Harmadszor is elkápráztat az ausztrál csoda.
A budapesti hardcore-banda a Bridge to Solace árnyékától eltávolodva összehozta az eddigi legerősebb anyagát.
Az előző évtized óta nem írt ilyen bátor és nagyra törő lemezt a floridai metálos sztárcsapat, ez pedig a legjobb dolog, amit csak tehettek.
Pálinkás Tamás még mindig az egyik legjobb hazai dalszerző, már ha el tudjuk fogadni azt a tényt, hogy most épp szintizős poprockban éli ki magát.
Meglepően jól állnak a magyar szövegek Knapp Oszkárék második nagylemezének, az eposzi mértékű megkésettség ellenére is.
Négyszámos feldolgozáslemezzel jelentkezett a svéd metálbanda, de a gödörből ezzel sem jutnak ki.
Jacob Bannonék már megint megírták az egész életművük egyik legerősebb lemezét.
Van, amikor a legmegbízhatóbbnak tartott zenekarok is mellényúlnak.
Kimondottan jót tettek a miskolci hardcore-banda második nagylemezének a szélsőségesebb zenei fűszerek.
Sok szempontból felemás képet mutat a kanadai hardcore-nagyágyúk hatodik albuma.
A budapesti mocsokmetálos trió eddigi legkiforrottabb anyaga.
Hardcore-ba oltott krisna-tudat az ország keleti feléből.
Az Emperor of Sand uralkodik.
A washingtoni metalcore-alapbrigád ismét a csúcson pörög.
Ennyire dühös most szerintünk mindenki kedvenc dühös angol embere.
Asphyx, Gatecreeper, Bölzer, Blood Incantation, Brutally Deceased.
Már megint vissza a gyökerekhez.
Norma Jean, Touché Amoré, Anaal Nathrakh, Vektor, Whores.
Mint amikor egy haverodból barát lesz.
Amikor a nagyágyú kicsit szól.
Kavargó cigarettafüstbe karcoló, mély énekhang.
Az év egyik leghangulatosabb utazása.
Az év egyik leginkább nagyszabású és hátborzongató lemeze.
Avagy hogyan írjunk egyszerre pocsék és jó metalcore-lemezt.
