2011. április 27.
Május elsején (amiről Oláh Gino óta tudjuk, hogy a szeretet ünnepe) új cikksorozatunk veszi kezdetét „Elveszett Lemezek” címmel, melyben elfeledett, vagy csúnyán alulértékelt metalcore albumokról fogunk meglehetősen mély elemzéseket írni Budai Ben kollégával felváltva. Minden vasárnap érkezik egy kritika, ill. minden szombaton bejelentjük az adott album címét, hogy mindenkinek legyen ideje meghallgatnia. Csupa olyan lemezről lesz szó, amelyek feltehetően nem csak Dávid harmincas listájáról maradtak le (persze nem véletlenül, hiszen ott ugye a leghatásosabb albumok voltak a középpontban), hanem valószínűleg közületek se sokan ismerik őket, szóval kérünk minden Parkway Drive, Converge, KSE, vagy épp August Burns Red rajongót, hogy hallgassák meg az albumokat és véleményezzék őket, elvégre ezért íródnak a cikkek. Ha már rengetegen könyvelnek el minket metalcore oldalként, akkor szeretnénk igazán alapos betekintést engedni a műfaj öt-tíz évvel ezelőtti aranykorába, és elfeledett klasszikusaiba.
A cikkben szereplő lemezeket egyelőre nem szeretném felsorolni, de a vasárnapi debütálásra tennék egy elég erős utalást a sorozat teaserképével:
