“Én vagyok értük, és nem fordítva” – interjú Koncz Mátyással

Ahogy legutóbb a zenekarok étkeztetésének és általában az ezzel kapcsolatos szervezések kulisszái mögé tekinthettetek be, úgy most a SuperSize Recording példáján a stúdiózás problémakörére térnénk át, hiszen egy még szárnypróbálgató vagy épp bizonyítani óhajtó banda számára talán a legfontosabb kérdés, hogy a kész hangzóanyag mégis mitől szól úgy, ahogy. Ezzel kapcsolatban jártuk körül a legtipikusabb problémákat és a legjobb tanácsokat Koncz Mátyással, a The Ministers! gitárosával és a Perfect Noise Stúdió alapítójával.

Szia Mátyás! Először szeretném megkérdezni, hogy mióta működik a stúdió? Kérlek, foglald össze az eddigi legfontosabb állomásokat!

Hello. A Perfect Noise nagyjából öt éve működik. eleinte kisebb szünetek beiktatásával. A stúdió megléte előtt az első felvételeket magunknak (The Ministers) és a Stopyt zenekarnak készítettem, amit még a próbatermekben vettem fel és otthon kevertem meg. Később a stúdió kiköltözött Budafokra és a Checkpoint Charlie EP-vel kezdte meg az ottani működését. Ebben az időben a digitális projectstúdiók életét éltem én is. A technika adta lehetőségek határait próbáltam feszegetni. 2009 végén átköltöztünk a Pannónia 6-os műtermébe, ahol végre az öreg amerikai pultomat is fel tudtam újítatni, azóta pedig analóg rendszeren keverhetek. Ezt számítom az elmúlt időszak legfontosabb eseményének is egyben, sőt az oldalamon is csak az analóg rendszeren kevert dalokból raktam ki párat. Ezen kívül rengeteg tapasztalatot tudtam cserélni a szomszédban lévő stúdiókkal. Sajnos az épületet éppen eladják, így költöznünk kell most, de hasonló adottságú helyiséget fogok kialakítani az új helyünkön is Óbudán.

Mióta játszottál a gondolattal, hogy saját stúdiód legyen, és mennyire vagy elégedett a jelenlegi munkáiddal, valamint a stúdió biztosította körülményekkel?

Mindig is vonzott, de egészen addig elérhetetlen dolognak tartottam a stúdiózást, amíg egy barátomnak nem láttam a házi stúdióját. Akkoriban úgy gondoltam, hogy én is belevágok és majd pluginekkel olyat fogok varázsolni, mint amit a legjobb külföldi lemezeken hallok. Aztán persze rá kellet jönnöm, hogy a digitális hangtechnika még messze van attól, hogy jó rock anyagokat lehessen csinálni. Populárisabb, vagy nem kifejezetten akusztikus hangszereket használó stílusok viszonylag jól megélnek kizárólag digitális környezetben, de nem véletlen, hogy ami tényleg jól szól és rock vagy metal, az még mindig a klasszikus módszerrel készül keverőpulton meg külső vasakon. Amikor ehhez a felismeréshez értem, választani kellett, hogy az ember vagy megtartja egy jó hobbinak, vagy komolyan gondolja, előre menekül és fejleszt. Ez igazából egy véget nem érő folyamat, de mostanra a felszerelés adta körülményeket nézve elégedettnek kell mondanom magam. Nyilván ha tehetném, megvenném a világ legdrágább stúdióeszközeit, de szerencsére már minden szükséges eszköz megvan ahhoz, hogy jó felvételeket készíthessek. Ráadásul sokkal fontosabb dolognak tartom az emberi tényezőt ebben a munkában a technikánál. A felvételeknél mindig elmentem addig a pontig, ameddig csak az adott felszerelés engedte. A zenekarok látták az igyekezetet és szerették a végeredményt. Tehát elégedettnek mondanám magam a munkáimmal kapcsolatban is, nyilván ha újracsinálhatnám valamelyik régebbi felvételem, akkor jobb lenne az újabb, és jobb az eszközök, valamint a módszer csiszolása miatt is, de amikor készültek, akkor ott volt a határ.

Gondolom, olykor megesik, hogy kezdő zenekarok is megkeresnek azzal, hogy nálad szeretnék rögzíteni az első felvételüket. Mik a legtipikusabb hibáik, és ezeket hogyan lehet orvosolni?

Általában a gyengén megütött dob és az erőtlenül pengetett gitár szokott gond lenni. Ezt orvosolni nem nagyon lehet. Esetleg a dobot be lehet triggerelni, de akkor gépies-lélektelen lesz.

A gitárosoknak szokott gond lenni, hogy nagyon gaines beállításon játszanak, amin bárhogy pengetnek, nem sokat változik a sound. Stúdióban viszont vaskosabb, jobb eredményt szokott adni, ha kevésbé torzan vesszük fel többször az erősítő hangját, viszont ehhez elég pregnánsan kell pengetni ahhoz, hogy megszólaljon. Ajánlatos külön kigyakorolni a számot metronómmal mind a gitárosoknak, mind a dobosnak is egyedül. A dobnál a hangsúlyozásra a különböző részek különböző groove-jára kell figyelni. Meg persze arra, hogy meg legyen ütve minden rendesen. Az a jó, ha már a dobolásnak magában is olyan húzása van, amire akaratlanul mozdul a lábad. Gitárnál ugyanez érvényes: gyakorlás metronómra, de torzító nélkül. Úgy, hogy minden hang ki legyen pengetve erősen. Általában a kezdő zenész sietni szokott, ami zeneileg rosszabb, mintha késne.

Ha ez külön gyakorlás megvolt, akkor együtt is érdemes, de még mindig torzításmentesen és olyan hangerővel hogy mindenki hallható legyen. Ennek feltétele az, hogy a zenekar talál közösen egy olyan bpm-et a számnak, amit többször letesztelnek. Tipikus hiba, hogy mankózásnál a gitáros rosszul ítéli meg egy szám tempóját, a dobos meg lehet, hogy ott sincs, és gyors vagy lassú lesz a végeredmény.

Volt már olyan, hogy egy zenekar nem hallgatott az építő jellegű tanácsodra, vagy bármilyen módon akarva-akaratlanul károsította a munkádat, netán a stúdiót?

A sör kiöntésén kívül nem történt jelentős esemény.

Szerinted mennyiben szükséges az egy jó hangzás eléréséhez, hogy a zenekar hangszerei minél komolyabbak legyenek? Középkategóriás, vagy annál kicsit gyengébb hangszerekből is lehet jó hangzást kicsikarni?

Egy gyengébb hangú hangszerrel sokkal jobban meg kell dolgozni a hatásért. Viszonylag jónak mondható, hallgatható hangzást elérni könnyen lehet, de olyat, amiben megvan az a kis plusz, amitől szerethető, karakteres lesz, azt azért már nehezebb ügynek látom. Arra gondolok, amikor feláll a kezeden a szőr, vagy meg tudja változtatni a zene a pillanatnyi hangulatodat. Azok a kis különbségeket, amiket néha a különböző kategóriájú hangszerek között tapasztalunk élőben, azok a keverés-master során sokkal jobban kiéleződnek. A kis különbségek idővel és hallgatások számával óriásivá nőnek. Személy szerint azt vettem észre magamon, hogy 10.000 Dayst többet hallgatom, mert jobban szól, mint a Lateralus. Pedig mégis a Lateraluson vannak a jobb számok!

Lehet olcsó gitárral, egy számítógéppel pár kölcsön mikrofonnal is olyat csinálni, ami tetszik de az igazi idegen közönség a nagy stúdiókban felvett zenékhez fogja akarva akaratlanul hasonlítani. Annak az elkészítésekor valószínűleg a legjobb volt mindenből. Sokáig és nagyon odafigyelve készült el az adott anyag. Erre is rá lehet húzni a már elcsépelt tuninglada vs. Forma–1 hasonlatot. A tuningladát tudja szeretni a barátod is, mert látta, hogy hogyan barkácsoltad össze a garázsban, de egy olyan idegen figyelmét nehezen fogja elkapni, aki mondjuk a Forma–1-hez szokott.

A stúdiózás számomra azon szakmák közé tartozik, amelyek maguk után vonják a kérlelhetetlen maximalizmust is. Te hogy látod ezt, mennyi álmatlan éjszakád volt már egy-egy munkafolyamat alatt? És utána?

Sok. És még lesz is. De nem kötném a munkafolyamathoz, inkább egy állandó jellegű megszállottság kell ehhez. Szinte folyamatosan tesztelni és újra felülbírálni kell mindent, aminek köze van ahhoz, hogy a megpengetett gitárhúr milyen útón kerül majd nullára és egyesre bontva egy mp3-lejátszóra.

Ha nem is dolgozok, akkor is keverek fejben, és nagyon sokszor leírom magamnak, ha nem tudom rögtön kipróbálni. Ezen kívül meg lehet osztani ezeket az ötleteket más hasonló őrültekkel, és ekkor már teljes káoszban lehet élni. Azon veszed észre magad, hogy napi szinten többször nézed a szakmai oldalakat, tologatod a hangfalaidat, mert persze máshogy szól a szoba különböző helyein, megsaccolod, hogy hány Hertzen hallod a ház előtt elmenő teherautó hangját, vagy azon agyalsz, hogy mi lenne, ha hozzákeverném a pergő sávját még egyszer az eredetihez, úgy, hogy átküldtem egy gitárerősítőn is előtte. Szóval nem csak maximalistának kell lenni, hanem megszállott audio-fannak is.

Nyilván neked is volt, ahol meg kellett tanulnod és el kellett sajátítanod azt, hogy mitől lesz igazán jó egy felvétel. Te hol tanultad ki a szakmát, és szerinted mit tudtál hozzátenni az elsajátított tudáshoz?

Az elméletét, illetve az alaptechnikákat kiválóan meg tudod tanulni olyasvalakitől, aki már kicsit foglalkozott a témával: ezt követően ott vannak a fórumok meg a tutorialok, ahol megtudhatod, hogy más hogy csinálja. Ettől a részétől kezdve meg a tapasztalás és a saját módszeredbe való beillesztés, na meg az előbb említett tesztelés a feladat. Igaz, van pár alaptechnika, amit tudni illik, de általában minden hangmérnök máshogy dolgozik. Nincs igazi oktatása ennek Magyarországon, pláne ennél a speciális stílusnál, mint a rock és a metal. Külföldön már vannak kurzusok, ahol az alapokat lehet tanulni, de ez mindenkinek a saját útja kell, hogy legyen. Hozzátenni pedig az ízlésemet tudom.

Van olyan hangzás, amit egy kedvenc lemezedhez kötsz, és az álmaid között tartod számon, hogy egyszer elérhesd azt, vagy legalábbis megközelíthesd? Ha igen, melyik ez a lemez, ami referenciapont lehet?

Most éppen a Creed Full Circle lemezét tartom az egyik legjobb hangzású lemeznek, bár eddig nem voltam oda annyira ezért a zenekarért, de ez az album kivételesen jól szól. Nagyon jól szól még a Chevelle, a Tool, a Clutch, a Black Stone Cherry. Külön referenciának nem szoktam egy bizonyos lemezt hallgatni. Az előbb említett zenekarokból, meg még pár számból van egy playlistem, és azzal mosom ki a fülem. Van benne komolyzenei felvétel is, meg akusztikus tétel is.

Volt már példa arra, hogy amit felvettek nálad, úgy próbáltad meg kihozni belőle a legtöbbet, hogy maga a zene neked nem tetszett, vagy csak valamilyen oknál fogva nem érezted magadénak? Az ilyen helyzeteket hogy lehet kezelni? Próbálsz segíteni, utat mutatni hasonló szituációkban?

Természetesen előfordult, hogy nem olyan volt a zene, ami igazán közel áll hozzám, de olyan még szerencsére nem történt,hogy ne találtam volna valami kapaszkodót, ami a stílusában megfogott volna. Ilyenkor el kell kezdeni ezt erősíteni, illetve azokat a dolgokat elvégezni, amikre mindenképp szükség van keverés alatt, és közben megszerettem annyira, hogy meg tudjam csinálni úgy, hogy tetsszen a zenekarnak. Ha meg nagyon zavaró probléma van egy számmal, akkor elmondom a véleményem, javasolok valami megoldást és megbeszéljük, hogy mi legyen. Mindenképp az ő döntésük lesz, de általában megfogadják a tanácsokat.

Melyik az a zenekar számodra a hazai mezőnyből, akivel a legszívesebben dolgoznál együtt (feltéve, ha eddig nem fordultak meg a kezeid között)? És melyik az a külföldi banda, amelyikkel kérdés nélkül kollaborálnál?

A Vostok Roommal nagyon szívesen dolgoznék. Nem ismerem őket, csak a MySpace-en hallottam a zenéjüket régebben, de nagyon tetszett. Egyszer eljátszottam a gondolattal, hogy a Tankcsapdát milyenre csinálnám, ha lehetne. Komolyan. Elvinném őket hangzás terén a Mississippi torkolatvidékéhez, rámennék a picit vintage-es hatású dologra. Tehát a szobahangú dobra, a maró, kevés gaines gitárokra, valamint a recsegősre hajtott bassampra gondoltam. A Black Stone Cherry és a Clutch világára.

Ha külföldi zenekart kell mondanom, akkor meg szívesen újrakeverném a Metallica St.Anger albumát, de ezzel kb. minden hangmérnök ugyanígy érez. :-)

Hogy érzed: a magyar stúdiózásban jelenleg van egyfajta konkurenciaharc? Milyen a stúdiók közötti kapcsolat? Bíráljátok egymás felvételeit, hozzászóltok a másik munkájához?

Nyilván van valamilyen szinten rivalizálás, illetve kritika egymásról. Egy ilyen szubjektíven megítélhető műfajnál ez kikerülhetetlen, de azt mondanám, hogy inkább a kezdőkre jellemző a másik munkájának lehúzása. Azok közül, akiket ismerek, csak a jó tapasztalataimról tudok beszámolni. Néha cuccokat is cserélünk, néha még keverés vagy felvételi technikát is. Rendszeresen ki szoktam kérni másnak a véleményét, de nem feltétlenül csak hangmérnökökét vagy zenészekét, hanem mindenkiét, akinek jónak tartom az ízlését. Nagyon sokat lehet belőle tanulni, hogy kinek mi tetszik. Ráadásul nagyon jó megfogalmazásokat lehet hallani.

Például egy gitársound tud lenni húsos, búgós, sivatagi, ráspolyos vagy akár nylonszatyros is. :-)

Van a szakmán belül példaképed, vagy olyan stúdió, ami a leginkább inspirált, egyben hat rád a mai napig?

Chris Lord Alge munkái tetszenek. Ő csinálta a korábban említett Full Circle lemezt, ezen kívül a Slipknottal, a Stone Temple Pilotsszal és pár hasonló névvel dolgozott. Modern felfogásban kever, erős, érthető soundot csinál. Nagyon jó ízléssel valósítja meg a mainstream rock lemezeket. Nem véletlenül lett az egyik legnagyobb név a szakmájában.

Mivel lehet stúdiózás közben a legjobban kihozni a sodrodból? Van olyan pillanat, amikor már úgy érzed, hogy a türelmed vagy a koncentrációd véges?

Nem szokott odáig eljutni a dolog. Nem érdemes kimerülten dolgozni, mert másnap friss füllel meghallgatva lehet újrakezdeni az egészet. Ideges nem szoktam lenni. Ha valakinek nem megy a feljátszás, akkor vagy felvesszük részletekben, vagy leegyszerűsítjük, esetleg feljátssza más. Nagyon sok kezdő zenésszel dolgoztam, és türelmesnek kell lenni, mert én vagyok értük, és nem fordítva. Néha meg kell állítani a rajcsúrt, de lehet ezt normálisan is intézni. Ráadásul akkor lehet igazán kreatívan dolgozni, ha megvan mindkét irányba a tisztelet a másik munkája iránt. Nekem nagy felelősség és egyben nagy elismerés az, hogy ha valaki rám bízza a szellemi termékének, tehát a zenéjének a világra hozatalát. Ezért én úgy tudok jót alkotni, ha arra az időre, amíg együtt dolgozunk, egy kicsit én is a tagjává válok a zenekarnak.

Megismerem a zenét és a tagokat, megértem, hogy mit akarnak közösen, illetve mik az egyes tagok kívánságai a saját soundjukkal kapcsolatban, és ez hogyan fér össze az egésszel. Megpróbálok közel kerülni a zenéhez, annyira, amennyire csak lehet. Egyébként gondolom te sem véletlenül kérdezted ezt. Elég rossz szokása ebben a szakmában pár embernek, hogy néha porig alázza a kezdő zenekart, ezzel próbálva tiszteletet kierőszakolni magának. Nem hiszem, hogy hosszútávon megéri egy stúdiónak gőgös lenéző stílusban dolgozni.

Szerinted mikor érdemes stúdióba vonulni egy tervezett dalcsokorral? Mennyire kell kiérlelni azokat, és volt már olyan, hogy érezted a felvételek során, hogy az egyes szerzemények bizonyos szempontból már kellőképp túl voltak agyalva és érlelve ahhoz, hogy kellő intenzitással lehessen azt rögzíteni? Ha ilyenre volt példa, mi a jobb: hagyni, vagy megkérni a zenészt arra, hogy próbáljon meg több lelkesedést beleadni?

Az a jó, ha tényleg előre ki van találva pontosan minden, hiszen a felvétel egy lenyomat lesz az adott állapotról. Ha félkész a szám, akkor arról. Túlságosan kimunkált számmal még nem találkoztam, de az előfordult már, hogy valaki túl sok mindent akart egy számba belezsúfolni. Általában nem jó ezer effektet, hangszert meg hatást belepakolni egy számba, először fárasztó lesz hallgatni, majd jó gagyivá válik idővel. Az meg végképp zsákutca, hogy egy részt, ami adott esetben unalmas, azt felcsicsázzuk még ennek elkerülése végett valami csinos kis effekttel. Szerintem az a legjobb, ha a zenekar akármilyen minőségben is, de felveszi a próbáját és 1-2 hétig nem hallgatja, nem játssza az adott számot, majd együtt meghallgatják, és ha akkor jónak nyilvánítják, biztos alkalmas arra, hogy felvegyék. A lelkesedést jó, hogy mondtad, mert fontos, hogy belerakja a zenész az érzést a dalban. Ezt sem lehet terror alatt elvárni egy kezdő zenésztől.

Volt olyan alkalom, hogy mindenkit ki kellett küldeni a stúdióból, hogy ne lássa, és ezáltal ne zavarja a teljesen begörcsölt dobost. Bementem én is egy fülessel a feljátszóba, és a dobszett előtt villázva próbáltam a dobosnak mutatni, hogy mikor húzza meg. Légdoboltam neki. A dobos srác több litert izzadt, én meg jó nagy hülyét csináltam magamból, de meglett az a dinamika, amit hallani akartunk.

Mik a stúdió távlati tervei, és a közeljövőben milyen felvételek fognak úgy megjelenni, hogy annak a hangzása hozzátok kötődik?

Szeretném az analóg eszközeimet tovább bővíteni. Készülőben van egy újabb saját igény szerint gyártott csöves EQ, valamint egy ugyanígy egyedileg hangolt kompresszor is. Jelenleg a saját lemezünket keverem. Utána Stone Dirt lemezfelvétel és keverés következik. Ezután a régi énekesünknek egy új zenekara következik, amit Venezuelában vesznek fel és keverni hozza hozzám. Részmunkáim vannak, ének és gitár felvételére különböző zenekaroknak. Illetve a Scraps és a Metropolitan Body Shop jelezte, hogy szeretnének nagylemezt hamarosan.