2024. május 31.
A hazai skate punk-színtér egyik kiemelkedő alakja, a The Ocean Front elég inaktív volt az utóbbi időben: legutóbb 2019 nyarán adtak ki hanganyagot, 2022 végén egy klipet (Chokehold), és színpadon is ugyanazon évben álltak utoljára. Idén tavaszra viszont a csapat új erőre kapott és bejelentette az első nagylemezét, amiről az első dal márciusban felkerült egy magyar punk/hardcore válogatáslemezre, május elején pedig egy újabb előzetes dal is érkezett (This Bird Has Flown).
Most pedig itt a teljes album, a Catch Your Breath, ami itt a NuSkullon hallható először (lásd a cikk alján), a The Other Side című számhoz készült klippel együtt. A premierek mellé kifaggattuk Kulcsár Péter dalszerző gitárost és Borhi Dani énekest az új lemezről, az előkészületekről, a szombati düreres lemezbemutató koncertről, és hogy mi a helyzet velük egyáltalán.
Az utóbbi években sorozatos tagcseréken estetek át. Kérlek, meséljetek, mi történt ez idő alatt a zenekar háza táján!
Peti: Igen, sajnos többször sújtotta a ritmusszekciónkat ez a probléma az évek során. Frici és Szabi 2018-as kiválása után rengeteg felállásban voltunk, volt, hogy Dani felvette a bőgőt az ének mellé, de olyan is volt, hogy Jasi a 6 húrt 4-re cserélte, hogy ne kelljen bulit lemondanunk. Mindeközben beugró dobosokkal operált a zenekar, legtöbbször Ármin (ex-Macskanadrág, ex-Found Items) segített ki minket, 2020-tól pedig basszgitáron Zoli, és egy percig sem volt kérdés, hogy ez a legerősebb felállásunk, így ehhez tértünk vissza most is.
Dani: Tényleg nem volt sétagalopp ez az időszak, nagyon sok zenészt kipróbáltunk, és egészen kevés jutott el odáig, hogy akkor tényleg próbálni kezdjünk. Az átlagos bpm a dalokban biztosan 200 felett van, így ez egy elég kemény szűrőnek sikerült. Én konkrétan meg is említeném a tagokat, akikkel operáltunk abban az időszakban, ugyanis készültek velük klipek is, illetve koncerteken is bevetésre kerültek. A basszusgitárért egy időben Micu (Tisztán a Cél Felé, Building Ruins), majd Robi (Sharin’) feleltek, míg dobok mögött egész sokáig Demjén Ádám ütötte a bőrt (Hanoi, New Dead Project, Tisztán a Cél Felé, Soft, Semmi Komoly). Ez utóbbi felállással készült a Chokehold klip.
Három EP után album jön. Hogyhogy nagylemez mellett döntöttetek? Hogy készült az anyag?
Peti: A nagylemez ötlete már a Dead End Kids idején megvolt, 12-13 szám meg is volt hozzá, de végül nem mentünk stúdióba velük. És milyen jól tettük, mert így csak jobban összeért az anyag; azok helyére pedig, amik lemaradtak, sokkal erősebb dalok kerültek. Egy-két szöveg időközben (sajnos) csak aktuálisabb lett, még az eltúlzott részek is ijesztően közel kerültek a valósághoz. A számok nagy része egyébként még bőven a 2020 előtti időszakra tehető, talán a legrégebbi a Rock Bottomless, amit kb. 2012-ben írtam, persze azóta változtattunk rajta egyet s mást, leginkább a vokálos részeken.
A felvételeket 2020 őszén kezdtük meg a Grenma Stúdióban, Ármin gyorsan felütötte a részét, és még az év végén feljátszottuk Jasival a gitárokat is. Ezután kicsit lelassultak a dolgok, hirtelen hárman maradtunk megint, Dani visszaköltözött Esztergomba, így az énekfelvétel több felvonásban zajlott. Összességében mindannyian elégedettek vagyunk a végeredménnyel, és ehhez nagyban hozzájárul az a hangzás, amit Botlik Matyinak köszönhetünk.
Dani: Csak hogy ne törjem meg a sormintát, közlöm, hogy természetesen itt is voltak felmerülő kihívások. Megkockáztatnám, hogy volt, amikor nem is hárman, hanem ketten voltunk Petivel és meló után mászkáltam fel még hozzá Budapestre véglegesre pofozni és felvenni az énektémákat addig, amíg elég jók nem lettek (néhány dalnak akár 4-5 alkalommal is újra nekifutottunk). Peti felelt magáért a felvételért, illetve a dalok jelentős részét is ő szerezte, így ő tudott haladni a dalszerkezetekkel egyedül is szerencsére. Emellett közel egy évet tanyázott egy neves hazai stúdióban is az anyag, ahol sokadik verzióra se sikerült megállapodni egy alaphangzásban. Ez is húzta az időt, de mint Peti mondta: valahol ez a malmunkra is hajtotta a vizet, hogyha akartuk se tudtuk volna elkapkodni. Szerencsére Matyival viszont hamar megtaláltuk a közös nevezőt, így onnantól már gyorsan meglett az anyag. A borító pedig Pápai Gábor aka Awesomniac munkája.
Új klip is jár az album mellé. Szokásos próbatermi zenélés, ill. te sétálsz. Odaértél a srácokhoz, vagy hova tartottál?
Dani: Neeem, tudniillik én éppen a zenélésről jövök és marha mérges vagyok, mivel lekéstem a vonatot Ráckeve felé, ezért is nézek olyan szomorúan a végén a semmibe. Mert ha lenne vonat, akkor azt nézném. Kicsit komolyabbra szabva a választ, nem akartuk ezt az elcsépelt odaérkezést beletenni, minden klipünk DIY cucc, igazából csak a zene szövegéhez, hangulatához összerakunk valamit, ez is így jött: legyen dühös, legyen komor, ha már a vonatok kéznél voltak, azokat is beletettük. Egyébként telefonnal vettük fel (ahogy a Chokeholdot is), utána mi beszéljük meg a kb. koncepciót, majd Peti összevágja, megszínezi, mi meg ráokézunk a végén. Ilyen régisulis punkbanda vagyunk, nemcsak a zenénkben, hanem a mögöttes tevékenységekben is.
Peti: A Beyond Repair klipje a kivétel, mert az full profi körülmények közt készült, de amit lehet azt tényleg DIY próbáljuk megoldani. Ez persze limitálja az elképzeléseink megvalósítását, de azért törekszünk arra, hogy a legjobbat hozzuk ki abból, amink van.
Mik a terveitek a közeljövőre?
Peti: Június 1-jén, azaz holnap lesz egy lemezbemutató bulink a Dürerben. Két éve nem játszottunk – nemcsak Budapesten, hanem egyáltalán -, szóval már alig várjuk. Az elmúlt időszakban bőven összegyűlt annyi energia, ami levezetésre vár, úgyhogy ennek megfelelően egy jó buli lesz, pörgős szettel! Nagyjából eddig tart a közeljövő, egy két éve cipelt terhet rakunk le a vállunkról, utána tisztább fejjel tudunk tervezgetni.
Dani: Igen, magunknak is nyitva hagytuk a kérdést a szombati lemezbemutató buliig. Oda mellesleg viszünk majd már merchöket, illetve az új CD-t, aki szeretne belőle egy darabot, ott mehet rá először, elméletileg lesz kazetta is később. Bulikat meglátjuk majd, úgy érzem, sokunk nagyon elfoglalt a civil életében, ketten is kétgyerekes apukák vagyunk mára, nem könnyű így, de szerintem mindannyiunk szeretné csinálni a lelke mélyén. A kérdés, hogy ezt át tudjuk-e ültetni gyakorlatba. Most ez tényleg nagy mérföldkő, hogy kiadjuk, eddig látunk biztosan.
Régen sokat koncerteztetek, turnéztatok. Meséltek kicsit arról az időszakról?
Dani: Kemény évek voltak, én olyan 2016 végén kezdhettem el próbálni a bandával, akkor még úgy, hogy az eredeti énekesnek meg se lett mondva, hogy le lesz váltva… De akkor már félig kész volt egy egész pofás EU-turné kb. 10-11 állomással, cseh, német, svájci, olasz stb. dátumokkal. Szóval én ilyen mélyvízbe kerültem kapásból, mondjuk, nem csak nekem volt mély ez a víz, mint kiderült, mivel már a negyedik napunk után lerobbant a kisbuszunk az afewyearslaterrel és East Great Fallsszal közös turnén. Kettő fullos buli kiesett, majd miután továbbmentünk, lemondták még egy bulinkat, ami érintette az utolsó dátumunkat is, amit így előrébb kellett hozni egy nappal. Ráadásul mindennek a tetejébe szegény Jasi gitárosunk olyan rosszul lett, pont a Mount Blancon, ahova még mentőt se nagyon tudtunk volna hívni, ijesztő volt, de megmaradt, bár érdekes szövődmény, hogy azóta túlzottan szereti a lovakat!
A lényeg, hogy sokat mentünk és mindig történt valami, robbantunk le óriási balatoni viharban is kisbusszal… Akkoriban a Bús Tibi (afewyearlstaer, 13demölisher87) volt a beugró gitárosunk és az ő testvére mentett ki minket a biztos halál karmai közül az autópálya széléről. Szóval a sztorik pontosan egybeállnak azzal, hogy az első albumunk, a Catch Your Breath is milyen nehezen jött világra.
Peti: Nem volt könnyű menet, az biztos. De ritka is az, amikor minden a tervek szerint megy, így meg rengeteg olyan sztorival gazdagodtunk, amit ma már röhögve mesélünk és szívesen emlékezünk vissza rá. Az egyik olasz bulit például Jasi a kisbuszban töltötte, annyira szarul volt, bár nem sokról maradt le, mivel a rendőrök kb. a szett felénél leállították a bulit. Azóta is megy a konteó, hogy ő hívta ránk őket kintről, haha.
Megemlítenétek még valamit?
Dani: Ez az egész munka egy nagy kaland és tanulási út volt nekünk is, úgyhogy gyertek holnap a Dürerbe és bulizzunk egy jót! Ma este meg pörgessétek le az albumot, buliba menet pont belefér az a fél óra. Köszi mindenkinek, akinek benne volt a keze, hogy létrejöhetett!
Peti: Így van, a bandcampen már fent van a lemez, aki más formátumban keresné, annak viszünk a koncertre digipak CD-ket, illetve élőben is végigmegy majd a lemez teljes anyaga. Köszi mindenkinek a támogatást és a NuSkullnak is a lehetőséget!
A The Ocean Front holnap a Dürer Kert kistermében játszik a Headstock, az afewyearslater és a Wheelbite társaságában. A Catch Your Breath album pár napon belül a főbb zeneszolgáltató oldalakon is hallgatható lesz.
Fotó: Pandur-Balogh Norbert / Northern Lights Photo
