The Grey Eminence – Drifting

A budapesti The Grey Eminence hivatalosan az idei év elején alakult a The Wheelers romjain. Zenei stílusukat nehezen lehetne egyetlen szóval behatárolni, hiszen elég eklektikusan váltakoznak a különböző elemek az egyes nótákon belül is. A srácok myspace oldalát áttanulmányozva pedig ugyanez a változatosság érhető nyomon a kedvenceik listájára vetett néhány pillantást követően is. Persze nem kell itt hihetetlen fúziókra gondolni, de ügyesen lavíroznak a mocsarasabb vidéken a fiúk.

A Time Stands Still alig egyperces nyitánya minden különösebb előkészítés nélkül robog végig és jelöli ki azt a rögös, kompromisszummentes utat, amit a trió végigjár a lemezen. A folytatásban a Falling Apart már egy valamivel letisztultabb képet fest a zenekarról. A dal nyugodt kezdése különösen hangulatosra sikeredett, ami aztán a folytatásra is igaz. Igazi "slágeres" darab. Itt már Kovács Gergely basszeros/énekes tiszta énektudása is jobban előtérbe kerül. Ez a tónus leginkább egyfajta Mastodon-os felhangot ad a muzsikához, ami számomra különösen tetszetős elem.

Összességében mégis azt kell mondanom, hogy a punkos attitűd a legfőbb alapja a szerzeményeiknek, amit legtöbbször stoneres/sludge részek váltanak fel. (Never Enough) De a gitárszólók is ugyanúgy megférnek egy-egy nótában.
A felvétel a budapesti NoiseLab stúdióban készült Fehér Dáviddal. A gitár lehetett volna súlyosabb, nagyobb döggel, de az igazat megvallva komoly gondok nincsenek a lemezzel. Igazi füstös, kocsmahangulatot áraszt magából az egész. A lemez borítója egyszerű, ám mégis tetszetős, passzul a zene/szövegek hangulatához.

Eleve szimpatikus számomra a hármas felállás, Gergő ugyan „kényszerből” állt a mikrofon mögé, én maximálisan támogatom őt is és a bandát is. Kíváncsi vagyok, élőben vajon hogyan dörrennek meg ezek a szerzemények, illetve a tiszta éneket mennyire sikerül beépíteni a dalokba. Ez utóbbi alkalmazása üde színfolt, érdemes lesz vele a jövőben is foglalkozni, tovább fejleszteni, valamint én szívesen hallanék még több üvöltést a következő lemezen.

Nem mondom, hogy végig sikerül megtartani a megkezdett lendületet, itt-ott befárad a korong, de első próbálkozásnak még így is igen szimpatikus marad a Drifting és ha nem vesztenek lelkesedésből, kitartásból a srácok, biztos vagyok benne, hogy a legközelebb egy még izmosabb anyaggal fognak jelentkezni. Ha sikerülne egy kicsivel több emlékezetes riffet belecsempészni a dalokba, valamint több hisztérikus üvöltés/hörgés (lásd nyitódal) fog szerepelni a jövő szerzeményeiben, nálam már egész biztosan előrébb lépnek. De persze úgyis olyan számokat írnak, amilyet akarnak, ez csak az én privát kívánságom lenne! :)
Az biztos, hogy kell egyfajta hangulat a The Grey Eminence-hez, nekem is szinte minden egyes hallgatás alkalmával változott a véleményem, illetve más és más hangulatot árasztott magából.
A banda elmondása szerint már készülnek is az új dalok, amiket kíváncsian várok.

7/10