Negativa – Negativa MCD

Bátorkodom egy, a lap profiljába kevésbé illő lemezt bemutatni, mégpedig azon okból, hogy az utóbbi idők egyik leghátborzongatóbb atmoszférájú anyaga, amivel találkoztam ez a háromszámos mini CD. A Negativa világát már a névválasztás (minek háttere azon indián filozófia, miszerint az emberi lélek két pólussal rendelkezik; Via-Positiva és Via-Negativa, melyek a dualista szemléletmódhoz hasonlóan a jó-rossz tulajdonságokért felelősek) kiválóan reprezentálja.
A zene vizuális, „képzettársító” jellege, hatása figyelemre méltó, mégha nem is a legszebb lesz, amit látsz majd, ha felfedezed magadnak a bandát: kopár tájakon magányosan álló, kiégett, összeomlott házak, ledőlt téglafalak, elszenesedett gerendák, sírjukból kikelt, nyughatatlanul, békét nem lelően vánszorgó zombik képei jelentek meg, hallgatva a montreali, Gorguts, Augury és Ion Dissonance ex-tagok alkotta bandát. Ha ismered a Gorguts "Obscura" című anyagát, nagyjából képben lehetsz a milliőt illetően, ugyanis itt gitáros poszton az a bizonyos Steeve Hurdle nyűvi a húrokat, aki az Obscura lemez javát megírta, kiegészülve a szintén volt Gorguts gityós Luc Lemay-el. A tagok zenei hatásaikról nyilatkozva elég változatos képet festenek le magukról, iránymutatónak tekintenek olyan death metal nagyságokat, mint a Death, Suffocation, Ripping Corpse, Sean Malone (Cynic), aztán a Metallica, a Tool, de említésre kerül még kezdve a grunge bandákon át (Pearl Jam, Soundgarden) Frank Zappáig, és a klasszikus zenéig minden (Bach, Pastorius, Szosztakovics, Schnittke). Elhiszem, hogy szeretik ezen csapatok munkásságát, viszont a zenéjükben ennek töredéke jelenik csak meg konkrétan. Annál inkább a kínkeserves vonaglás, a síri hangulat, a groteszk dallamvilág.

Ennyiből talán felmérhető, hogy a stílus death metal, de nem annak sebesség-centrikus, darálós ágazata; nem, itt a hangulatfestés a fő motívum, mely prioritást élvez a száguldással szemben. Rövid gyorsulások persze itt is fellelhetők, mindjárt az elején az Eyehategodos gerjedésekkel kezdő, groteszk hangulatú, helyenként doomos riffekkel felszerelt Chaos In Motion-ben Etienne Gallo (ex-Augury) megmutatja, hogy nem csak a cineken jár gyorsan a csuklója, de a domináns a lassú-, illetve enyhe középtempó. Az aurához nagymértékben járul hozzá Steeve és Luc síri, fuldokló hörgése; torkukból a dohos kripták tartalmát okádják világunkra.
A hosszú, majd tíz perces Taedium Vitae szintén gerjedésekkel, fura hangokkal indul; lassan, mintha épp a föld alól mászna elő valami „élő”; a harmadik perc környékén viszont egy meglepő váltás következik: egy jó kis groovy téma, amire már mondhatom, hogy modern metal hatású. Viszont gyorsan elvágják a lendületet, Miguel Valade (ex-Ion Dissonance) basszer veszi át a terepet, és a lassú témázgatás, zajcsikarások, és a morbid hangulat. Ez a dal viszont túl hosszúra nyújtott, érzésem szerint, mivel az utolsó kb 2 percben már semmi érdekes nem történik a morajló hangokon kívül. Ezen kívül a hörgés is ebben a dalban a legidegtépőbb, és ez a kilenc és fél perc alaposan próbára teszi a türelmet. A Rebellion viszont már inkább az első dalra hajaz; a fő összetevők maradtak, és itt is (mindhárom tételben) nagyon jó riffeket hoznak a gitárosok (nemhiába emlegetik a Gorguts említett lemezét több rangos netes portálon az egyik legjobb death metal albumnak).
A hangzás koszosabb, mint a mai steril, pengeéles csodák; de kellően illik hozzájuk; a Wild Studio-ban Pierre Rémillard (Krisiun, The End, stb..) és Jean-Yves Theriault (alias. Blacky, a Voivod basszere) segédkeztek a felvételeknél, tehát van a csapatban fantázia.

Talán megbocsájtják a tisztelt olvasók ezt a kis stílusbeli „elkalandozást”, de aki vevő az effél zenékre, mindenképp tegyen egy próbát, az oldalukon (E-Card) bele is lehet hallgatni, illetve a Myspace-en fen van mindhárom dal.

http://www.myspace.com/negativa1