Mélypont – Utolsó remény

A 2001 júliusában, Nagykanizsán alakult Mélypont zenekar idén érkezett el az első teljes nagylemez felvételéhez. A ma már csak két eredeti tagot (Dominkó Krisztián– basszusgitár / ének, és Halász Márk — ének) magában foglaló alakulat stílusa a pályájukat terhelő tagcserék következtében folyamatosan csiszolódott, így a kezdeti metal/hardcore vonal — bár még mindig érezhetően benne van a zenéjükben — már egyáltalán nem annyira egyértelmű címke, ha le akarjuk írni muzsikájukat. A folyamatosan változó felállás történetét már ismerhetik a tisztelt olvasók, hisz készült róluk NuSkull-os adatlap, így a múltra nem térnék ki még egyszer, a lényeg úgyis a jelen, vagyis amit a két említett őstagon kívül Kovács Dániel dobos, Ribarics Tamás, és Harmat Szilárd gitárosok az "Utolsó Remény" című, – a Soundbox stúdióban felvett – lemezen megalkottak.

A harminckét percnyi muzsika elég sokszínű, speciális vegyületet alkot, egyaránt táplálkozik a kilencvenes évek meghatározó zúzda csapatainak munkásságából (Machine Head, illetve kevés Fear Factory hatásokat érzek leginkább), aztán a modernebb zenékből, néhol a nu metalból, de érezhető benn egy adag Slayer is helyenként (Riba nagy favoritjai, ha jól tudom), valamint dallamos death metal befolyás is, amit én az Art Of Butchery irányából érkezett Harmat Szilárd gitárosnak tulajdonítok, aki nyilván nem akarta levetkőzni a Butchery-beli munkásságát. A rengeteg behatás ellenére az anyag mégsem mutat széteső produkciót, mivel kellő dinamizmussal, vehemenciával tálalják szerzeményeiket.

A Félálomban hatásos nyitódal, enyhén Machine Head-es, morózusan riffelős bevezetéssel, melynek elhalkuló hangjai után basszuspengetésekkel robban be egy igazi crossover vegyület, tempós dobokkal, s nu metal-szerű dinamikai megoldásokkal: a rappelős tiszta, basszuspengetéssel kísért verzék, és az acsarkodó üvöltéssel kísért zúzás váltogatásával. S hogy ne lehessen pár szóban elintézni a dalt, belefűztek egy igazi durvulat thrash-es intenzív gyorsulást, és egy metalcore-os breakdown-t is. A Mással vagy is vastag riffelős témázással indít, korai (vagy ha úgy tetszik, Christ Illusion-ös) Slayer-es tekerésbe vált, a refrénje viszont nagyon a Fear Factory Demanufacture lemezén hallott effektezett hideg dallamokra emlékeztet. A gitárszóló király, s talán itt érezni először ténylegesen Szilárd múltját, egy-két harmőnia az Art Of Butchery dallamos death palettáján sem mutatott volna rosszul, de összességében is jó témákból építkezik ez a track, az egyik kedvencem a CD-n. A Hatodik Érzék némi sampler-zörejjel tarkított dinamikus zúzás, rappelést és bestiális üvöltést egyaránt alkalmaz, s okos a tört ritmusú építkezés a tekerős szólója alatt, a technikás témáknak köszönhetően egy újabb erős darab. Az Elveszett Vagyok kezdése kifejezetten előremutató, azzal a villantós, őrültem megcsavart technikás riffjével, az első, ahol megmutatják, hogy nem csak a kilencvenes évek vezető brutál bandáit szeretik, hanem a kortárs durvulatokat is. Némi death metalos sodrás is tapasztalható, persze nem a „floridai”, inkább a svéd, dallamosabb fajtából. Itt jegyzem meg, hogy nagyon jól színesítik az anyagot ezek a hatások, és a remek szólómunka, melyek egyedi színt is kölcsönöznek a modern / extrém metal — hardcore vegyületnek.

Súlyos az Összedőlt minden kezdete is a hardcore-os ordításokkal és szövegmondással, a zúzós gitártémával és energikus tempójával. Jól váltakozik benn a tiszta ének az üvöltéssel, talán az egyik legfogósabb tétel a CD-n, én ezt választanám talán klipesítéshez. Breakdown-nal indít a Hol vagy ember?, s old school thrashes kalapálással összefűzve, a CD talán legjobb szólóját felvonultatva. A leállásban a szomorú beszéd durva zúzásba csap át, hogy megmutassa, mekkora dög van bennük, Hali pedig egy igazi vadállat. Az érdekes címmel ellátott (…) akusztikus pengetés flamenco hatásokkal, másfél percben, mely mutatja a dalszerzédi kvalitásokat, s remek felvezetése a Nagykanizsa Demons amerikai football csapat hivatalos indulójának számító Ha a Démonok jönnek-nek, mely ennek megfelelően igazi beindulós, dinamikus, egyszerűségében hatásos puritán HC/metal himnusz, refrénje igazi csordavokál, ahol a csapat játékosai is kieresztik hangjukat. A záró A másik part is az eddig megismert old és new school vegyület modern és régebbi témákból, megoldásokból összerakva, súlyosan jó szólóval.

Ami hibaként felemlegethető, a néha előforduló egy-két elcsépelt / elhasznált riff, vagy túl egyszerűen megoldott ritmusváltás, melyek zavaróan hatnak az egyébként jó ötletek közt, ezeket szigorúan ki kell gyomlálni, több pörgetéssel izgalmasabbá tenni a váltásokat, de amúgy nagyon jó kis zúzós csapat ez, egy igazi vadállat ösztön-énekessel. Ide tartozik még, hogy néha a szövegértés eltűnik az acsarkodásban, ezt is lehet változatosabban, de úgyis a tapasztalat hozza ezt is. Bemutatkozó lemezként abszolút vállalható a produkció, s mivel tudom, hogy élőben sokkal jobban megdörrennek ezek a dalok – a hangzás a lehetőségekhez mérten jó, arányos és tiszta, de vastagabb gitárokkal jóval ütősebb lenne – , így azt tanácsolom, minnél többet koncertezzenek, amerre csak lehet, s egy igazi hiánypótló is lehet a csapat, mivel itthon eléggé eltünedeztek a hasonló stílusú bandák.

Official: www.melypontzenekar.hu