Jex Thoth – Blood Moon Rise

Arra ugyanis a mostanság egyre szélesebb közönséget elérő doom/ősrock újraélés egyetlen bandájában sincs példa, hogy ilyen mértékben egy emberről szólna a zenekar: vannak ugyan pótolhatatlannak tűnő hangok, de szinte mindegyik formációban van egy gitáros agytröszt a frontember mögött. Ezzel szemben a Jex Thoth, mint zenekar egyre inkább kezd a nevének megfelelően Thoth kisasszony szólóprojektje lenni, ugyanis a doboson kívül teljesen más zenészek kísérik az új dalokban, és bár valószínűleg itt is minden téma az ő felügyelete mellett íródott, de az összkép határozottan jobb, mint a három éve kiadott Witness EP esetében. Azt mindig érezni lehetett, hogy nem az ő bábzenészei közül fog kikerülni az új évezred Black Sabbath-ja (ami valószínűleg maga a Black Sabbath lesz egyébként), de ez most még olyan kis mértékben sem zavaró, mint az első nagylemez esetében volt, ez pedig az öt perccel rövidebb játékidő mellett a tökéletesen megszerkesztett albumív érdeme. A nyitó To Bury egyszerre takarja el a Napot és biztosítja be, hogy minden hallgató még többet akarjon Jex (figyelmet) vonzó hangjából, a következő bő 40 perc pedig már nem rocklemez akar lenni, hanem egyfajta portfóliója a különleges tehetségű énekesnő sokoldalúságának. Vannak kislemezre illő slágerek (The Places You Walk, Keep Your Weeds, The Four Of Us Are Dying), templombontó epikus szerzemények (The Divide, Ejhä), népzenei beütésű ballada (Psyar), de még egy félhomályos jazzbárba illő dal is felkerült a Blood Moon Rise-ra. Érdekes kérdés, hogy miért nem esik szét az egész: önmagában Jex Thoth jellegzetes énekstílusa, és a hangjából áradó hangulat is erős kohézióval bír, ráadásul alá is játszanak a zenészek annyira, hogy a zenei különbségeket el tudja nyomni napjaink egyik legjobb énekesnője. Nincsen gyenge dal, de még unalmas perc se, úgyhogy egészen biztosak lehetünk abban, hogy minden rajongó boldog lesz – hát még azok, akik meg is nézik élőben napjaink egyik legszuggesztívebb énekesnőjét és bandáját, akik hétfőn lépnek fel a Trafikban. 9/10