Fogas kérdések a felnőtté válásról – Summiteer: Wisdom Teeth

Mik egy szólóprojekt előnyei? Szabadon áramolhatnak az ötletek, nem kell senkihez sem igazodni, saját magunk elgondolásai érvényesülhetnek és lényegében bármit megtehetünk. Na és a hátrányok? Lényegesen kevesebb csatornát lehet elérni, a kapcsolatok száma megcsappan, illetve senki nem mondja meg nekünk, ha egy ordas nagy szarkupacot érzünk aranytojást tojó tyúknak. Tehát a pro és kontra érvek arányai nagyjából ugyanazok. Ennek firtatása megérne egy külön cikket is, de igazából az, hogy a mérleg nyelve melyik irányba dől el, az csakis az egyén tehetségén és rátermettségén múlik. Szerencsére Szecsődi Tamás dalszerző/gitáros esetében egy igencsak kiegyensúlyozott balanszról beszélhetünk. Summiteer nevű projektjének éveken keresztül dédelgetett és foltozgatott debütálása, a Wisdom Teeth pont olyan elégedettséggel tölti el a hallgatót, mint egy bölcsességfogtól való megszabadulás – még akkor is, ha tematikáját tekintve ennél sokkal bonyolultabb a cucc.

A Summiteer gondolata még a 2010-es évek közepe tájékán kezdett körvonalazódni, akkor már 2009 óta kész és félkész dalokkal. Eredetileg szó sem volt teljes kiadványról, de ahogy Tamás ráeszmélt, hogy a dalok stílusilag és szerkezetileg is egy egészet alkotnak, szinte adta magát a dolog. 2018-ban meg is kezdődtek a felvételek, amiknek egy része Tóth Gábornál (Ghostship Recordings), a másik része Oláh Marcinál (ex-Borders of Byzantium) készült, utóbbi fiatalember felelős a lemezen hallható énekek nagy részéért, illetve a keverési és maszterelési munkálatokért is. A Wisdom Teeth – aminek címét egy Every Time I Die-dalszövegrészlet ihlette – 2020 végére révbe is ért, fő csapásvonala pedig pont annyira általános, mint amilyen megkerülhetetlen: a felnőtté válás témakörét veszi górcső alá. A problémákat, amikkel idővel mindenkinek szembe kell néznie, a kérdéseket, amikre sokszor magunknak kell választ találnunk, és a bölcsességfog szimbolikáját, miszerint hiába kapálózunk ellene, úgyis át kell esnünk a dolgon. Ezen logika mentén lehetett volna a cím “Beszékelés az oviban 101” vagy “Pattanás-kinyomás for dummies” is,  de tény, hogy a Wisdom Teeth egy remek választásnak bizonyult.

Műfaját tekintve Tamás elmondása alapján egy színtiszta punk rock/poszt-grunge anyagról beszélünk. Ez nagy vonalakban teljesen igaz is, talán az alternatív, illetve a pop punk jelzőkkel egészíteném ki, pusztán szőrszálhasogatásból, mivel ez a dolgom. A lemez hét dalában a gitárosra ható, főleg a ’90-es évek végi, 2000-es évek eleji zenekarokból szinte mindenkivel találkozhatunk, a blink 182-tól kezdve a Foo Fightersen át a Deftonesig. Ehhez hozzájárulnak a vendégzenészek egyéni stílusai is, ugyanis Tamás és Marci nem teljesen egyedül (ketten) hozták össze a lemezt: egy-két dal erejéig hallhatjuk bőgőn Papp Domonkost, a dobok mögött Kelemen Gábort és a Nutmeg című dalban Szűcs Dávidot a mikrofonnál. A dalok letisztultak, energikusak, élettel teliek, a Far From Home sodró punkos lendülete szerintem az egyik legjobb hazai cucc a műfajban idén. De érdemes kiemelni Dave Grohl (Foo Fighters/ex-Nirvana) kevésbé ismert projektje, a Late! Hell’s Garden című dalának feldolgozását is, ami cselesen a lemez közepére lett biggyesztve, vagy a záró I.T.I.-t, amiből csak úgy árad a Deftones-, Quicksand– és Incubus-iskola, ezáltal tökéletesen megkoronázva a nem egész félórás időutazást. Ja és véletlenül sem akarom kihagyni Korcsmáros László borítóját sem a pozitív tényezők sorából: egyszerű és imádnivaló, hatalmas pluszpont jár érte!

Tamás nem találta fel a spanyolviaszt, viszont egy olyan időszakot pofozott most vissza a köztudatba, ami nekünk, a 90-es évek szülötteinek egy igazán különleges szakasz volt az életünkben: egy kicsit mind gondtalanabbak voltunk és pont olyan határozott kíváncsisággal kóstoltunk bele a nagyvilágba, mint a Wisdom Teeth. Nagyon szükség volt erre a lemezre az itthoni színtéren és noha Tamás állítása szerint egyáltalán nem áll egyáltalán messze tőle az extrémebb metal vonal sem (pl. egy kis The Red Chord-hatást is belecsempészett az egyik dalba), és nem tartja kizártnak, hogy ugyanezen a néven a későbbiekben előálljon akár egy grindcore-, akár egy blackes hardcore-anyaggal, én annak is örülnék, ha még érne minket ehhez hasonló Summiteer-cucc. De ha mégsem, ez a lemez akkor is egy megkerülhetetlen állomása maradhat az utánunk érkező generációk felnőtté válásának. 8,5/10