2022. december 23.
Ősszel elkezdtünk egy cikksorozatot, aminek keretében mindenféle frissebb hazai lemezeket vettünk szemügyre, különsebb koncepció nélkül. Két kritériumunk volt csak: hogy amiről írunk, legyen 2022-es, és legyen rajta torzított gitár. És hiába vagyunk kis ország, a magyar underground még így is egy olyan feneketlen kút, aminek sosem érünk le a legaljára – de azért vödrözzük belőle az anyagot bőszen. Azóta megjelent a második válogatás is, most a harmadik körben pedig újabb 5 banda kerül sorra, név szerint az Endre, a Heavy Mountain Olympia, az Informer, a Mass//Reaction és a Plazúr. Újabb sokszínű válogatás, az alternatív rocktól a nu metalcore-on és a d-beaten át a pop punkig, ahogy szeretjük.
Műfaj: alternatív rock, stoner rock
Megjelenés: 2022. augusztus 25.
Kiadó: szerzői kiadás
Hossz: 13 perc
Támpont: Gaupa, Acid King, Witchrider
Mindig nagy öröm számomra, mikor itthon új stoner rock-zenekar születik, így mikor elért hozzánk a szegedi Endre megalakulásának híre egy bemutatkozó dallal, dobtam is el mindent, rátenyereltem a play gombra, és amit hallottam, rögtön nagy rajongóvá is tett. Nem csoda hát, hogy a hazai felhozatalból idén a legjobban a demo_1 című kislemezt vártam, ami bár nem lett valami terjedelmes, mégis egészen parádés. Értem ezt úgy, hogy a műfajra jellemzően nem találkozunk nagy megfejtésekkel, lépten-nyomon gitárprüntyögéssel, szédítő dobszólókkal, mivel itt az egyszerű, de remekül megkomponált riffeké, a markáns dobtémáké és a hol puha, hol erőteljes női éneké a főszerep, ezek viszont annyira jól el vannak találva, olyan szépen egészítik ki egymást, hogy arra csak egy nagy vigyorral lehet csettinteni. Míg a hangszerelés szűk negyed órán át bólogatásra késztet, az ének közben olyan feelinget terít a dalokra, ami már nagyon hiányzott, főleg itthon. Bár az egyetlen igazi meglepetést éppen a B/3 című nyitódalban hallható kótyagos és komisz szaxofonszóló szolgáltatja, nincs ok unalomra, hiszen minden egyes tételből árad a hamisítatlan stoner, némi fortyogó doom, és egy kis poros desert rock hangulat. Mintha nappal egy sivatagos utakon kanyargó kocsiban hallgatnánk a trió bemutatkozó anyagát, miközben egyik kezünkkel a menetszéllel játszunk, az aviator napszemüveg miatt a nap sem bántja a szemünket, félmosolyra görbült szájunkból pedig lóg a vicces cigi. 9/10 (KG)
Műfaj: alternatív rock, metal
Megjelenés: 2022. június 5.
Kiadó: szerzői kiadás
Hossz: 16 perc
Támpont: Óriás, Galaxisok, Apey, Dinosaur Jr.
A mostani felsorolásból talán a legegyedibb hangzással kísérletező zenekar a pécsi Heavy Mountain Olympia, akik megcsinálták eddigi munkásságuk legkaotikusabb poénlemezét. A srácok bőven mertek váratlannal próbálkozni, és ez legtöbbször meglepően jól sült el: az alteros hangulat alá bátran bekúrnak egy-egy röfögős metalriffet, vagy éppen valami kakofónikus matematikát. A Felejthetetlen masszázsélmény az az anyag, ahol sok minden elfér egymás mellett, sőt még a poszt-nu metal trap szindrómában szenvedők is találnak a lelkükre orvosságot, csak tartsák nyitva a fülüket. És ha már az orvosi praktikákról van szó, a trió volt olyan kedves, hogy a pécsi masszázsfotelek népszerűsítését is magára vállalta, miközben kitörölhetetlenül az agyunkba ülteti a Beatles halhatatlan sorait. Hazai vonalról talán az Óriás, Apey sötétebb énje, egy kiskanálnyi Sallai Laci-vonal, illetve egy leheletnyi Isten Háta Mögött találkozik, és ez bármennyire is furának tűnjön, mégis működik, annak ellenére, hogy a hangzásra lehetett volna egy kicsivel több energiát is fordítani. Ám a végén már ez sem zavar igazán, csak mosolyogva lötyögsz Tonhal Józsival, és szinte el is felejted, hogy mennyi dögvész zenén kellett átrágnod magad az idei évben. 8/10 (Simon)
Műfaj: nu metalcore, hardcore punk, dallamos hardcore
Megjelenés: 2022. szeptember 9.
Kiadó: szerzői kiadás
Hossz: 25 perc
Támpont: Sworn In, Alpha Wolf, Your Demise
Derült égből villámcsapásként mutatkozott be idén az Informer, és rögtön utána be is durrantotta bemutatkozó albumát, a Dark Ceremonyt (nyilván ez a srácok szemszögéből azért nem történt ennyire gyorsan, flottul és problémamentesen). Az arcok ismerősek lehetnek, ugyanis a zenekar majdnem egésze a néhai Show Your Otherside felállását erősítette, és bár itt már érezhetően nem az easycore dominál, azért helyenként felsejlenek az elődzenekar jegyei. A Dark Ceremony jól megtestesíti azt, hogy mire is rázzák mostanság a fejüket a srácok, és szakszerűen integrálták is az új projektbe a kedvenc nu metalcore-bandáikra jellemző tulajdonságokat: arcba köpködős vokál, disszonáns breakdownok, fékezhetetlen zajongás, non-stop csörömpölő dobok, amit csak itt-ott szakít meg egy-egy pop punkos kórus vagy refrén. E rengeteg (be)hatás miatt amúgy meglehetősen a “még egyben van” és a “mi ez a zsibvásár?!” határmezsgyéjén egyensúlyozik a lemez, de az egészet körüllengő igényesség (klip, artwork, sound) az előbbi felé billenti a mérleget. Az viszont, hogy egy 25 perces anyagon miért van három átkötő, az totális kérdőjel. Ezeket a dolgokat kigyomlálva, illetve elfelejtve a “játék” elején kínálkozó random karaktergeneráló gombot, legközelebb bőven feljebb lehet majd tornászni ezt a 7,5/10-et. (Radó)
Műfaj: crust punk, d-beat, hardcore punk
Megjelenés: 2022. augusztus 29.
Kiadó: szerzői kiadás
Hossz: 11 perc
Támpont: Martyrdöd, Young and in the Way, Amebix
A budapesti Mass//Reaction olyan, mint a faterodtól örökölt, garázsban tárolt kicsi kocsid: nem hivalkodó, nem körözi le a többi szekeret, de akárhányszor belepattansz, hozza a kötelezőt, nem hagy cserben és egyszerűen csak jó vezetni… mármint hallgatni. A srácok legújabb EP-je, a négyszámos Cults of Death ezúttal sem szakít a jól bevált crust/d-beat-irammal. Miért is tenné? Idehaza e műfaj(ok) legmegbízhatóbb helytartóiról beszélhetünk. Ellenben ha a fülem nem hazudik, akkor ezúttal talán egy leheletnyivel több black metal is került a szélsebes egyvelegbe. Ez nem túl nagy meglepetés, elnézve a dalok mondanivalóját, ezúttal sem a pehelykönnyű témák dominálnak. A négy tételből háromnak egészen egzakt az ellenségképe: vallási fanatikusok, (nemi) erőszaktevők, influenszerek, míg az utolsó a Pompejit sújtó pusztulás metaforáját ülteti át napjaink kiszámíthatatlan és mindent bekebelező kilátástalanságára. A kicsivel több mint tíz perc szinte egésze egy nagy ülepen harapás, kíméletlenül rommá is gyalul a cucc, teszi ezt felesleges gázfröccs vagy büntetőfékezés nélkül. Ja, és innen is pacsi a basszernek, Sajtnak, kurva jó ez az albumborító, a hideg ráz tőle! 8,5/10 (Radó)
Műfaj: alternatív rock, pop punk
Megjelenés: 2022. április 15.
Kiadó: szerzői kiadás
Hossz: 24 perc
Támpont: Weezer, Felső Tízezer, Blink-182
A Plazúr végre összeszedte magát, és felturbózva kiadta egyben az eddig megjelent dalait egy válogatáslemezen. A kicsinosított számokban két meglepi vendégszereplő is előkerül, méghozzá a Téveszme és a Felső Tízezer zenekarok énekesei, így már több színteret is érint az a 2000-es évek össznépi keserves nosztalgiája. A kölyökklubcore egyedüli hazai képviselői meglepően jól működő dallamokkal próbálják enyhíteni (vagy talán feldolgozni) a tanórák máig fájó sebeit, végtelennek tűnő perceit, a sulibulik nagy csalódásait, a párkeresések eltaknyolt idétlenkedéseit, és ha jól belegondolunk, akkor néha tényleg csak annyi kell, hogy visszagondoljunk és mosolyogjunk egyet az 1000 forintos berúgásokon. A Sohanyár csöpög a középsuli legjobb és természetesebben legszarabb pillanataitól, de ezzel semmi gond, tök jól esik a húszas éveink végén, vagy már inkább egy kicsit a harmincasok elején járva kiürült szemmel átkozni a sosem várt felelősség súlyát. Jó végre egyben hallani a srácok eddigi munkásságát, mert igazából egy tökre egybefüggő sztorit hoznak az eddig különállóan kiadott dalok, de leginkább azért, mert egy olyan hangulatos középtávú időutazásra visz, mely életed legjobb nyaráról szól, ami talán soha nem is volt, vagy legalábbis nem úgy, ahogy az emlékediben él. 8/10 (Simon)
