A Polar még mindig az egyik legjobb brit metalcore zenekar

Tracklist:

01. Blood For Blood
02. Downfall
03. King Of Kings
04. Until The Light
05. Tidal Waves And Hurricanes
06. No Cure
07. Deus Ex Machina (feat. Andrew Nuefeld)
08. Destroy
09. Cold Dark Nothing
10. Lost Souls
11. No Saviour

Műfaj: metalcore, dallamos hardcore

Támpont: The Ghost Inside, Heart In Hand, Hundredth

Hossz: 38 perc

Megjelenés: 2016. május 6.

Kiadó: Prostetic Records

13263712_10154146426248468_5363066748811591374_n

Pótoljuk serényen az elmaradásokat, májusból nem is hagyhattuk ki a Polar új nagylemezét, amely a Heart in Hand feloszlása után a brit metalcore és dallamos hardcore mezsgyéjén képződött űrt kívánja betölteni, az egészet megfejelve a The Ghost Inside legfontosabb jegyeivel. Az egész az elejétől végéig szórakoztató, és egy olyan metalcore anyag, amely több élethelyzetben is elővehető.

A Polar 2014-ben az év egyik legslágeresebb metalcore lemezét szállította, a brit zenekar a The Ghost Inside által elég rendesen felfuttatott metalcore-hullám tortájából kívánt kivenni egy szeletet, és az elmúlt két évben a Shadowed by Vultures által egy egész tisztes rajongói bázist sikerült kiépíteniük maguknak, a No Cure No Saviour feladata így az volt, hogy az amúgy is főleg koncertképes dalok gyűjteményét gyarapítsa a banda katalógusában és további közönséget tudjanak megszólítani. A No Cure No Saviour a címe ellenére egy nagyon pozitív lendületű dalcsokor, főleg a brit hardcore szcénából érkező modern hardcore (Heights és társai féle) elemekkel előszeretettel játszó metalcore dalok garmadája, öncélú breakdown-használat nélkül vaskos és határozott középtempóban csordogálnak, és még a vokáltechnika tálalásában is a Vigili-jegyeket viseli magán. A Polar viszont még a The Ghost Inside fiúk által játszott metalcore/hardcore peremterülethez képest is túl vannak dallamosodva (pl. “Downfall”), erre a nagylemezre pedig főleg beértek a hatásvadászattal: alig van olyan tétel a lemezen, amelyen ne hallanánk egy képünkbe tolt érzelmes témát, lásd főleg pl. a nyitó, amúgy remek “Blood for Blood”, az “Until the Light”, a “Deus Ex Machina” vagy a zenekar eddigi legcsöpögősebb dala, a “No Saviour”. Viszont! Ezek az érzelmes kilengések annyira nem zavaróak, ennek pedig talán leginkább az az oka, hogy eddig hangszerelésileg és hangzásilag is ez a legkeményebb Polar-lemez, tele vannak energiával, amelyet csak az album legfeleslegesebb tétele, a “No Cure” tör meg, ami viszont sajnálatos. Összességében az év egyik legélvezhetőbb és legszórakoztatóbb metalcore próbálkozása lesz, ami a műfaj jelenlegi szegényes helyzetét tekintve már önmagában jó teljesítmény. Érdemes ráfülelni, kellően slágeres, súlyos és mellette személyes is, nehéz vele mellé lőni. 7/10