Az internet legnyüzsgőbb zenebolondja szerint az Avenged Sevenfoldé lett az év legszarabb albuma

A címből már könnyedén kitalálhattad: igen, uborkaszezon van. Viszont senki ne aggódjon, ez nem azt jelenti, hogy mostantól egy héten keresztül ki fogjuk vesézni az internet összes év végi listáját (pláne, hogy még a sajátunkkal is van nem kevés dolog), de vannak olyan szegmensei a zenei tartalomgyártásnak, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni: ilyen példának okáért Anthony Fantano és az ő The Needle Drop nevű YouTube-csatornája, ami a napjaink zeneiparát talán leginkább befolyásoló vélemények tárháza. Ennek ellenére nem nagyon hozzuk szóba őt, mert aki ismeri Fantano munkásságát, az tudja, hogy az internet legnyüzsgőbb zenebolondjának nem a metal és a hardcore a legfőbb zsánere – velünk ellentétben. Mindazonáltal meg-meg szokott emlékezni e stílusok jeles képviselőiről (a Code Orange például elég nagy kedvence), akár egy-két jó szóval, vagy alkalomadtán pár keresetlennel.

Így érünk el Anthony „listás hetéhez”, aminek az egyik fejezete az év legrosszabb lemezeit taglalja. Itt (is) egy tizes lista formájában kapunk egy leginkább a rock és hiphop alműfajaiból csemegéző szégyenfalat, hol unalmas, hol fájdalmas, hol meg egész egyszerűen fehér felsőbbrendűségben tocsogó lemezekből. Ennek a kétségbeejtő kompániának az élére ült fel az Avenged Sevenfold legújabb, „visszatérő” lemeze, a Life Is But a Dream…, amiről anno nekünk is volt egy rideg véleményünk. Mondhatjuk, hogy számomra azóta csökkent a mérhetetlen ellenszenv az anyag iránt, megenyhültem és szemet hunytam afelett, hogyan zúzták porrá M. Shadowsék a róluk alkotott képemet,

Fantano viszont továbbra is hajthatatlan és kiáll amellett, hogy ez az anyag az év segglyuka.

Ugyanakkor ő is hozzáteszi, hogy a gond nem a kísérletezéssel, illetve a Mr. Bungle– és a System of a Down-hatások átemelésével van, hanem azok felhasználásának módjával, és itt csúszik félre az egész. Monológja végén azonban még megemlíti, hogy az album így is szórakoztatóbb, mint pár egyéb alany a szedetben, de inkább olyan cringe, röhögtető módon, nem pedig afféle experimentálisan lenyűgöző értelemben.

Itt a teljes videó, ha nem kívánod magad átrágni a „feleslegen” és rögtön a lényegre térnél, akkor pörgess 13:05-höz. Ja, és ne feledd: ezek mind csupán vélemények, mindenki azt hallgat, amit akar, senki se engedje, hogy mások határozzák meg mit szerethet és mit nem!

Természetesen a listázás továbbra is egy nagyon veszélyes dolog, amit jobb a profikra hagyni, és semmiképp se próbáld ki otthon!