Harm’s Way – Blinded

Tracklist:

01. Frontal Lobe
02. Mind Control
03. Blinded
04. Blind Stare
05. Live To Loathe

Műfaj: hardcore

Támpont: Twitching Tongues, Hang The Bastard

Hossz: 21:17

Megjelenés: 2013. július 23.

Kiadó: Deathwish Inc.

Webcím: Ugrás a weboldalra

A chicagói Harm's Way nevét akkor ismerte meg a nagyközönség, amikor 2011-ben kidobták második lemezüket, az Isolationt. Az a brutális anyag egy Deathwish szerződést eredményezett a zenekarnak, így a srácok nem is tétlenkedtek sokat, és már itt is van a vadonatúj ötszámos EP, ami a kiadó szerint az év egyik legdurvább anyaga, de tudjuk jól, hogy vannak olyan esetek, amikor a kiadói lőzungok a végén nem is bizonyulnak olyan légből kapottnak. A Harm's Way esetében legalábbis biztosan nem erről van szó.

A zenekart – ha másról nem – James Pligge mutatós izomtömegéről biztos sokaknak ismerős lehet (jó, James fizimiskája azért a közelébe sem érhet a Graf Orlockos Karl Boumze orbitális fülcimpáinak, amik azért jóval elrettentőbbek), pedig bizony inkább a zenéjükről kellene beszélni. Ha valaki hallotta az Isolationt, az tudja, hogy igen komoly mértékű pusztítást tudnak okozni a fiúk az ember hallójárataiban, de aki most kapcsolódik be a zenekar munkásságába, az csak hallgassa meg a Frontal Lobe-ot, és meg lesz véve kilóra. A bevezető – és ez most nem egy erős kifejezés – a Bolt Thrower legjobb pillanatait idézi, és ez egy hardcore anyagon azért elég komoly. Persze azért két perc után beindul a dal, de akkor is eszméletlenül hasít, hiába hétperces a darab, öt szám huszonegy percben amúgy is elég komoly aggályokat vethetne fel, de szerencsére itt mind a huszonegy perc tökéletesen ki van használva, legyen szó a sima hardcore osztásokról (Blind Stare) vagy instrumentális dallamos megoldásokról (Blinded). Ebben a korongban minden benne van, aminek benne kell lennie. A dalokkal ellentétben azonban a hangzásban nem találhatóak olyan régivágású elemek, mint amilyen mondjuk a Power Trip esetében megtalálható volt, és ez igazából jól is áll nekik – az már más kérdés, hogy az előbb említett zenekar alapjáraton sokkal közelebb van a metalhoz, mint a Harm’s Way. A lemez persze akkor is jól szólal meg, bár az akkordozó részek egy csipetnyit erőtlennek tűnnek, bár eleve hatalmas a kraft a Blindedban, szóval ez nem annyira feltűnő jelenség. A profizmus, ami a Harm’s Wayt jellemzi viszont roppant figyelemreméltó. Említettem már a Bolt Throwert, mint jelentős hatást, és a hozzáállás is hasonló: a Harm’s Way úgy teszi a dolgát, mint egy tökéletesen megbízható tank: átgázol mindenen, ami az útjába kerül, kompromisszumok nélkül, és a Blinded alapján megérdemelt volt a Deathwish szerződése számukra, mert ha a következő években is ilyen masszív anyagokat hoznak ki, akkor nem igazán lesz fal, ami megállíthatná őket. 9/10