Abduktio – Tuli Kulje Kanssani

Nem is olyan rég, maximum egy fél éve jártak Budapesten, és akkor még ismeretlenként nem mozgatott meg a téma. Aztán másnap egyik ismerősöm – aki mondjuk úgy, hogy nem rajong a hardcore-ért – írta egy fórumon, hogy borzasztóan rossz volt a koncert, így több se kellett nekem, azonnal letöltöttem a lemezüket, mert akkor csakis borzasztóan jó lehet. Azt kell, hogy mondjam, nem csalódtam megérzésemben, sőt, köszönettel tartozom neki, hogy rajta keresztül implicite megismerhettem ezt a zenekart. : )

A finn Fullsteam Records-nál (Callisto, Deep Insight, K(h)oma…) megjelent lemez címe angolul Fire Walk With Me-t jelent, és Twin Peaks ide vagy oda, nagyon találóra is sikeredett. Olyan ez, mint a tűz: gyors, szenvedélyes, pusztító, de szép és gyönyörű is egyben. Tulajdonképpen ők is ellőtték azt a poént, amit pl. a Bridge To Solace is megtett, hogy a punkos, hardcore-os, lendületet és dühöt összemixelték néhány igen képzett zenész melodikus játékával, de nagyon jó lett a csattanó meg kell hagyni. Talán a legjobb, amit eddig hallottam. Míg az énekes hangja harap, mar és perzsel, a gitárosok olyan harmóniát tolnak az orrunk elé, hogy néha az embernek az az érzése támad, hogy stílust tévesztettek a srácok. De nem, alapvetően nehéz jó kontrasztos zenét írni (mert vagy nem lesz az, vagy túl kontrasztos lesz és széthúzza az egész alkotást), és a zenekar tökéletesen ráérzett az egyensúly mibenlétére. Gondoltam, csak volt egy jó sorozatuk, amikor a lemezt írták, ám ez abszolút nem igaz, a régebbi kiadványaik is hasonlóképp szórakoztatóak. Tehát ebben a bandában mindenképp van fantázia, remélem a nemsokára (pontosan: július 27.) megjelenő 4 számos ep-jük sem cáfol rám. Ha már ennyit dicsértem az énekest, meg a gitáros szekciót, akkor azt is szükségesnek érzem megemlíteni, hogy a dobos is iszonyatosan tudja a dolgát, nagyon jól kezeli a tempóváltásokat, a belassulásokat és bírja a géppuskasebességet is. Igazán változatos a dalok ütemszerkezete, egyáltalán nem nevezhető monotonnak, és annak ellenére, hogy alapvetően egy pörgős lemezzel van dolgunk, lassabb régiókba is gyakran letévednek a zenészek. Így nem csak egy „29 perc egy tüdővel” lemezt kapunk. Most jönne el az a pillanat, amikor példálozni kellene számokkal, de egyszerűen nem megy. Mindegyik nagyon jó, egytől-egyig, de lemezként meg aztán főleg összeáll az egész anyag. A maga nemében zseniális. (Személyes kedvencem talán az Autismidiagnoosi de tényleg nem tudok indokot mondani, hogy miért pont az. : )

A lemez érdekessége egyébként, hogy az énekes anyanyelven ordibál, egy ilyen kaliberű produkcióban mondjuk már az angolt is szinte lehetetlen megérteni a dalszöveg olvasása nélkül, de ez a kis különcködés még rátesz egy méretes lapáttal. Néhol kicsit talán megmosolyogtató, mivel az ember hajlamos megmosolyogni a számára teljesen új élményeket. Nálam amúgy ez teljesen betalált, remélem, hogy azt a néhány korai próbálkozást nem számítva, soha nem szoknak át az angolra. Szerencsére rám és a többi finnül nem tudó sorstársra tekintettel a hivatalos oldalon megtalálható a számok dalszövegeinek angol nyelvre való fordítása is, az alapján azt tudom mondani, hogy ugyanazzal a szenvedéllyel készülhettek, mint maga a zene.

A weboldalukat különben is érdemes nézegetni, mert elég sok információt kaphatunk a zenekarról, többek közt ajánlom a letöltések fület, mert egy raklap régi anyagukat lehet leszedni teljes egészében, valamint a Log Out videoklipjét is, amiben az egyik srác Newborn-os pólóban gitározik, ha jól láttam. : D

A lemezről még annyit, hogy Bridge To Solace és Comeback Kid rajongóknak kötelező darab, de ezen kívül is teljes szívemből csak ajánlani tudom, mert ritkán fut bele az ember egy ilyen jól megkomponált hc anyagba.