Megazetor – The Drug You Daily Crave (EP)

A név választás egy zenekar életében nagyon fontos lépés az ismeretség felé, hiszen gyakori, hogy a banda nevének hallatán, vagy a lógójuk láttán egyértelművé válik, hogy milyen stílust is játszanak. A másik pedig, ha vicces vagy abszurd a név, megmosolyogni való, etc. Akkor ebből következik, hogy könnyen meg is jegyezhető, ám lehet bármilyen körmönfontolt a név, ha szánalmas a produkció és fordítva is igaz. A gödi Megazetor esetében a név vicces, a zene minőségi, lehet őket cinkelni a választásuk végett, de előbb talán nézzük meg mit is raktak le arra a bizonyos asztalra.

Hát mellettük nem sokat kell böjtölni, mert arcunkba kapjuk hamar a nyers hús fanyar ízét… bár a borító a Meshuggah – Chaosphere remekművére hajaz egy az egyben, ám a zene csak kiforrottságában és komplexvitásában hordoz hasonlóságokat a matek-metál post-thrash királyaival.
A gumicsizmát és mezőgazdasági eszközök széles skáláját felvezető név mögött egy sokkal érzékibb, művészibb zene húzódik meg, ahol a pontosság és a dinamika megint csak elengedhetetlen tényező, ám rengeteg érzés társul mellé.
A vokálok egy része iszonyatosan hasonlít Charles Schuldineréhez, s a zene is leginkább a későbbi Death adta töprengős progresszív death metálok egyszerre érzéki és érzéketlen vizeire evez… a 95-ös Symbolic-ot érzéseim szerint a srácok nem 1x hallgatták meg, haha! …mert hogy méltó követői és nem is tudok hazánkban más olyan bandáról, mely ezt így és ilyen szinten váltaná valóra. Annak ellenére, hogy a Death alapvetően konyhakészre vágva kerül a fortyogó üstjükbe, mégis megmarad az egyéni fűszerezés, nyomát se lelhetjük lopásoknak, csupán azt érezhetjük, mik voltak a kijelölt határok.

A négy tétel az elejétől a végéig kiszámított és összerakott mestermű, mely bővelkedik a komplex dalszerkezetek adta váltásokkal és igényes szólókkal, tarkította percekkel. Brutalitása éppen addig megy csak, ameddig annak kell, egy hajszálnyit se tovább, hiszen a Symbolic sem durvaságáról híresült el, hanem arról mennyi érzést kevernek össze úgy, hogy közben megtartják a death metálra jellemző formákat és megoldásokat. A szövegek kidolgozottak, a kiejtés remek, véletlenül se hinném, hogy magyarok játszanak, ha nem lenne a kezemben a borító, inkább gondolnék valami floridai csapatra, mely a Death nyomdokait követvén igényesen tálalja a jelent és a közel múltat (s persze mindezt 3 éve vették fel!!!).

Mi lesz ennek a folytatása?

„2007 egyelőre főleg intenzív dalírással telik, megszakítva egy-két koncerttel, ugyanis terveink szerint ősszel szeretnénk rögzíteni első nagylemezünket.”

Azóta csak fejlődtek a srácok, akik még fiatalok és tele vannak energiával, tehát nem kell nagy Nosztredámusznak lennem ahhoz, hogy könnyen hazánk elsőszámú death metál hordái közé léphetnek, kik csak füttyentenek egyet, és repedni kezd az összetákolt kulissza…
Ajánlatos az anyag beszerzése minden dallamos death metált kedvelő arcnak, s főleg a Death fanoknak, akiknek dobhártyáit könnyű szerrel telíti meg némi hiánypótlással! Charles „Evil Chuck” Schuldine – R.I.P., Megazetor – Él!!!

10/ 10 (műalkotás)