Kill With Hate: interjú és klippremier

Akik egy kicsit is jártasak a hazai death metal undergroundban, és nagyjából rendszeres koncertlátogatónak vallják magukat, azok nagy eséllyel futhattak az öttagú blastbeatbomba Kill With Hate nevébe. A két éve megjelent bemutatkozó, Evolution of the Beast névre hallgató EP után a srácok idén jelentkeznek első albumukkal. A Voices of Obliteration születési körülményeiről és a zenekar háza táján történt dolgokról faggattuk ki őket kicsit részletesebben.

Sziasztok! Először talán kezdjük egy kis visszatekintéssel: az Evolution of the Beast milyen visszajelzéseket kapott?

Olt Ákos (gitár): Sajtóban csupa pozitív, szóban kaptunk inkább építő jellegű kritikákat, amiket figyelembe is vettünk az új lemez írásakor és felvételekor.

Mai füllel hallgatva mik azok a pontok, amin esetleg változtatnátok, és mik azok, amik nélkül úgy érzitek, hogy az ősszel megjelenő nagylemez sem lenne ugyanolyan?

Á: Sajnos akkor eléggé kevés tapasztalattal álltunk neki a felvételnek saját cuccokkal, majd a keverést és mastert én követtem el, nulla hozzáértéssel, ezért legszívesebben már inkább újravenném az egészet. Azóta fejlődött az itthoni felszerelésem, a keverést pedig biztosan rábíznám valakire aki ért is hozzá.

Gyémánt Krisztián (ének): Van jó pár dolog, amin szívesen változtatnék, főleg az ének terén. Sajnos így utólag azt gondolom, hogy eléggé monoton lett, akkor csak azt akartam, hogy minél durvább legyen, a változatosságra nem igazán gondoltam.

Az elmúlt évek során számtalan nemzetközi színvonalú produkció és legenda előtt bizonyíthattatok, és a közeljövőben is lesznek hasonló súlyú fellépéseitek. Az eddigiek közül melyek voltak a legemlékezetesebbek számotokra, és miért?

Á: 3 legkiemelkedőbb koncertélményem a 2009-es Moonsorrow buli, ahol tömve volt a Dürer kisterem, a tavaly előtti Gorezone Party ahol a Guttedot helyettesítettük szintén teltház előtt, nagyon aktív közönséggel, ami pedig mindezen túltesz a The Black Dahlia Murder előtti fellépés. Dürer nagyterem, kb. 800 ember előtt! Noha csak azért jöttek hogy ingyen megnézzék a Dahliát, a mi zenénk alatt is elindult a pogó, volt stage diving is, és a koncert utáni egy hétben kb. 120 új lájkot kaptunk a facebook oldalunkon, szóval biztosan bejött sokaknak az a produkció!

Az, hogy a közönség mellett a szervezők választása is rátok esik egy ilyen helyzetben, jól mutatja, hogy kiemelt szerepetek van a hazai death metalban. Szerintetek milyen a műfaj itthoni jelene, és merre tart ez a közeg?

Á: Az elmúlt kb. 5 évben érezhető volt némi visszaesés. Megszűnt néhány olyan zenekar, akik előtt pedig szép jövő állhatott volna, vagy már szép múltjuk volt. Ezek aztán hiába álltak össze mostanság, nem tudnak ugyannyi embert vonzani mint régen. Az underground metal meg egyébként is kezd egyre jobban kiszorulni az érdeklődésből. Ma egy olyan bulira, amire a Kultiplex megtelt volna, 50-60 ember látogat el a Yukba. Plusz itt vannak az újabb stílusú extrém zenék, a fiatalabb generációk inkább ezeket hallgatják. Remélem közülük sokan felfedezik, hogy van ilyen zene is mint a miénk (van rá példa), de nyilván nem lesz olyan szinten ez az egész mint mondjuk 10 éve.

Hartvig Márton (gitár): Sajnos a hazai death metal színtér haldoklóban van. Kevés banda jut eszembe, akik aktívan és kitartóan űznék ezt a műfajt. Amikor mi elkezdtük a Killt, akkor még nagyobb volt a lendület a zenészekben, de már az is a death metal alkonyának időszakában volt. Persze vannak, akik keményen dolgoznak a saját bandáikon, és ez meg is érződik, de úgy veszem észre, hogy nagyon sokan fáradnak bele abba, hogy nem jutnak egyről a kettőre a death metallal.

K: Sajnos egyre rosszabb a helyzet, egyértelművé vált az utóbbi időben, hogy az ilyen stílusú bandáknak mint mi, érdemesebb  külföldön próbálkozni, természetesen itthon is vannak lehetőségek, de szűk határokon belül.

A Kill With Hate bemutatkozó nagylemeze a Voices of Obliteration címet viseli, és lényegében egy konceptalbumról van szó. Mi ihlette a kiadvány történetét, és ez hogyan jelenik meg az egyes dalokban?

M: A konceptalbum sztorijának középpontjában egy sorozatgyilkos áll, akit Isten kért meg arra, hogy tisztítsa meg a Földet a söpredéktől. Az elején tradicionálisabb, belezős, death metalos szemszögből akartam megközelíteni ezt a témát, de később inkább arra törekedtem, hogy a főszereplő szemén keresztül rávilágítsak egy-két fontos problémára a világunkkal kapcsolatban. Általában a metalos közegben a vallásokat szinte mindenki egységesen utálja. Már mindenki hallotta az érveket a különböző egyházak ellen, ezért úgy döntöttem, hogy megpróbálok a másik oldalból is mutatni valamit. Főhősünk első áldozata egy fiatal lány, akinek a viselkedését meglehetősen visszataszítónak találja. Szerintem egy általános tendencia az, hogy az idősebb generációk a fiatalabbakat visszataszítónak találják, és ez nem ok nélkül van így. Vannak akik az ateizmust arra használják, hogy igazolják erkölcstelen viselkedésüket. Ez szerintem ugyanúgy helytelen, mint a fanatikus vallásosság. Meg kell találni a középutat.
Főhősünkön keresztül az anyagi világ múlandó értékeiről is véleményt formáltam. Ez már nem egy új gondolat, de ez az úgymond “istentelen” világ a társadalmat egyedül a fogyasztás élvezete felé tolja el. Az értelmesebb emberek mind érzik, hogy ez helytelen, de még sincs ebből a rabszolgaságból kitörés. Főhősünk a maga módján kitört ebből, de ez a kitörés nem követendő példa.
A szövegekben továbbá vannak utalások az egyes középkori keresztény mozgalmakra is, valamint arra, hogy ezek a különböző irányzatok mennyire másképp értelmezték a kereszténység tanait. Főhősünk a dolciniánus mozgalom eszméivel azonosul főleg, de ez némi tudathasadást is okoz benne, hisz jól tudja, hogy a tízparancsolat hatodik pontja tiltja a gyilkosságot. Végül azonban az “őrültebb” énje kerekedik felül, és nem áll le a vérontással. A végzet azonban utoléri hősünket a rendőrség képében. Elfogják, majd védőbeszéde után kivégzik.
Az albumon első két száma még nem szerves része a sztorinak. Ezek az őrületről, és a hozzá vezető útról szólnak. A Submersion szövegében az őrület megszemélyesítve szólal meg, a The Beast Withinben pedig arról hörög Krisztián, hogy az egyes negatív energiák elfolytása milyen káros következményekkel járhat.
Van még egy kakukktojás az album közepén, ez a Pray For War, mely már egy régebbi szám, és a szövege inkább a háborúkkal kapcsolatos.
A Voices of Obliteration cím a főszereplőnk fejében hallható hangokra utal, na meg a zenére, amit hallhatsz!
A sors furcsa iróniája egyébként, hogy amikor kitaláltam ezt a sztorit, pont aznap követte el Anders Behring Breivik a hírhedt tömegmészárlását Norvégiában. Csak pár nappal később hallottam ezt a hírt, de sokkolt a gondolat, hogy pont egy nap szinte pont ugyanazt találtuk ki Breivikkel.

A lemezborítót a nemzetközi metaléletben is elismert grafikus, Hjules készítette. Milyen instrukciókat adtatok neki, és a végeredmény számotokra mit szimbolizál?

M: A borító alapötlete egy fej volt, amiből egy lyukon át valaki szökni próbál. Ez a valaki az értelmes én, de az őrület visszarántja. Amolyan skizofrén hatást akartam a borítóra, és ez meg is lett. Gyulának megírtuk ezt az elképzelést és elküldtük a szövegeket, mire ő megalkotta ezt a borítót.  Mind nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel.

Az album felvételei Siminél zajlottak a No Silence stúdióban: milyen volt a közös munka, és milyen hangulatban zajlottak a felvételek?

Á: A No Silence stúdió ugye Gyulán van, tőlünk több mint 200 kilóméterre, úgyhogy ez igazi stúdiózás élmény volt, végig együtt volt az egész zenekar, olyan volt az egész mint egy csapatépítő tréning. Simivel is remekül ment a munka, olyan profizmust láttunk tőle, amit még nem tapasztaltunk, emiatt a feljátszás is jobban sikerült, mint az előző anyagon.

M: Nagyszerű volt a hangulat, majdnem minden este elkezdtük megnézni a Sátántangót. Legközelebb már társasjátékozni is fogunk szerintem!

K: Igazából, én azért is erőltettem a gyulai stúdiózást, hogy kicsit együtt legyen a banda, pár nap összezárva, közös programok, nekünk szerintem nagyon kellett, és jól is sült el a dolog, kicsit összekovácsolódtunk úgy érzem.

Voltak olyan dalok vagy ötletek, amelyek már körvonalazódtak a próbateremben, de mégsem kapnak helyet az albumon?

M: Igen, én még egy számot be akartam fejezni, de fél évig Portugáliában voltam, mire pedig hazajöttem már mentünk a studióba felvenni az anyagot és nem volt idő befejezni.

Á: Végül szinte mindent rögzítettünk a lemezre, ami a tarsolyban volt. A kakukktojás Pray For War, már az Evolution of the Beast előtt is kész volt. Volt egy szám, amit a stúdiózás előtt 3 héttel raktunk össze, de végül ez is felkerült a korongra. A stúdiót bő 3 hónappal korábban foglaltuk le, azt hittük elég lesz mindenre. Végül elég is lett, de majdnem elszámítottuk magunkat.

A lemezre egy feldolgozással is készültök: mi ez a dal, és miért esett rá a választásotok, számotokra mit jelent?

Á: Titkolóztunk ezzel egy darabig, de ha már így rákérdezel, akkor azt hiszem ideje lerántani a leplet! A feldolgozás egy magyar death metal klasszikus, az Extreme Deformity nagylemezéről az nyitó Internal című nóta. Ez egy részről tisztelgés, hiszen szinte hihetetlen hogy ebben az országban ilyesmi már 1993-ban volt, másrészt meg egy nagyon jó szám, és egészen illik is a zenekar profiljába. Harmadrészt, pedig megérdemel ez a dal (meg igazából az egész lemez) egy mai hangzást.

M: Csalódás,mi? Egy Bruce Springsteen feldolgozás sokkal izgalmasabb lett volna!

K: Kicsit úgy érzem, hogy túl lett misztifikálva a dolog. A hírekből az jött le, hogy nagy a titkolózás, pedig semmi ilyenről nem volt szó, csak még nem döntöttük el, hogy rendes számként vagy bónuszként fog szerepelni egy esetleges extra kiadáson, ezért vártunk vele egy kicsit.

Az ’Evolution kiadását követően Khrul a háttérbe vonult, de még így is a zenekar közelében maradt: ő mennyit tett hozzá a formálódó dalokhoz? Volt beleszólása a végeredménybe?

Á: Khrul segített nekünk az előző anyag kapcsán a nyomdával és a promócióval, illetve úgy volt, hogy ő marad a szövegíró, ám végül Marci megtalálta magában az írói vénát, így most ő írta a szövegeket. Továbbá amikor az előző bőgősünk Meilinger “Tamás” Kocsonya kilépett, ő ajánlotta nekünk Patrikot, aki amellett, hogy remek basszusgitáros, énekesként is erősíti a zenekart. Közvetve tehát volt beleszólása az anyagba, mert Patrik nélkül biztosan nem lett volna ez az anyag olyan amilyen.

Az őszre tervezett megjelenést kiadókeresés előzi meg. Eddig milyen lehetőségek tárultak fel előttetek, és milyen elvárásaitok vannak egy, a lemezt gondozó intézménnyel szemben?

Á: Most épp elsősorban a nagyobb, külföldi kiadóknak fogunk küldeni egy-egy promo pack-ot, amivel talán fel tudjuk kelteni az érdeklődésüket, kisebbeknek inkább internetes úton küldünk valami féle jelentkezést.

M: Különösebb elvárásaink nincsenek, de azért örülnénk neki, ha kapnánk némi támogatást az együttes anyagi ügyeiben egy kiadótól, valamint egy jó terjesztést is szeretnénk az albumnak.

A nálunk debütáló videótok a Beast Within című dalhoz készült el. Mit tudhatunk a videorögzítés körülményeiről, és kinek az ötlete volt a sztori?

Á: A videó és a sztori ötlete Blazsovics Mátétől ered, aki egyébként Patrik lévén került a zenekarral kapcsolatba. Ő segített az új pólóminták tervezésénél, és elkísért minket Gyulára is ahol dokumentálta a az ott zajlottakat. Segítségünkre volt még Németh “Sütiszörny” Viktor, aki az operatőri munkákat végezte, ennél a klipnél is.
A történet Máté saját szavaival: “A koncepció az volt, hogy haladjunk a szöveg által kitaposott ösvényen és a belső elfojtott romlottság elleni esélytelen küzdelem legyen a központban. Éppen ezért is ér véget ott, ahol kezdődik. Ez egy ördögi kör, amibe ha egyszer beléptél képtelen vagy kimászni belőle, semmilyen ima, fohász nem segít. Tele van szimbólumokkal, a metronóm az élet ritmusát, a zenekar megjelenítése az elnyomott belső düh, a halott lány pedig ennek a kitörésének következményét képzi. A szeánsz ami a kisfilmben lezajlik miszerint testének egy darabját (egy hajtincs) magához veszi és megáldja, majd eszik az áldozatból egyfajta boszorkányságra utal. Olvastam olyan feljegyzéseket miszerint többször is előfordult egy áldozat mélyen vallásosok által elkövetett “megtisztítása” ami hasonló körülmények közt zajlott!

Esetleg tervezitek a közeljövőben, hogy más dalhoz is készüljön klip?

M: Egyelőre nincs tervbe véve másik klip készítése, de ha esetleg lesz kiadónk, és biztosít nekünk keretet, akkor elképzelhető, hogy csinálunk még egyet.

Mivel a zenekarban mindannyiótoknak van egy igen impozáns előtörténete, adja magát a kérdés: nem hiányzik semmi sem a múltból? Miben ad mást, illetve többet az, hogy együtt, a Kill With Hate-ben zenélhettek?

Á: Amióta zenélek egy death metal zenekar volt a vágyam. Az első zenekarom, noha ilyen stílusú volt, akkoriban nem igazán azt az utat járta amit én szerettem volna. Az Archaic-ban is próbáltam inkább a death metalt eröltetni, nem mintha nem lett volna rá ott kereslet, de végül a Kill With Hate lett az, ahol teljesen kiélhettem magam. Olyan zenét játszhatok, amit szeretek, saját zenei ötleteim is kibontakoznak. Marcival pedig remekül kiegészítjük egymást. Én általában egy kicsit szöszmötölősebb riffeket írok, ő pedig elementális erejű death metal riffeket. A klipnóta is szinte teljesen az ő tollábol van, de persze a Turi (Turcsák Bence – dob) nélkül nem jöhetett volna létre. Nagyon kreatív dobos, mindig van olyan ötlete/dobtémája, ami nekünk eszünkbe se jutott volna. Patrik még friss tag, ezen a lemezen főleg az énektémákban segített, a következő lemezre már a zeneírásba is biztosan jobban bele tud avatkozni.

M: Együtt nagyon hatékonyak vagyunk. Tökéletes az összhang az együttesben, ezért úgy érzem nincs semmi, ami megállíthatna minket! Nem beszélhetek mindenki nevében, de szerintem ez az előző együtteseinkre nem volt ennyire jellemző.

K: Nekem is egyértelműen ez a banda az, amit a legjobban kedvelek. Sajnos az előző zenekaromban néha akkora volt az értetlenség és fejetlenség, hogy kb tizenöt email váltás kellet mire lebeszéltünk egy tök egyszerű dolgot, de ez csak egy példa a sok közül. Most sokkal gördülékenyebben mennek a dolgok, mert nem mindenki a saját egójával van elfoglalva, hanem a zenekar érdekeivel, és előre juttatásával. Nem mondom, hogy nincsenek súrlódások, de azok mindenhol vannak, tehát egyértelműen most érzem a legjobban magam, mióta zenélek.

Milyen terveitek vannak a közeljövőre nézve?

Á: Mihamarabbi lemez megjelentetés, sok koncert, főleg vidéken és talán külföldön is, világuralom.

M: Wacken Black Stage