2007. szeptember 4.
Tracklist:
01. Feed The Masses (2:21)
02. Misanthropig (3:35)
03. Lost In Beliefs (1:07)
04. Masyue Media (3:02)
05. Good Average (1:51)
A YOG története pofon egyszerű, 2000 elején alakultak Neuchâtelben, és eddig 2 anyagjuk jött ki. A legelső 2004-es, s ez az, amiről éppen most olvasol, aztán 2006-ban a Grindcore Deluxe, mely 4 régi és 2 új dalt tartalmazott (erről is olvashattok majd, mert ez is elküldték) és végül 2007-ben (hamarosan) megjelenik az első nagylemez, Years of Nowhere címmel. A zenéjük koncepciója erősen kronologikus, fejlődik a színesedéssel, s nem hátrányképpen mutatkozik meg, hogy egyre több zenei szcénából merítenek, most viszont fókuszáljunk erre a kezdeti kislemezre.
Elsősorban a svájci srácok a crust-grindcore rajongóknak kedveznek ezzel a rövidke, még 12 perces sincs zajos durva masszával. Sok hasonlóságot mutat az Extreme Noise Terror tetőző, s egyben a legsikeresebb korongjával; a Retro-butionnel, ugyan úgy felváltott vokálra építkezik; az egyik hörgés, a másik károgás. Megemlíthetnénk a korong hallgatása közben, olyan neveket, mint: Driller Killer, korai Napalm Death vagy Disgust. A Feed The Masses kemény pakolással indít, s már meg is érkezik a tipikus crust vokál, a maga váltakozásában, masszív és kemény alap, igazi csörtetés egy minimális modernséggel, 1:30-tól megérkezik egy durva szaggató lépegetés, amiből némileg Converge szerű témák kerekednek ki (írom ezt annak tudatában, hogy a későbbi lemezeiken ezek a részek tovább fejlődnek, és valóban erős hatásként vonulnak fel ezek a jelenségek). Aztán a Misanthropig (micsoda cím?! Bassza meg, a srácoknak van humorérzékük, haha!) egy ízig-vérig Extreme Noise Terror szerű dal, mintha a már említett kultikus Retro-butionről pattintották volna le, de a Napalm Death hatása is erősen érződik, ahogy az Agoraphobic Nosebleed nevét is megemlíthetném… (szóval van itt zenei hatás és név-kavalkád kéremszépen!) a vége fele itt is jelentkezik némi hc és noisecore szerű téma, melynek kezdetei még a Lost In Beliefs-ben is lecsengenek, aztán egy hirtelen váltás.
Semmi extra, 1 perces tömény, kemény és pontos grindcore néhány ötletesebb techinikázással! Ennek egy valamivel crustosabb érzete villan fel viszonylag hosszú ideig a Masyue Media-ban, a záró tétel, pedig egy újabb burjánzó szélsebes grindcore csoda, igaz a Good Average végére bedallamosodik, és itt is érezhetővé válik az, az egyértelmű út, melyen elindult s olykor belekóstolgat az öt tehetséges svájcsi fiatal srác (azóta már csak négyen vannak). 1:27-től ugyanis totális dallamos hc-t kapunk, s ezzel zárul is ez a bűn egyszerű logójú (de egyéni) és borítójú zajbrigád ma esti deviáns-tomboló programja. Azt, amit a YOG művel ezen a lemezen, az remek zene, néhol nagyon egyszerű, máskor nagyon komplex és a tudás is jól érződik, a hangzás remek, és meggyőző ez a hihetetlen egyszerű csomagolás is, haha. Én lépéselőnyben vagyok, azzal szemben, aki csak most olvas róluk, hiszen ismerem és tudom hova jutottak el, éppen ennek fényében alázom meg ezt a korongot leminősítve…
82%
