Still Remains – Ceasing To Breathe

Tracklist:

01. Bare Your Teeth
02. Crone
03. Beacon
04. Cain
05. Close To The Grave
06. A Way Out
07. Keeping Secrets
08. Ceasing To Breathe
09. F.F.I.
10. Hopeless
11. Reprise
12. Bitter Shroud Repentance

Műfaj: metalcore

Támpont: It Dies Today, Killswitch Engage

Hossz: 53:28

Megjelenés: 2013. december 23.

Kiadó: Szerzői kiadás

Webcím: Ugrás a weboldalra

Lassan a feledés homályába vesznek azok az idők, amikor a sablonmetalcore címke nem létezett és egy Still Remains is kiadhatott egy Of Love And Lunacy-t úgy, hogy ne legyintsen minden keményzenéért rajongó ember, hogy "ezt már hallottuk". Na nem mintha nem lett volna bivalyerős a Roadrunnernél debütáló nagylemez (és az azt megelőző két EP), de ha ma azzal a produkcióval állna ki egy banda, nem biztos, hogy mindenkihez ugyanazzal az erővel jutna el a zene, mint 2005-ben. 2 évre rá kiadtak egy jóval slágeresebb és poposabb metállemezt, amelyben a szinti többet visított, mint T. J. Miller énekes, de ez nem ment a lemez kárára, sőt.

Hogy ezután mi jött? Közel hét év pihenő, amely néha már inkább tűnt marketingfogásnak, mint valóságos “hiátusnak”. Bejelentették, hogy új lemez is készül, ám ezt is sikerült olyan hosszú ideig húzni, hogy sok rajongó lelkesedése is odaveszett és ha nem is fulladt teljes érdektelenségbe, de nem durrant akkorát a megjelenés, mint amekkorát szerettek volna valószínűleg. Ez persze most hagyjon hidegen minket és koncentráljunk arra, hogy mit is hallhatunk a Ceasing to Breathe-en.

Ami már első hallásra is feltűnik, hogy a hosszú pihenő alatt nem rozsdásodtak be a srácok és a The Serpenten hallható vonalat próbálták újra felvenni, kisebb-nagyobb sikerrel. A hangzás teljesen rendben van, jóval mocskosabban szól, mint eddig bármikor és súlyosabb is, mint az előző albumon. A szinti ugyan nem kapott most akkora szerepet, de szépen elzizeg, néha pedig dalokat is elvisz a hátán, remek ívet adva a slágeres nótáknak. Sikerült azonban nekik is benézni azt, amit anno az It Dies Today-nek, hogy egy remek, slágeres metalcore lemez után úgy érezték be kell keményíteniük, mert ha löcsög a gitár és a breakdownban úsznak a dalok, akkor úgyis lesz olyan hülye, aki elhiszi, hogy jó a zene. Ez persze az ő esetükben jó erős túlzás, hiszen egy-két olyan dalt pakoltak csak az albumra, ami már tényleg átesik a ló túloldalára, és élvezhetetlenül keménykedős, izzadtságszagú, ezektől eltekintve azonban csak a kevesebb tiszta ének és a keményebb hangzásban vehető észre a változás. A ritkább dallamos ének igazából nem hozott pozitív minőségi változást, bár Mike Church kellemes hangszíne még a gyengébben sikerült énektémákat is kifejezetten szerethetővé tudja tenni. A nóták kevésbé lettek azonban karakteresek, több a sablonmintára készült dal, mint korábban, ami a szavatosság kárára mehet idővel.

Ha sikerül ezeken a negatívumokon túllépni, akkor lassan rájöhetünk, hogy igazából ez egy szerethető lemez, minden kis hibájával együtt. Elmúltak már azok az idők, amikor a legnagyobbak között emlegetjük a nevüket, hiszen még manapság is vannak jóval erősebb próbálkozások a színtéren, viszont a Rise/Sumerian Records klónozott szintiboj bandáit magasról pipálja a Ceasing to Breathe. Vannak rajta erősebb és nagyon gyenge dalok is, így nem lesz egy életművet meghatározó alkotás, viszont kellemes kikapcsolódást nyújthat így a téli uborkaszezon idején.

6,5/10