A Megavier története elég egyszerű, egy már akkor kultikus frankfurti hip-hop csapat (Die fantastischen vier) összeállt egy szintén frankfurti bandával (Megalomaniax) – a két csapat nevének összemosott szójátéka a project neve — és együtt dolgoznak fel F4 dalokat őrülettel és mély kísérletezéssel megszállva… a végeredmény egy közös lemez és egy rövidke turné, illetve az Epic / Sony Music, több mint 80. 000 eladott lemeze. Ha valamiből ennyit vesznek, az vagy nagyon kommersz és fos, vagy valami irdatlan nagy áttörés, amolyan megaLÓfasz (megsúgom, utóbbi… – mint, ahogy a borító is jelzi, haha).
Két vokalista; SMUDO, Thomas D. a Die fantastischen vier-ből, és megint csak kettő Bert Bera és Deejot (ő háttér vokalista + scratches) a Megalomaniax-ból illetve, Zoppo és Gunnar 2 gitár, Gunnar 1 (gondolom testvérek – vagy valami, haha) dob és végül Andi Wilda basszus… vicces nevek, de a produkció se vér-komoly!
A Dankeschön kezdése közben könnyen rájöhetünk, ez nem rap zene lesz, inkább valami őrült crossover, mely nem mentes a thrash és HC elemektől, meg némi indusztriális hatástól, pontosan meghatározva műfajilag: crossover rapcore, és olyan bandákhoz lehetne hasonlítani, mint Gunjah, Such A Surge, Stuck Mojo (Snappin' Necks és Violated (EP)) és talán némely részletét az első Senserhez (Stacked up).
A klipnóta a Genug ist genug ist genug, melyben jól érezni, a súlyos dobokat, feszes basszusokat, és éles gitárokat, a torzított, rikácsoló rapelős szóköpéseket és a vaskos kórusokat. A ritmus alapvetően hip-hoposan középtempós, de azért a végére mutatnak némi sebességet is. A Frei lassú, iparias, scratches tétel, szétfolyó-lebegő kórusokkal, míg a Schnell schnell schnell egy 16 másodperces zaj-zavar. Ideal Die da pattogós punkos témát visz, mely a közepére akusztikusba vált, majd fura hangok veszik át a thrashes pattogó ütemet, vastag az egész, súlytás! A Basement megint csak scratchre épülő nóta, kaján röhejekkel, vastag groove-os basszussal és tört dobbal. A hanglemez némileg beakad a Extrem schizophren elején, végig zajos és zilált, néhol gyermeteg, s persze veleéig őrült, a refrén iszonyat mód hasonlít egy Schweisser dalra, de lehet, hogy csak az azonos időszak és nyelvkörnyezet miatt… A Gute Unterhaltung újabb rövidke üresjárat, a Spiegel viszont egy iszonyat komoly és gyilkos penge… kevés ennyire erőszakos és zaklatott rapmetál dalt hallottam, a végére a gyerekhanggal játszadozott Scratch randomságok, pedig igazi finomságok. A Spiesser '94 megint csak súlyosan Schweisser témák (nem néztem utánuk, hogy van-e közük egymáshoz, tudtommal nem), tehát súlytás német középtempós thrash metál! Aztán következik a Basement 18:40, ami gitárcentrikus baromság, persze megvan a maga íze, haha!
A Sonne overload pedig újabb riffelgető, durva rapmetál nóta, jó sci-fi féle szólókkal, vérengző vokálokkal és hanglemez karcolással. Az interview üresjárat, a maga széteső dobjával, ahogy a Tag am toten Meer is egy újabb Schweisser féleség, bár ebben igazán kemény részek csak a végére kerekednek ki, de a folytatás több, mint vicces… Basement 22:30 jammelgetős lófasz, egész jól tálalva; haha, illetve a Zu Geil masszív és rapelgetős metál tétel – a végét érdemes figyelni, full első Clawfinger (Deaf Dumb Blind) megoldások, a zárás pedig meglepő mód, újabb zajos üresjárat… Experiment.
A korong a végére érezhetően leül, holott az elején olyan erőket mozgat meg, hogy csak fülel a nép, s persze közben eltelt 13 év! Ajánlott bárkinek, aki nyitott a kevert műfajokra, azon belül is HC és beteg hip-hop fertőzte szegmensek, ipari hatások, vastag groovok és némi thrash metál… mindezt idegesítően németül, faszásan baromságokról, mosolyogva, ha még van fogad!
10/ 9,2 (még mindig egy masszív csoda, s nem a tengerentúlról!!!)
