#Hírek
április 29.
2007. május 31.
Tracklist:
01. Soul Collector (3:30)A Guilthee zenekar ágacskái 2006 júliusában kezdtek el rügyezni Veszprémben, azzal hogy HC-t kevertek, majd rengeteg más fertőzéssel, még egy év se kellett hozzá, s ki is jött a négy számos, masszív és dühöngő influenza…
Kevereg itt egy jó adag dallamos death és energikus power hatás, némi modern thrash, egy csipetnyi indusztriális jelleg, s természetesen a HC, mint alap végig vezet, ki-ki csavarva műfajából önmagát, ezekkel az agyas futamokkal, amolyan beteges crossover, melyre akár azt is rámondhatnák egyesek, hogy metalcore, egyéniséget keresgélve félúton… bár ez a zenekar név új, de tagok terén már más produktumukhoz is volt szerencsém, hiszen: Peti alapítója a Dissect-nek, Without Face-nek, Shockwawe-nek és a Sunseth Sphere-nek is. Gábor a Lust-ban kezdett, majd az Ötödik Évszak-ban, és a Hosszú Távú Áthangolás-ban folytatta. Míg Ádám és Tibor együtt játszottak a Masserror-ban. Ádám régi zenekarai között ott van még az Akna Camping, Donor és a Moraldie. Tibi részéről pedig a Deadlock, Broken Promises és a Remains of Silence… sokszínű a skála, ragyog a paletta a sok koszos folttól, melyből most egy nagy és új kép készül, a múltat feledve/ nem felejtve…
„…A logó meg abból jön, hogy a kezdőlapon van egy bácsi, aki ottan vajákol, és szédíti a tömeget. Azok meg tapsolják. Aztán a baloldalon ott van az a csuhás szerencsétlen, aki már átment a szekéren.
A szédítő bácsi, alkimista, mágus, vagy mondjuk egy mai közszereplő, a szekér az eszköze, ami mondjuk a tévé. A zenekarunk pedig, aki feltárja, hogy mi zajlik a szekérben.
guilty – bűnös, thee – téged, neked, rólad, hozzád
Szóval a guilthee szabad fordításban annyit tesz, mint "(ha nem vigyázol) BŰNBE VISZ (ami a szekérben van)" vagy "a BŰNRŐL NEKED”…”
Kivesézve a logó, borító, zenei és ideológiai koncepciót (és kihagyva a stúdió körülményeket — előzményeket, etc — mert ez mind fenn van a honlapjukon), talán térjünk rá erre az agyas 16 percre. A Soul Collector-ral kezdenek, mely elsőre egy picit a post-thrash dolgokat jutatta eszembe, melyben erőszakosan telít Ádám vokálja, aztán váltás, és már építkezik is a zene; kapkodós dallamok szaggatva és kalapáló ipari dobok, erős gyűlölettel telt refrén, egy kevés lagymatag grove lecsengés, amely által valami post-post-post Crowbar-nak is tűnhetne a dolog, haha. Majd végül a zárás csak maga a hörgésében kissé Numetálos, vagy bármi más… igazából nehéz azt a zenét műfaji határokba zárni, melynek alapelve és célja is a sokszínűség volt. Ezt a folytatás is csak tovább erősítette bennem. A Seven Faces is rendesen pattog és szaggat, extrém és közben némileg dallamot is tart, annak ellenére, hogy közben folyamatosan meg is szakítja azt, rendesen agyas és közben egyszerű is, nem kevés betegséggel baszva szájba.
A Cremation lépcsőzetes dal, építkezése egyet jobbra; kettőt balra… mindezt megtekerve, csonkolva, darálva és letisztítva… a demó legjobb trackje mindenképpen ez, egy Meshuggah vagy Hertz and Silence hasonlat talán erős lenne (ehhez még fejlődni kell a srácoknak), de a zaklatott, csépelős, agresszív vokállal támogatott agyazás egyértelműen ezt a két nevet jutatta eszembe.
The Ghost of Denying kezdése a feljövő kalapáló dobokkal, s a lagymatagon rá tompuló basszussal, elsőre nagyon indusztriális hatást keltenek, azonban a kibontakozó dalban már elvétve érezni lehet a majd később teljesen progresszívba zuhanó dallam fűzért, mely kissé a régi időket idézi, de mégis nagyon mai hatást kelt…1:50-től egészen 3:20-ig burjánzó (s közben egyszerre építkezős) jammelés áldozataivá válunk, mely könnyen ragad magával, kapcsol ki, megmutatván a zenekar igencsak jó szárnyalgatásait, és profizmusát, majd visszatér a kezdeti téma és zárul az anyag.
10/ 9 (megfogant, már csak meg kell szülni)
Az egész demó letölthető a zenekar honlapjáról illetve megrendelhető 400 HUF + pkg a guilthee@gmail.com címen.
