Fallenintoashes/Penalty Kick – Split

Tracklist:

Fallenintoashes
01. Fight With Virus (3:38)
02. Blood Stained On Dirty Hands (3:07)
03. The Power And The Slave (3:19)
04. Destiny (3:12)
05. Still Remember (3:38)
06. Weight Of The Snow (3:38)


Penalty Kick
07. Fire (2:38)
08. I Don't Need You (2:16)
09. When The Legends Become Reality (2:42)
10. Stop The Falling (2:12)
11. My First Conscious Experience Of Satan (3:03)
12. Burn Down (2:08)
13. Just Help Me To Bear My Cross! (2:58)
14. It's Your Choice (2:32)

Hossz: 41:01

Kiadó: Edge Records/HMP

Webcím: Ugrás a weboldalra

Fővárosunk mondhatni két legaktívabb underground bástyája, a Fallenintoashes és a Penalty Kick már jóideje riogatta a hardcore muzsikaszóra éhes népeket egy közös split album kiadásával kapcsolatban, s az úr 2008-ik évének március havában már kezünkben is tarthatjuk a négyoldalas, matyó vektorokkal- és a velencei karneválról idetoppant maszkokkal felvértezett bookletbe csomagolt lemezt (mely külcsínnek legnagyobb előnye, hogy a tulajdonos saját szimpátiája alapján döntheti el: ‘Kickes vagy ‘Fallenes borító legyen látható? – költői kérdés egy objektívnek szánt cikkben), a hallgatóság legnagyobb örömére.

A háromnegyed órás játékidő felé közelítő kiadvány (melynek bemutatója a Dózer Fesztivál volt) első menetét a képzeletbeli a bal sarokban helyet foglaló-, 1999 óta aktív Fallenintoashes dalai nyerik, melyek már számos koncertről ismerősen csenghetnek a beavatott fülek számára. Ha jól számolom, jelen hanghordozó már a harmadik a sorban, és egyben tekinthetjük lemezelőzetesnek is. A zenekar által előadott 21 perces játékidő elsődleges jellemzői között mindenképp ki kell emelnünk a letaglózó hangzást (Jaya Hari Das, Audioplanet), valamint az erőteljes témák gondos tálalását: Zozoék bizony nem a szarral dobálóznak, elvégre az elmúlt évek során már rátaláltak sajátos hangzásvilágukra, melyben a disszonáns megoldásokon, valamint a kőbunkó gitártémákon túlmenően kiemelt helyet foglalnak el a hajdanán Dawncore sorait erősítő dobos, Zsolt pusztító felpörgetései és groovy-jai. Az itt hallható hat nóta egyaránt hordoz magában maradandó pillanatokat, azonban még mindig ugyanaz a bajom ezzel a felvétellel, mint a zenekar koncertjeivel; nevezetesen, hogy a minőség-mennyiség kontrasztja sajnos nem állt be olyan szinten sem a riffelések, sem a breakdownok terén, hogy az igazán dícséretes produktumra valljon. Ezáltal helyenként monotonnak, és egysíkúnak tűnhet a srácok által gerjesztett hangorkán, mindenesetre vannak apróbb finomságok, melyek felüdítik a dinamikus témák felépülését: erre a legjobb példát a The Power And The Slave feelinges eleresztése, valamint a Destiny énekdallamai (sok ilyet, még!) szolgálatják.

S míg a kék sarokban gyúró versenyző igyekszik megtalálni, és tökéletesíteni saját ütéstechnikájának minden egyes kis mozzanatát, addig a piros sarokban elterülő, agyontetovált és agresszív arckifejezésű Penalty Kick esetén felesleges okfejtésekbe bocsátkozni az önkifejezés sajátos módjainak keresésével kapcsolatban. A második menet az egyenlítésre szolgál, melyre nyolc nóta hivatott; ezek elsődleges funkciója, hogy a pulzusod 180-ra ugorjon, és hogy az első szembejövő embernek átharapd a torkát, bármerre is jársz. Már a nyitó Fire hallatán konstatálhatjuk, hogy hazánk első hasonszőrű supergroupja hűen követi a Micimackó által teremtett hagyományokat (tehát “Tilos az Á!”), ezért a játékidő gerincét az E-húron képzett hangok alkotják. Azonban már ugyanezen pillanatokban felfigyelhetünk a gyengus hangzásra is, mely elsősorban a cinek lélektelen megszólalására nyomja rá a bélyegét; ez persze abban is megmutatkozik, hogy az énekes Attila orgánuma egy kezdő demós színvonalat súrol, és aki már volt ‘Kick koncerten, az nagyon jól tudja, hogy élőben ez korántsem így van. A felvételek másik hátrányát a gyengus ás erőtlen csordavokálok jelentik, melyek amellett hogy hiányérzetet keltenek a hallgató hallójárataiban, még egy kis kaján mosolyra is késztetik az alanyt: ez főleg az I Don’t Need You-ban üt vissza, sajnos nem is kicsit. A fenti okokból kifolyólag az arcbamászó riffek igen sokat veszítenek erejükből, továbbá az alábbi gitártémák sajnos helyenként nem rendelkeznek lineáris témafelépítéssel, melynek következtében a hallgató figyelme csak apad, és csak apad… S míg a When The Legends Become Reality refrénjén és erőltetett verzéin csak szörnyülködsz, addig a Burn Down Caninust megszégyenítő kutyaugatásainál már csak legyintesz egyet. Bizony, nem erre lenne hivatott az első Penalty Kick hanghordozó, de mos(h)t már ez aligha változtat a tényeken, hogy ha valaki meg akarja ismerni ezt a formációt, egy koncerttel kell kezdenie, és nem ezzel a nyolc dallal.

Aki már látta élőben az alábbi spliten szereplő zenekarokat, az nagyon jól tudja, milyen erőt is képesek hőseink megmozgatni négy fal között. S míg a Fallenintoashesnek elsősorban egy repertoár-színesítés javallott a zenei eszközök terén, addig a Penalty Kicknek tovább kell gondolnia az ideális lemezfelvétel körülményeit. Ettől függetlenül mindkét zenekar a jó ösvényen halad ahhoz, hogy a lehető legmagasabb hatásfokon működjön az üzenetek közvetítése, de ennek a vékony, és göcsörtös útnak a vége hol közelebb, hol távolabb van. A zenekarok rajongóinak pedig hiába mondok bármit is, már úgyis a polcukon kell, hogy díszelegjen ez a korong, nem ok nélkül.

Külcsín és Design: 10/6,5. (nyomdahibák a hátlapon, összecsapott belső részek)
/ / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / Pontszám:

Hangzás:
10/8,5. – Fallenintoashes
10/6,5 – Penalty Kick

Teljesítmény:
10/8. – Fallenintoashes
10/7. – Penalty Kick

Dalszövegek:
10/7. – Fallenintoashes
10/6,5. – Penalty Kick

10/7,25.