Fővárosunk mondhatni két legaktívabb underground bástyája, a Fallenintoashes és a Penalty Kick már jóideje riogatta a hardcore muzsikaszóra éhes népeket egy közös split album kiadásával kapcsolatban, s az úr 2008-ik évének március havában már kezünkben is tarthatjuk a négyoldalas, matyó vektorokkal- és a velencei karneválról idetoppant maszkokkal felvértezett bookletbe csomagolt lemezt (mely külcsínnek legnagyobb előnye, hogy a tulajdonos saját szimpátiája alapján döntheti el: ‘Kickes vagy ‘Fallenes borító legyen látható? – költői kérdés egy objektívnek szánt cikkben), a hallgatóság legnagyobb örömére.
A háromnegyed órás játékidő felé közelítő kiadvány (melynek bemutatója a
Dózer Fesztivál volt) első menetét a képzeletbeli a bal sarokban helyet foglaló-, 1999 óta aktív
Fallenintoashes dalai nyerik, melyek már számos koncertről ismerősen csenghetnek a beavatott fülek számára. Ha jól számolom, jelen hanghordozó már a harmadik a sorban, és egyben tekinthetjük lemezelőzetesnek is. A zenekar által előadott 21 perces játékidő elsődleges jellemzői között mindenképp ki kell emelnünk a letaglózó hangzást (
Jaya Hari Das, Audioplanet), valamint az erőteljes témák gondos tálalását:
Zozoék bizony nem a szarral dobálóznak, elvégre az elmúlt évek során már rátaláltak sajátos hangzásvilágukra, melyben a disszonáns megoldásokon, valamint a kőbunkó gitártémákon túlmenően kiemelt helyet foglalnak el a hajdanán
Dawncore sorait erősítő dobos,
Zsolt pusztító felpörgetései és groovy-jai. Az itt hallható hat nóta egyaránt hordoz magában maradandó pillanatokat, azonban még mindig ugyanaz a bajom ezzel a felvétellel, mint a zenekar koncertjeivel; nevezetesen, hogy a minőség-mennyiség kontrasztja sajnos nem állt be olyan szinten sem a riffelések, sem a breakdownok terén, hogy az igazán dícséretes produktumra valljon. Ezáltal helyenként monotonnak, és egysíkúnak tűnhet a srácok által gerjesztett hangorkán, mindenesetre vannak apróbb finomságok, melyek felüdítik a dinamikus témák felépülését: erre a legjobb példát a
The Power And The Slave feelinges eleresztése, valamint a
Destiny énekdallamai (sok ilyet, még!) szolgálatják.
S míg a kék sarokban gyúró versenyző igyekszik megtalálni, és tökéletesíteni saját ütéstechnikájának minden egyes kis mozzanatát, addig a piros sarokban elterülő, agyontetovált és agresszív arckifejezésű
Penalty Kick esetén felesleges okfejtésekbe bocsátkozni az önkifejezés sajátos módjainak keresésével kapcsolatban. A második menet az egyenlítésre szolgál, melyre nyolc nóta hivatott; ezek elsődleges funkciója, hogy a pulzusod 180-ra ugorjon, és hogy az első szembejövő embernek átharapd a torkát, bármerre is jársz. Már a nyitó
Fire hallatán konstatálhatjuk, hogy hazánk első hasonszőrű supergroupja hűen követi a Micimackó által teremtett hagyományokat (tehát „Tilos az Á!”), ezért a játékidő gerincét az E-húron képzett hangok alkotják. Azonban már ugyanezen pillanatokban felfigyelhetünk a gyengus hangzásra is, mely elsősorban a cinek lélektelen megszólalására nyomja rá a bélyegét; ez persze abban is megmutatkozik, hogy az énekes
Attila orgánuma egy kezdő demós színvonalat súrol, és aki már volt
‘Kick koncerten, az nagyon jól tudja, hogy élőben ez korántsem így van. A felvételek másik hátrányát a gyengus ás erőtlen csordavokálok jelentik, melyek amellett hogy hiányérzetet keltenek a hallgató hallójárataiban, még egy kis kaján mosolyra is késztetik az alanyt: ez főleg az
I Don’t Need You-ban üt vissza, sajnos nem is kicsit. A fenti okokból kifolyólag az arcbamászó riffek igen sokat veszítenek erejükből, továbbá az alábbi gitártémák sajnos helyenként nem rendelkeznek lineáris témafelépítéssel, melynek következtében a hallgató figyelme csak apad, és csak apad… S míg a
When The Legends Become Reality refrénjén és erőltetett verzéin csak szörnyülködsz, addig a
Burn Down Caninust megszégyenítő kutyaugatásainál már csak legyintesz egyet. Bizony, nem erre lenne hivatott az első
Penalty Kick hanghordozó, de mos(h)t már ez aligha változtat a tényeken, hogy ha valaki meg akarja ismerni ezt a formációt, egy koncerttel kell kezdenie, és nem ezzel a nyolc dallal.
Aki már látta élőben az alábbi spliten szereplő zenekarokat, az nagyon jól tudja, milyen erőt is képesek hőseink megmozgatni négy fal között. S míg a Fallenintoashesnek elsősorban egy repertoár-színesítés javallott a zenei eszközök terén, addig a Penalty Kicknek tovább kell gondolnia az ideális lemezfelvétel körülményeit. Ettől függetlenül mindkét zenekar a jó ösvényen halad ahhoz, hogy a lehető legmagasabb hatásfokon működjön az üzenetek közvetítése, de ennek a vékony, és göcsörtös útnak a vége hol közelebb, hol távolabb van. A zenekarok rajongóinak pedig hiába mondok bármit is, már úgyis a polcukon kell, hogy díszelegjen ez a korong, nem ok nélkül.
Külcsín és Design: 10/6,5. (nyomdahibák a hátlapon, összecsapott belső részek)
/ / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / Pontszám:
Hangzás:
10/8,5. – Fallenintoashes
10/6,5 – Penalty Kick
Teljesítmény:
10/8. – Fallenintoashes
10/7. – Penalty Kick
Dalszövegek:
10/7. – Fallenintoashes
10/6,5. – Penalty Kick
10/7,25.
