Ezek nem azok a Pál utcai fiúk – nemecsek bemutatkozó demó-kritika

Tracklist:

01. Requiem 1945
02. Öld meg a kígyót
03. A köztársaság bukása

Műfaj: dallamos hardcore punk

Támpont: Téveszme, Hanoi

Hossz: 10 perc

Megjelenés: 2016. május 10.

Kiadó: szerzői kiadás

0007387390_100

Eger hagyományosan a hazai hardcore szcéna egyik mentsvára, ha elkezdenénk sorolni a most tevékenykedő bandákat, akkor a Tisztán A Cél Felétől a Tango Undergroundon át eljutnánk egészen a Téveszméig. Lényegében széles skálán mozgó és meglepően eltérő arculatot mutató hardcore punk bandákat fogan magából visszatérően az egri színtér, amely mindenképpen becsülendő és egy olyan tény, amely előtt illik megemelni a kalapot. A napokban bemutatkozó nemecsek ennek a szcénának lett egy újabb tagja a debüt demójával, amit meghallgattunk és meg is osztjuk róla a véleményünket. 

A most bemutatkozó nemecsek első felvétele ugyan csak egy “demó”, de a felvétel minősége simán élvezhető, és ez mégiscsak hardcore, maga a megszólalás talán így még hitelesebbnek is mondható, kellően karcol. Ráadásul mint első, mondhatni – ha élhetünk ezzel a megfeleltetéssel – a kislemez tökéletesen illik a jelenlegi kortárs, fiatalos lendületű hardcore punk/dallamos hardcore vonalba, a zenekar zenei eszköztára nagyon hasonló főként a Hanoi, valamint kisebb mértékben a Téveszme által használt témákhoz. Tehát kellően felpörgetett tempójú, valamint túldallamosított tételeket kapunk, amik feszesek, köszönhetően a remekbe szabott hardcore punkos akkordozásoknak. Ezek a dalok tele vannak energiával és őszintén szólva simán koncerten együtt éneklős nótákról van szó, amelyek leginkább önmarcangolással foglalkoznak és kicsit talán túlságosan is introspektívek a nyílt kiállás helyett az egyénen túlmutató témákban, amelyet egyelőre a zenekar a Requiem 1945 soraival pipált csak ki. Fontos kiemelni az egyértelmű szándékot a magyar nyelv használatára, amellyel egyre több banda kísérletezik újra, és nem véletlenül: egyrészt a PETOFI és a Téveszme sikere is azt mutatja, hogy a magyar hardcore punk hallgató rendkívül fogékony a magyar nyelvre, másrészt az egész műfaj egyik legfontosabb pontja az azonosulási képesség a dal üzenetével, valamint az a bizonyos közösségi mozgató erő, amelynek Magyarországon a legfontosabb kommunikációs csatornája bizony a magyar nyelv. Ezt a Hold X True ikonikus hagyatéka is bőven bizonyítja. Így nem véletlen, hogy a banda ebben mozog, jó magyar szöveget viszont nehéz lesz írni, főként egy Nagy Viktor után, de meglátjuk, hogy mit hoz ki a zenekar ezen a téren, márpedig azzal, hogy irodalmi alakról nevezték el magukat, fontos kell, hogy legyen, hogy a név kötelezzen. Ahogy egyre több magyar zenekar énekel magyarul, úgy egyre többen inspirálódnak hazánk irodalmának jeles költőiből, íróiból, valamint a műveikből, így egy igencsak érdekes jelenség ez is, hogy a dalújragondolások mellett bizony lassacskán elszaporodnak itthon az ilyen elnevezésű bandák is.

Összességében ez bizony egy bizakodásra okot adó kislemez, amelyben ott rejlik egy olyan zenekar képe, amely akár egyszer rengeteg munkával olyan bandák nyomába is léphet itthon, mint a Hanoi és a Téveszme. Az biztos, hogy dalszövegek terén (és azért zeneileg is) még messze elmaradnak e két zenekartól, de sok fogós és lendületes témát kaptunk már most, amelyekkel azért már feltette magát a nemecsek a hazai térképre. Így már csak annyi a dolgunk, hogy várunk és meglátjuk, hogy merre viszi a sors a zenekar útját. Bizakodunk.