Driven By Entropy – Driven By Entropy

A Driven By Entropy gárdája valahol a kettő között találta meg a helyesnek vélt ösvényt, meglehetősen sokat merítettek a Meshuggah által bejáratott sablonok tengeréből, valamint gyakran hangulat terén is megpróbáltak minél közelebb kerülni a svédek által felállított mércéhez. Ezt azonban nem sikerült hiányérzet nélkül megugrania a német csapatnak, bemutatkozásnak kétségkívül megteszi a dolog, de az összkép így csak a középszerűség felső határát súrolja. Szégyenkezniük koránt sem szükséges a lemez miatt, a megszokott elemekből becsülettel összekalapált számokkal van dolgunk – egészen pontosan tíz tétel kapott helyet az albumon. Helyenként a modernebb hatások kiváltotta ötletfoszlányokba is belebotolhatunk, mint amilyen a Textures vagy a TesseracT által képviselt vonal, mégis ha teljes egészében tekintünk a korongra, túl kevés egyediséget hordoz magában, emiatt több igen lapos dalba is beletörhet az a bizonyos, sokat megélt bicska. Nagy baj tulajdonképpen még ezekkel sincs, de annyiszor hallottuk már őket más csapatok neve alatt, hogy sok meglepetést nem hordoznak magukban.

A kissé sötétre sikeredett felvezető ellenére azért akadnak szerethető és igen jól sikerült tételek – ide sorolható az intenzív nyitány, az ’Are You Alive’ taktusai, vagy akár a lezárás –, így ha az album teljes hosszában nem is lesz gyakori vendége a lejátszóknak, néhány részletét könnyen megszeretheti az ember. A hangzás is a bevált receptet követi: a mély, dörmögő gitárokról megkérdőjelezhetetlenül a Meshuggah megszólalása jut az ártatlan hallgató eszébe, főleg a konkrét gitársávokra koncentrálva. Erre az énekes, Tomas Mrvos megoldásai tesznek rá még egy plusz lapáttal. A Jens Kidmanre hajazó témák ugyan néhol kissé felemásra sikeredetett benyomást keltenek, valamint helyenként a szövegek sem kifejezetten erősek, de az összkép megmaradt a korrekt kategóriában. Ezt az atmoszférát csak néhány alkalommal sikerül jól felrúgni, valami nem várt elem beiktatásával, mint amilyen az első tételben helyet kapott refrén, ám ezek többnyire csak az addigi atmoszféra felborítását képesek elérni. Aki valami újdonságra vágyik a stíluson belül, az bizony nem itt fogja megtalálni a számításait, de a korábban rongyosra hallgatott poliritmusokból képes kirángatni az embert néhány hallgatás erejéig, hiszen akadnak rajta korrekt és kiforrott ötletek is. Érdemes lehet feljegyezni a csapat nevét, mert benne van a pakliban a tehetség kártyája is, csak a leosztás nem sikeredett teljes mértékben tökéletesre. Talán majd legközelebb! 6/10