#Hírek
április 29.
2007. szeptember 21.
Tracklist:
01. Your Only Weapon Is Hope (4:00)
02. Superfluous (3:34)
03. Enduring War (2:12)
04. I Was Wrong (2:46)
05. Count Me Out, Asshole! (1:35)
06. I Had A Dream (2:27)
07. Nothing But Doubts (3:03)
08. Maggots, Parasites, and Me (2:12)
09. Malediction (2:23)
10. Merchant Of Death (5:05)
A német illetőségű Cause of Divorce egy újabb crossover valami, ám ők semmi komolyat nem akarnak ennek ellenére. Magát a zenekart is poénból hozták létre az aacheni srácok még 2001 elején. Most itt sorolhatnám kik az alapítók, és kik jöttek később, ki hol játszik vagy csak játszott, de ettől eltekintenék, hiszen akinek ezek az apró kis információk adnának valamit, az már rég ismeri őket… Az viszont megkerülhetetlen, hogy ez már a harmadik anyaguk, s meglepő módon ez demó, ellentétben a másik két albummal… Genozid (2001) és Non Serviam (2004). Ha jellemezni szeretném, mit is művel az 5 bolond, akkor alapvetően grindcore, ám ezt kiegészítik a death metál, punk, crust és HC elemek is. Néhol tűnhet fertőzöttsége miatt extrém metalcore-nak vagy deathcore-nak, vagy egy ultra brutális és technikás punknak, haha. Avagy igazi mindent bele, kötelékektől, gyökerektől és kötöttségektől mentesen!
Tíz nóta, közel harminc percben… annak se látom értelmét, hogy kielemezzem a számokat, igyekszek a lemezhez hűen hasonlóan puritánt alkotni. Szóval egymást érik a szélsebes grindcore tépázások, melyeket gerinctörő death metál és HC témák szabdalnak szét, itt-ott punkos, másutt dallamos-igényes szólókkal teli. A vokál mély hörgésből és rikácsoló-károgó üvöltésből áll, néhol felváltva, máshol egyszerre, talán ebből is fakad a gyakran meg-megjelenő death és metalcore vonal. Alapjában véve gyors zene, de ahol lassú ott nagyon döngöl, minden hangszer a helyén, sehol sem válik unalmassá, és a hangzással és a zenei tudással sincs semmi gond, sőt! Néhol hihetetlen jó, nyakatekert komplex témák kerekednek ki, viszik az arcom, mint az anfetamin, és taposnak, mint szüretkor a régi házaknál a kádban az asszonyok… példának okáért a Merchant Of Death végén zongorával zárnak és ugyanazzal a rádióhangolással, amivel kezdtek. A szövegek totális gondolatfoszlások, avagy mindenkivel és mindenki ellen (egyszerre; ölelve, dalolva, gyűlölve, s örvendezve), ebből is külön figyelmet szentelnek, a fasiszta, militarista és keresztény ellenes propagandának, haha! Végezetül szakítok az eddigi kitaposott ösvényekkel (zárásokkal) és felsorolok kedvcsinálónak pár nevet, melyeknek biztosan éreztem a jelenlétét a Phobophobie hallgatása közben: Gorgasm, Fleshgore, Converge, Napalm Death, Extreme Noise Terror, Heaven Shall Burn, From a Second Story Window.
89%
