#Hírek
április 29.
2012. június 4.
Tracklist:
01. Intro/What If (3:24)
02. Career Average (2:04)
03. End of Career Average (Get It Together) (2:03)
04. Weak! (2:12)
Bár az általános értelemben vett angol hardcore-színtér egyre nagyobb népszerűségnek örvend, korántsem szabad elfelejteni, hogy Nagy Britannián belül is többféle identitással és attitűddel találkozhatunk. Elvégre a brit hardcore nem csupán cockney akcentusban és vérmérsékletben előadott megnyilvánulásokról szól, így cikkünk tárgyánál, a Bang Brosnál is hangsúlyoznunk kell azt, hogy egy ízig-vérig ír bandával állunk szemben, mert ha a felületes hallgatónak ez nem is befolyásolja az élményt, a Group Therapy hallgatását követően mégis átértékelődhet bennünk néhány dolog.
Az I Drink Milk! Records ugyanis a dublini zenekar működésének eddigi legfontosabb állomásáért vállalt felelősséget, és a jelenlegi egyetlen magyar hardcore kiadó eddigi kiadványainak tükrében már sejthetik a műfaj hagyománytisztelő (nevezhetjük crucialnek is) vonalának szerelmesei, hogy milyen minőséget várhatnak az itt hallható négy daltól. Mert azt ugyan már a korábban megjelent demón és spliten is hallhattuk, hogy a módfelett humoros – és hangvételében is nemtörődömséget sugalló – nevű formáció a bostoni hangzás időtlen kiterjesztésében érzi otthon magát, a helyzet ennél sokkal rétegzettebb és izgalmasabb. Elég csak arra a tényre gondolni, hogy a legbüszkébb bostoniak is előszeretettel hivatkoznak ír hevességükre és gyökereikre: ez az oda- és visszahatás pedig egyszerre teszi lélegzővé, hitelessé, és ami a legfontosabb, megjegyezhetővé a Bang Bros produkcióját. Mindennek pedig a változatos dalfelépítések biztosítanak lehetőséget, hiszen a Group Therapy már tulajdon dalain belül is egyszerre reflektál a nyolcvanas és kilencvenes évek bostoni megszólalására. Legyen szó a Lockin’ Out Records (főképp a korai) kiadványaira jellemző nyers erőről és tartásról, a Boston Crew büszkeségének megidézéséről (ami mostanság amúgy is időszerű), netán a kilencvenes évek youth crew-inak helyenként metal, helyenként punk felé hajló törekvéseiről, mindez kellően változatos és minőségi tálalásban éled fel az egyes dalokban. Szerencsére a hangzás is a dalok mellett teszi le a voksát, hiszen a lüktető two-step megoldásokban bővelkedő, kétperces terjedelemnél alig hosszabb szerzemények úgy tudnak megszólalni, hogy attól maga a felvétel is élő hatású lesz. Azt persze csak remélni tudjuk, hogy egyszer koncerten is láthatnánk a bandát, hiszen ahogy az eddigi sorokból is kirajzolódott, a Bang Bros egy reményteli színfoltja nem csupán az ír vagy az angol, hanem egyenesen az európai színtérnek is, így érdeklődő laikusoknak éppúgy merem ajánlani a Group Therapy alig tízperces játékidejét, mint a műfaj legelszántabb híveinek.
8/10
