Affiance – The Campaign

Tracklist:

1. Kings of Deceit (közr. Dustin Davidson az August Burns Redből)
2. You Will Be Replaced
3. We the Machines
4. Bohemian (közr. Matty Mullins a Memphis May Fire-ből)
5. Peace of Mind
6. Class Dismissed
7. Jericho
8. The Cynic
9. The Campaign
10. Righteous Kill (közr. Ricky Armellino a This or the Apocalypse-ből)
11. Threshold

 

 

Hossz: 47:10

Megjelenés: 2012. november 13.

Kiadó: Bullet Tooth

Webcím: Ugrás a weboldalra

Ideális esetben a clevelandi Affiance postaládája a 2010-es No Secret Revealed kiadása után kiadói megkeresésekkel lett volna tele, hiszen hiába próbálkozott a csapat az unásig játszott metalcore-on belül érvényesülni, sikerült olyan slágereket írniuk, amelyek könnyen kiemelték őket a dallamos metalcore átlagából. Ezzel szemben maradtak a patinásnak nem mondható Bullet Tooth-nál (egyelőre a trustkilles Josh Grabelle itt sikerrel kerüli a botrányokat), és idén ismét megpróbálkoznak az áttöréssel, hátha kiérdemlik valamelyik nagyobb cég figyelmét.

Ugyan továbbra sem vagyunk hívei annak, amikor egy zenekar semmi újjal nem próbál meg feldobni egy olyan műfajt, ami már 2005-ben is 80-90%-ban unalmas volt, de az Affiance képes volt olyan szórakoztató dalok megírására, amelyek alapján bőven megérdemelnék azt az ismertségi szintet, mint bármelyik zenekar a metalcore utóbbi három-négy évének döbbenetesen jellegtelen felhozatalából (Texas In July, I, the Breather, Memphis May Fire, Miss May I, Bury Tomorrow, stb., és ezek ugye a sztárzenekarok). A The Campaignnel ezt talán képesek is lesznek elérni, de legkevesebb annyit bebizonyítottak, hogy nem egylemezes zenekar, még akkor is, ha semmi újat nem mutatnak sem a műfajon belül, sem saját magukhoz képest: az új album előnyei és hátrányai pontosan azok, mint elődjéé. A húzóember továbbra is Dennis Tvrdik frontember, aki kb. úgy énekel, mintha Nathan Gray hangszínét kombinálnánk Howard Jones stílusával és tartományával, egy ilyen adottságokkal bíró énekessel pedig érthető, hogy nem rendeznek üvöltésparádét. A szerencséjük az, hogy nem bízzák kizárólag Dennis-re a munkát, hanem minden eredetiséget nélkülöző, de egyhangúsága mellett is kellemes, és igen dallamos metalcore alapokat írtak alá, ami elég is ahhoz, hogy az Affiance legyen az egyik legszórakoztatóbb új metalcore zenekar (mégha érthető is, hogy mondjuk a While She Sleeps zenéje miért is talál több fülhöz utat). Az összhatást illetően hasonló egyébként a helyzet a More Than A Thousand vagy No Bragging Rights zenekarokhoz képest, de a kevesebb ügyetlen döngölés miatt ezeket könnyedén lepipálták eddig is, és most is. Az új albumra még több sláger, és még több nagyívű énektéma került, ráadásul a három közreműködő is jól sül el (Dennis hangja bármennyire is képzett, elég monoton), így ha csak egy kicsi hiányzott a srácok áttöréséhez, akkor az most biztosan megvan, de sajnos esetükben sem beszélhetünk egy olyan átütően erős lemezről, ami bármelyik pillanatával feledtetni tudná az egyhangúságot és az alapvetően klisékből történő építkezést (főleg nem ilyen túlnyújtott játékidővel). 6/10