Interjú Kovács Leventével, a FreshFabrik alapító tagjával

Bő egy év telt el Kovács Levente dalszerző/szövegíró Nuskullnak címzett búcsúlevele és a FreshFabrik Pecsás búcsúbulija óta. Én pedig úgy gondoltam itt az ideje kicsit megérdeklődni, hogy mégis mi a nagy helyzet a Fabrik háza táján! Mindezt pedig egy kis múltidézéssel, jövőbe tekintéssel meghintve. A végeredmény egy minden apró részletre kiterjedő, brutálisan őszinte interjú lett, ami már az első kérdésre adott válasznál nem várt fordulatot hozott…


Története során elég sok tagcserén átesett a FreshFabrik, ami leginkább az utóbbi évekre csúcsosodott ki. Aztán a tavaly márciusi, jubileumi buli lett egyben a búcsúkoncertje is a Fabriknak. Azóta nyilván volt időd Neked is jobban átgondolni az eseményeket. Miért is döntöttetek végül a feloszlás mellett?

Először is köszönöm az érdeklődést. Mivel ezek személyesen nekem szólnak, ezért tudok is válaszolni. Amúgy Fabrik ügyben továbbirányítanálak Andráshoz és Bécihez, mert nem oszlott fel a zenekar, csak én kiléptem a név mögül, mint később kiderült, van aki tovább akarja csinálni.
Én, ezen a néven, ebben a felállásban, már nem lépek fel többet.
Ez azt jelenti, hogy mostantól más lesz a zene- és szövegíró és persze a lemezek rendezését is más végzi majd. Hogy ki, azt szerintem a myspace oldalon (www.myspace.com/freshfabrik vagy az új weboldalon www.freshfabrikmusic.com) biztosan rövidesen el lehet majd olvasni. Még tippjeim sincsenek a komplett felállást illetően, de András és Béci nélkül nyilván nem tudnám elképzelni a bandát. Felőlem bárki használhatja a nevet, aki az évek során tett a zenekarért. Ha én nem csinálom, attól még nem fogom megakadályozni, ha valaki folytatni akarja. És igen, értem ebben a rációt, mert a név nagyon fontos. Én, személy szerint pont az ellenkezőjét akartam, pont az FF zenei és a rám vonatkozó emberi hagyatékát akartam elengedni, mert úgy éreztem, a névnek a foglya lettem.

Mesélnél a “búcsúbuliról” egy kicsit?

Keserédes . A halvány érdeklődést tekintve, sokkal jobb lett volna talán egy új, friss lemezt vagy egy számot csinálni, mert az legalább maradandó lett volna.
2004 óta nem született gyakorlatilag egy új szám se, tehát várható volt, hogy nem lesz teltház.


Nem terveztek esetleg egy monumentális dvd anyagot összepakolni klipekkel, teljes történetelemzéssel, koncertfelvételekkel, interjúkkal, azaz mindennel, ami ilyenkor elvárható?

Nekem ez a gigantikus terjedelmű anyag megvan, többé kevésbé összerendezetten.
De őszintén belegondolva, kit érdekelne most ez? Egy új anyag nem lenne időszerűbb bármelyikünktől? Nem vagyunk tinédzserek, de azért a nosztalgiázással még várhatnánk pár évet.

Az eltelt évek során mely koncerteket tudnád kiemelni mint legjobbat itthon ill. külföldön?

Érdekes módon nem azok a koncertek ezek, amelyekre azt hinné az ember, hogy nagy megmérettetések voltak. Persze, jó érzés volt „abszolválni” egy AC/DC vendégeskedést, meg a 4 Sziget Nagyszínpadot. De a legkedvesebb emlékem, az első teltházas külföldi klubkoncertünk volt Berlinben, egy ősrégi felállással. VA és Tomi(Phicks) volt a két énekes, Berényi Sanyi gitározott és András dobolt. Akkor minden kétely nélkül elhittem, hogy ez a zenekar viheti valamire.
Rögtön a koncert után bezsuppoltak bennünket a buszba és úgy, izzadtan, átszáguldottak velünk a városon és feldobtak bennünket egy kis fesztivál színpadra, ahol azt se tudták kik vagyunk és utolsó zenekarként irgalmatlanul megzúztuk a közönséget mégegyszer. Fantasztikus érzés volt, soha többet nem éreztem ilyet azután, pedig rengeteg koncertet nyomtunk rengeteg ember előtt.

Van olyan koncert, ami valamilyen okból kifolyólag kifejezetten kellemetlen emlékként él benned?

Annyi ilyen volt, hogy nem is szívesen beszélek erről.

2007-ben volt egy angol turnétok is, mesélnél erről egy kicsit bővebben is? Milyen zenekarokkal játszottatok együtt, illetve milyen volt a fogadtatás?

Ez az angol turné speciel teljesen rendben volt. Brightontól Aberdeenig, Cardifftól Londonig,
az angol Mcqueen nevű bandával jártuk be keresztük-kasul a szigetet és helyenként nagyon jól éreztük magunkat.
Nagyon jó klubokban játszottunk és még a legkisebb helyen is volt annyi ember, hogy a zenekar úgy érezhette, ez egy rendes turné.

Sokszor játszottatok külföldön, amik közül elég csak a legendás ausztrál kanyart megemlíteni. Soha nem gondoltatok arra, hogy esetleg külföldön gyökeret eresztve próbáljátok csinálni a bandát?

Ez a kérdés mindig is lebegett körülöttünk. Többször is tettünk erre kísérletet, de ez eddig álom maradt. Beleáshatnánk magunkat a miértekbe, de nem ér annyit. Tinisztárok sem leszünk már, mint a Jonas Brothers, de olimpiai bajnokok se, ahogy annak idején VA mondta, ezt szép lassan belátja az ember. :)

Mit tartasz abszolút csúcspontnak a FF életében?

Azt kijelenthetjük, hogy akkor, amikor Pityesz és V. András együtt voltak egyszerre énekesek, nem vesztettünk el egy embert se és koncertről koncertre hatványozódott a rajongók száma, szerintem talán ez volt az abszolút csúcs, ekkor még az eredeti gitárosok is voltak(Dávid és Krisztián), nem voltak tagcserék, amik óhatatlanul megosztják a közönséget. A tagcserék tesznek tönkre mindent.
Teljesen fölöslegesek. Én már csak tudom. Egy jó lelkületű és pozitív hozzáállású baráti társaság 100x többre viheti, mint néhány összeválogatott tekerőgép. Mondjuk mi ilyen szempontból jól csináltuk, mert sejtheted, volt idő, amikor bárki belépett volna hozzánk, csak egy telefonba került volna, de mi mindig azt néztük, hogy laza és értelmes faszik játszanak a csapatban, ha már én meg András nem voltunk azok. :)
Persze a leglátványosabb sikereket valóban a Pityesz, Béci, Matyi, Sub-e érában értük el, mert amellett hogy ő, Pityesz fantasztikus frontember, ekkor tökéletesen tudtam már, milyen irányba induljon a zenekar, hogy milyen számokat akarok írni és Sz. András szervezői tehetsége is kiteljesedhetett. Béci pedig, összerázta azt a kuplerájt, csúnyán szólva – logisztikailag, amit beszállása előtt nyomtunk.

Melyik a kedvenc Fabrik lemezed?

Mindegyik lemezben voltak jó és rossz dolgok, nem tudnék különbséget tenni, mert az sem igazságos, ha azt nézem, melyik aratta a legnagyobb sikert és az sem, ha azt nézem, melyiket szeretem én a legjobban zeneileg. A Nerve-et szerettem a legjobban készíteni. Semmilyen kétely nem volt bennünk és azért az inkább csapatmunka volt, míg a többinél nekem kellett döntenem és már elvárásoknak kellett megfelelni. Ez nem tesz jót a lemeznek. Ahhoz, hogy az ember leszarja ezeket a dolgokat, tapasztalat kell, ez akkor még nem volt.
Ma már csak a saját elvárásaim érdekelnek. Egyébként a Drive my hand volt persze a legsikeresebb, de avval annyiféle melóm volt, hogy fel se fogtam mi történik, ezért nem annyira tudtam rendesen megélni. Elfáradtam, mire teljesen kész lett.
Először Viktorral összeraktuk az alapokat, hónapokig, éjszakákon át nyomtuk, majd a felvételeknél nappal már a stúdióban basszusoztam közben, néha éjszaka gitároztam is egy-két számban, mert egy csomó sáv, valami gebasz miatt gallyra ment, közben figyelnem kellett a rendezésre, minden egyes sávot jegyzetelnem kellett, hogy ne maradjon le semmi és voltak vitáim is, mert nagyon szerettem volna konkrét dolgokat megvalósítani.
Aztán a szövegeket kellett Douggal javítgatni, Pityesszel nézegettük a verziókat és közben koncerteztünk folyamatosan, tehát még a gépeket is folyamatosan updatelnem kellett, majd amikor már nem volt más, nyomtuk a stúdióban a próbákat. Mindenkinek nehéz volt azért persze.

Van valami, amit megbántál az évek során? Bármi, amit feltétlenül másképp csinálnál mai fejjel?

Sok mindent, de egyetlen egy dolgot nagyon megbántam.
Soha nem lett volna szabad hagynom, hogy VA otthagyja a zenekart. És nem azért, mert akkoriban annyira hiányzott volna a zenei tevékenysége, mert azidőtájt nagyon lazára vette az egészet, hanem azért, mert ez egy olyan attitűdöt hozott be a zenekarba, hogy elhittük, mindenkit lehet pótolni. Ez lehet, hogy akkor igaznak tűnt, de így, persze érett fejjel, egy óriási baklövés volt és emberileg vállalhatatlan.

Ha akkoriban hagytunk volna neki időt arra, hogy gondolkodjon el azon, Pityesszel sokkal sikeresebb a zenekar, mint nélküle, és Pityesz ráadásul mindig is csapatjátékos volt, akkor előbb utóbb 100%, hogy ezt ő is belátta volna, hisz ez annyira kézenfekvő tény volt, és ő egy nagyon racionális gondolkodású ember.Én még sokáig bíztam abban, hogy úgyis visszajön, de valamiért nagyon megmakacsolta magát és ha jól emlékszem, azt mondta, hogy az első koncert amit nélküle lejátszunk, az egy vízválasztó lesz. Mivel soha nem voltak ilyen fatális, megváltoztathatatlan kijelentései és bár nehéz volt meggyőzni, mert általában tényleg jobban látta a dolgokat és majdnem mindenben igaza volt, ha észérveket tudtunk felvonultatni, akkor mindig engedett. De ezúttal nem. Mi meg nem erőszakoskodtunk, pedig addig kellett volna a nyakára járni, amíg beadja a derekát. Akkor még nem érezte egyikünk se, milyen sokat jelent egy gyerekkori barátság, most meg már annyi mocskos víz lefolyt a Dunán, hogy sok évnek el kellett telni, amíg be tudtuk látni, hogy milyen ostoba kis hülyegyerekek voltunk.
Ha nagyon tárgyilagosan nézzük a dolgokat, a zenekarával nagyon sokat elért egyedül, tehát valószínű, hogyha egyesítettük volna az energiáinkat, mindketten többre visszük, lehet hogy pont ő hiányzott ahhoz, hogy átütő eredményeket érjünk el nemzetközi szinten is. És itt most nem a zenére gondolok.
A másik dolog az, hogy soha nem volt merszünk új néven újrakezdeni, pedig már Balázzsal is inkább új néven kellett volna fellépni. Most lehet igazán jól látni, milyen jó énekes is ő valójában, amikor nem hasonlítgatják senkihez és ahol magát adhatja.

A FreshFabrik mindig is egy igazi koncertbanda volt, amiből adódóan gondolom van egy csomó komolyabbnál komolyabb sztori is a tarsolyban. Ki tudnál emelni egyet (vagy többet), amit a legsúlyosabbnak tartasz (akár pozitív, akár negatív értelemben), amit biztosan soha nem fogsz elfelejteni?

Én nem vagyok az a jó sztorizós fajta, mint András vagy Béci, illetve nekem, inkább az ilyen személyes dolgok a felemelőek.
Egy nagyon emlékezetes sztori van, ami most is nagyon mélyen él bennem és a mai napig hatással van rám. VA-val kapcsolatos.
Egy koncertünk lett volna Belgrádban 1996-ban. Péntek késő délután jött az akkori gitárostól a telefon, hogy lejárt az útlevele, nincs utazás.
VA azt mondta erre, márpedig lesz koncert. Mindenki bambán nézhetett ki a fejéből. Az éjszaka folyamán elintézte, hogy az akkori zűrös időkben, Sanyi megkapja az útlevelet és el tudtunk utazni Belgrádba. Hogy hogyan, az egy külön sztori…
Erről a jó tulajdonságáról azóta is, nem egyszer tett tanúbizonyságot.
A teltházas Meshuggah, egy nap, jóformán csatárláncos promo, az ő nevéhez, illetve a Bprnr-hez fűződik. Hát ilyen András. Manapság egy ilyen sztori, csodaszámba megy.
Erre nagyon sokszor gondoltam a zenekar pályafutása során és ez rengetegszer meggyőzött arról, hogy nincs előre elvesztett csata. Ő az ilyen dolgokon keresztül, amikor már rég nem volt tag, gyakorlatilag többet tett indirekt a zenekarért mint a 40 ex tag közül sokan. Furcsa.

Tartod a kapcsolatot a korábbi FF tagokkal? Van valaki, akitől esetleg rossz viszonyban váltál el?

Mindenkiről napokig tudnék beszélni. Mindig csak a szép élmények jutnak eszembe szerencsére.
Valószínűleg egyébként nekik több bajuk van, volt velem, mint nekem velük, gondolom.
Oláh Szabival csinálunk konkrétan közösen dolgokat, de a többiekkel sem vagyok rosszban.
Szabó András rengeteget tesz azért, hogy a magyar underground zene felemelkedjen, nap mint nap rohangál ezer ügyben, mindenkinek próbál segíteni, gyakorlatilag társadalmi munkában.
Béci csinált egy fantasztikus stúdiót, egyre komolyabb dolgokat kever, hangszerel, rendez és visszatért a kedve a rockzeneírásra is. Valószínűsítem, hogy ő jegyzi mostantól az FF számokat és ő is rendezi majd.
Ha valaki ismeri az utolsó Sutterek lemezt, meg emellett még egy rakás más dolgot, ami az ő munkája, az tudja, kitűnő zenész és szerző, nem fog csalódást okozni senkinek, zeneileg abszolút up-to date minden szinten. Az FF számokban is sok finomságot hozott gitáron.

Pityesszel volt nagyon viharos az elválás, de vele meg annyi élmény és szép személyes emlék köt össze, hogy őrá egyszerűen képtelen lennék mostmár komolyabban haragudni. Valahogy iránta mindig is éreztem egyfajta felelősséget, pedig sokszor hetekre taccsra vágott idegileg. Dehát, ilyen egy igazi frontember.
Büszke vagyok arra, hogy én mindig kihoztam belőle a maximumot és ezért sok olyan dolgot is elfogadott és eltűrt nekem, amit másnak nem. Jól tette, mert a Fabrikon kívül nem igazán voltak vele egy szinten a zenekarai. Hol ez hiányzott, hol amaz. És ezt most nem rosszindulatból mondom. Egyedül ő se tudja megváltani a világot, de ezt egy jó, összeszokott csapatban nem is kell.
Mi egy nagyon jó csapat voltunk.Mi tudtunk egymástól tanulni és egymásból jó értelemben véve „profitálni”. Azt, hogy később ilyen hülyék voltunk, talán már mindenki belátta. Ő volt az egyetlen énekes, aki elhitte magáról, hogy egy „hivatásos frontember”. A bajok ezért jöttek, mert ő tudja, hogy neki ebből kéne megélni, mert ebben a legjobb, de sose voltunk, egy rövid időt leszámítva, anyagilag függetlenek. Ha meg tudott volna élni a zenélésből, azt hiszem a világ legnyugisabb és a legboldogabb embere lehetett volna. Az anyagi parák mindannyiunkat nagyon megviseltek. De ezt nem kell panaszkodásnak venni. Tudtuk mit csinálunk, azt hiszem.

A többiekkel is jó a viszonyom, nekem nincs okom senkire se haragudni, fordítva már nem biztos hogy így van. :) VA-val együtt gyúrunk. Ez is hihetetlen számomra, hogy az ő életvitele mellett rendszeresen jár és irgalmatlanul kemény edzéseket csinál. Már csak a cigiről kéne leszoknia, ami előbb utóbb meg fog történni, mert ez is egy folyamat része. Na jó, vegetáriánus valószínűleg nem lesz, de a cigit szerintem előbb utóbb leteszi. Mesélhetnék Krisztiánról is, aki most pillanatnyilag szerintem 20 zenekarban játszik, vele is nagyon jóban vagyok, hiszen egy gimibe jártunk és ő így gyerekkori barát, a szó szoros értelmében. Dáviddal is a napokban beszéltem, rengeteget dolgozik, mert ő hangmérnök lett és nem is botcsinálta, hanem Ausztráliában járt suliba. Szóval mindenkivel tartom többé-kevésbé a kapcsolatot.

Jelenleg mi a helyzet? Valami új zenekar, tervek, projektek a láthatáron?

Sok mindent csinálok, de Fabrik jellegű dolog tavaly óta nem nagyon volt képben. Mehettem volna más zenekarba játszani, dehát az nem az én profilom. Ha csak pénzt akarnék keresni evvel, akkor már rég nem ezzel foglalkoztam volna. Nekem a zenélés egy spirituális foglalatosság, a hangszerek csak eszközök ehhez a misztériumhoz. Ez a „rock and roll”, ”metálvilla”, meg „nyomjuk yeah” teljesen hidegen hagy. Ha képes lennék megint valami progressszív dolgot csinálni, akkor habozás nélkül belefognék, de egyszerűen nem tudok. Ráülni valami hullámra nem elég érdekfeszítő feladat, meg ahhoz újra kell gondolni rengeteg mindent. Ez nem az én műfajom.
Manapság már a sarki fűszeres is ezzel a „rock and roll” meg lázadás dumával jön és ezt már unom.
Meg nem is vagyok elég jó egyik hangszeren se ahhoz, hogy beszálljak kisegítőnek. Azok akik ezt el merik vállalni, nálam 100x jobban játszanak. Az, hogy az ember megbízható, van rendes cucca és viszonylag pontos, ma már nem kérdés. Ez az alap, ha az ember valamit akar.

Valami olyat szeretnék végre csinálni, amiben mindenki örömét leli és nincs görcsölés. Nem akarom, hogy lecibáljanak olyan helyekre játszani, ahol nem érdekli az embereket igazán a zenénk. Nekem az is elég lenne, ha egy jó csapat a myspace-re gyártana számokat, lenne egy két videó és ha valami minimális közös nevezőt találunk, akkor ahhoz azért mindenki tartaná magát.

Ma már egy jó gép és program segítségével akár otthon is elég derék minőségű demót lehet összehozni, Te is szoktál ilyesmivel foglalkozni?

Persze, aki nem erős egyik hangszeren se, mint én, csak mindenbe belekontárkodik, annak már tíz éve is adott volt ez a lehetőség. Schram Dávid és Viclaz avatott be az alapokba 1997-ben. Így relatíve könnyen össze lehet rakni számokat. Persze vállalható felvételeket csak az utóbbi időben csináltam, mert egész egyszerűen nincs már pénz drága stúdiókra. Ahhoz meg már azért van elég tapasztalatom, hogy tudjam, annyit nem ér egy stúdió, hogy én elköltsek rá milliós nagyságrendű összegeket.
Persze úgy kényelmesebb lemezt készíteni, ha valaki nyomkodja a gombokat, de a stúdiók 90%-ában is csak azokat a gombokat nyomkodják, mint én otthon. Tehát, ha nagyon kell a kreatív részre koncentrálni, akkor stúdióba megyek, de olyanba, ahol az ár – szolgáltatás reláció rendben van.
Nevezetesen a miskolci Hangart stúdióba, egyébként.

Ha össze kellene állítanod álmaid zenei projektjét, kik szerepelnének benne?

Hát ez egy olyan kérdés, amit feltesz magának az ember egy párszor. Naponta változik. Olyan tagokat választanék, akik jó társaságot alkotnának.
Hiányzik mostanában a vidámság és a tartalmas beszélgetés.

Mi a véleményed a jelenlegi hazai színtérről? Tudsz olyan zenekart mondani, amit kifejezetten kedvelsz?

A mai magyar zenekarok közül például az Idoru-t szeretem nézni, hallgatni. Ott valahogy egyben van minden és a fazonok is rendben vannak. Náluk se látok giga megfejtést, csak jók a dalok és jól vannak előadva. Volt a C.H.I.P., ami fantasztikus volt.
Van egy Reflected nevű salgótarjáni zenekar, akik a lehetőségeikhez képest szenzációsak.
Nagyon tetszik a legújabb Anima szám amit hallottam (a régit nem nagyon szerettem), a Neo-t mindig végig tudom nézni. Általában azokat szeretem, akik nemzetközi mércével is mérhetőt tudnak letenni az asztalra. A hungarikumokból az autentikusakat szeretem, azokat, akik a beat korszak öregjeivel semmilyen közösséget nem vállalnak, illetve a háború előtti zenéket.
Az, ami Nickelsdorfban (határváros Ausztriában) megbukna, az itthon is meg kéne hogy bukjon és nem a nyelv miatt.
Egyébként meg sok fiatal zenekar van, jól játszanak, jól szólnak, minden ok, de mivel nincs semmilyen program vagy támogatási rendszer, segítség és anyagi forrás nélkül mindenki körbe-körbe forog. Bár rengeteg pénz folyik be a zenéből, az elosztása természetesen itt is, mint máshol, elakad bizonyos emberek begörbített karmaiban. Nem a média és nem a kiadók hibásak ebben, de erről inkább nem beszélnék.

Nemrég jelent meg a Blind Myself új lemeze, magyar szövegű dalokkal. El tudnád képzelni a Fabrikot magyarul? Esetleg voltak erre irányuló próbálkozások/felkérések a múltban?

Kizárt. Kétszer fordult elő, hogy teljesen konkrétan felmerült, persze nem a zenekar által, de mindkétszer nemet mondtunk.
Az egyik az lett volna, hogy a Viva Comet gálán, egy számot kellett volna előadni magyarul.
Kérdeztük, hogy angolul lehet-e? Nem lehetett.
A másik, hogy egyszer a Fonogram díj után, egy gigakoncertet adtunk az Almássy téren és erre sok vendéget meghívtunk. Többek között Kiss Tibit, Líviuszt a Quimbyből, Szaszát az Actionből, Csányiékat a Black- Outból, és Subbassmonstert is.(Bocs ha valakit kifelejtettem.) Na, ő nem volt hajlandó angolul énekelni, amit mostani fejjel már tökéletesen megértek és akkor felmerült, hogy akkor mi magyarul az ő számát, de ez annyira groteszknek tűnt, hogy az lett a vége, hogy ő elnyomta a „4 ütemet” egyedül, mint felvezetés, a koncert előtt. És ez így volt a legjobb.
Azt, hogy egy más formációban bárki a zenekarból magyarul csináljon számot, azt teljesen helyénvalónak, sőt, már-már törvényszerűnek mondanám, hisz azért ennyi év után, ha az embernek tényleg kikívánkozik valami mondanivalója és azt adekvát formában meg tudja jeleníteni, hát tegye.

Az internet és a letöltések hatalmas térhódításának korában érzésed szerint mennyire van/lesz fontos szerepe még a kiadóknak?

A rockzenében? Semennyire. Aki eddig nem tudott gigaprodukcióvá válni, azt már nem szerződtetik és nincs is értelme, hogy leszerződjenek. Azok, akik a nagy számok törvénye alapján sokat adnak el, mint a U2, Metallica, AD/DC azok is megtalálják azt a csatornát, ahol el tudják adni maguk a zenét.
A lemezkiadásnak, minden jel erre utal, egyszer s mindenkorra befellegzett. Aztán majd csak lesz valahogy. A hagyományos lemezkiadás tönkremenetele, a minőség és az igényesség rovására fog menni. Már most sem készül egy rendes videóklip sem. Nézzétek meg a legújabb Slipknot klipet, pedig ők amerikaiak. Nincs rá keret. Hogy ez jó vagy rossz, majd az idő eldönti.

Itthon az Edge Records-ot ajánlanám mindenkinek. Pénzt nem kell keresni evvel, nem is lehet, de ők legalább eljuttatják a megfelelő helyre az anyagot, mert nagyon szorgalmasak és ügyesek. Régóta csinálják, sok újat nekik nem lehet mondani, mutatni a mai itthoni lemezkiadásban.
Ezt az egész mai helyzetet az építészethez tudnám hasonlítani. Kinek lenne manapság ideje, pénze és igénye mondjuk egy olyan épületre, mint a Magyar Állami Operaház? Pedig szép nem?
Megtanultunk élni avval is, hogy manapság panelekből épített dobozok készülnek betonból és acélból. Sajnos.

Szerinted elképzelhető, hogy a digitális formátum teljesen átvegye a hagyományos cd korongok szerepét? Te például szoktál cd-ket vásárolni? Szerintem az eredeti lemezeknek azért még mindig megvan a varázsa. Én legalábbis a kedvenc albumokat szeretem ott tudni a polcomon.

Szerintem már átvette. Az a helyzet állt elő, hogy minden ott van a neten. Ha kíváncsi vagyok egy számra, megtalálom a youtube-on. Megnézem és elsősorban nem azért mert ingyen van, hanem azért mert egyszerű és könnyen hozzáférhető. Vannak bakelit lemezeim dögivel, eredeti CD-k, kazetták is. Ha valamit nagyon szeretek, megveszem.

Mi volt az utolsó koncert, amire nézőként elmentél?

Magyar zenekar volt, mégpedig a Superbutt.
Külföldi a Biohazard. Mind a négy Biohazard-on ott voltam.

Nemrég újra összeállt a legendás Faith No More. Tervezed, hogy megnézed őket valahol?

Ha eljönnek ide hozzánk vagy ott lépnének fel, ahova éppen én utazom, elmennék rá. De erre sajnos nagyon kicsi az esély. (Irány a Sziget! ;) – A szerk.)

Mi volt (és kitől) a legnagyobb elismerés, amit valaha kaptatok?

Nem tudom. Az jó érzés, ha sokan eljönnek egy koncertre, mert az mutat valamit.
A díjaknak örülhet az ember, mondhatnám, mert nekünk is van ilyen, ugyi, dehát ezek legtöbbször ilyen lobbik érdekeit tükröző dolgok.
Nálunk, Magyarországon, ezek mostmár nem is ilyen pénzes, hanem inkább ilyen személyes presztizs ügyek. Most is volt olyan zenekar, aki nyert fonogramot, pedig 10-15 embereknek játszanak és egy darab lemezt se adnak el. Ettől még persze jók, de a mi időnkben nem dobtak senki után azért egy ilyen díjat. Régen ez a kiadóknak pénzben mérhető dolog volt, ma már csak egy ilyen passzió, tehát szart se ér. Ki lehet tenni a falra. :)

Látsz arra bármi esélyt, hogy egyszer újra összeálljon a FreshFabrik? Milyen feltételeknek kéne teljesülnie ahhoz, hogy ismét egy jól működő gépezetként térjetek vissza?

Nem látok most semmilyen esélyt arra, hogy én mégegyszer FreshFabrik név alatt színpadra álljak és játszam a TapTap-ot. Ennek semmi értelme sincs nekem. Hangsúlyozom, csak a saját véleményemet mondom, mert nélkülem is lehet Fabrikot csinálni és valószínűleg fognak is.
Ha például VA vagy Pityesz nélkül lehetett Fabrikot csinálni, akkor nélkülem miért ne lehetne? Úgyis az fogja eldönteni a működőképességet, hogy milyen új zenét csinálnak majd.
Ha a Tap Tap-ot fogják játszani, meg a Drive my Hand-et és nem új számokat, az szerintem nem jó út, de ez már az ő dolguk.

Köszönöm szépen az interjút, további sok sikert kívánok a jövőben, bármihez is fogjál! Végezetül, van még esetleg valami amit szeretnél megosztani az olvasókkal?

Mindenkinek üzenem a szokásosat: Járjatok koncertekre, ha tehetitek. Adjatok esélyt az új FreshFabrik anyagnak, ha majd jön, de ha a többiek vagy én csinálunk valami újat, azt is hallgassátok azért meg.
Köszi mindent!Nuskull rulez!

www.myspace.com/freshfabrik
www.freshfabrikmusic.com