2013. november 19.
Bocsi Courtney Emery, hogy levágtuk a logódat! (fotó)
Amikor megjelentek az első dalok az új Polar Bear Club albumról, sokan kifogásolták, hogy Jimmy Stadt megszokott karcos, ragani stílusa helyett sokkal tisztábban énekel, és jöttek is az elméletek, hiszen nem volt nehéz összekapcsolni a változást az új kiadóval, melynek neve Rise Records. A dolgok tisztázása végett megszólalt az énekes is: a banda honlapján közzétett nyilatkozatból kiderül, hogy a váltás nem szándékos volt, hanem egyszerűen problémák jelentkeztek Stadt hangjával, egyre nehezebben tudta kiadni a megfelelő hangokat, és mire a Death Chorus dalainak felvételéhez érkeztek, a gond nem tűnt el, márpedig azt a nyöszörgést, ami az „úgy éneklek, ahogy szoktam” elhatározásból született, nem akarták rögzíteni. Mivel úgy általában a hangja nem tűnt el, csak megváltozott a fekvése és a tartománya, így megpróbálta kihozni az új körülmények közt a legtöbbet, amit tudott (ergo a dörzspapír elromlott, és maradtak az eddig is használt teljesen tiszta dallamok, csak immár végig ezek dominálnak). Azzal kapcsolatban, hogy nagyobb tömegek irányába akartak-e elmenni, csak ennyit mondott: „ha mainstream banda akarnánk lenni, csinálnák egy dubstepes keresztény metalcore lemezt és Ta$te the Bear lenne a neve”.
Más kérdés, hogy tényleg csak Jimmy hangjának kitisztulása lenne a szintbéli esés oka, csak azért, mert ez a legfeltűnőbb különbség (azonban távolról sem az egyetlen, ami nem is meglepő, mivel az első két album tagságából már csak ketten maradtak)?
Ennek eldöntéséhez itt egy 2008-as dal a bemutatkozó nagylemezről:
Ez pedig az idei klipes sláger:
