2018. március 3.
Az utóbbi pár évben egyre látványosabban hódítja meg Európát az ukrán Jinjer csapata. A sajátos ízű, egyszerre progos, extrém és dallamos metált játszó bandát nálunk is rendszeresen el lehet kapni, legutóbb a tavalyi év végén játszottak a Barba Negrában. Ezen a bulin ültünk le a zenekar két vezéregyéniségével, a vadóc színpadi énjéhez képest meglepően szerény és visszafogott Tatiana Shmaylyuk énekesnővel és Eugene Kostyuk basszerral, hogy elbeszélgessünk a banda körül dolgokról, hatásokról, dalszerzésről, turnékról, de szóba került az is, hogy a srácok miért nem szeretik, ha a „frontcsajos” címkét ragasztják rájuk, vagy hogy Tatiana mi mindent hallgat és olvas szabadidejében a metál helyett.
Ukrán kisvárosi bandaként kezdtétek, mostanra pedig az ország egyik vezető zenekara vagytok. Hogyan jutottatok el idáig?
Eugene: Kemény munka, odaadás… meg egy kicsit őrültek is vagyunk.
Mik az arányok?
Eugene: A legfontosabb mindenképpen a kemény munka. Aztán a második hely egyértelműen az őrültség. A harmadik meg az odaadás.
Meg tudjátok mondani, honnan jött a banda neve?
Eugene: Én nem tudom, akkor még nem voltam a bandában.
Tatiana: Én sem. A srác, aki kitalálta a nevet [Dimitrij Oksen alapító gitáros], ő már kiszállt.
Eugene: Annyit tudok, hogy nem igazán jelent semmit. Nincs mögötte semmi. Mint amikor valaki elnevezi a fiát Johnnak, azzal sem akar mondani semmit, csak annyit, hogy John. Ugyanígy volt a bandával is. Egyszerűen elnevezte Jinjernek.
Ha egyetlen bandát vagy személyt kellene megjelölnötök, aki miatt elkezdtetek zenélni, ki lenne az?
Tatiana: A bátyám. Ő hozta haza nálunk a zenét, a keményzenét. Sokkal tartozom neki ezért. Apám meg basszusgitározott régen, 11 éves koromban ő tanított meg gitározni, az alapokat.
És hogy lettél végül énekes?
Tatiana: Fogalmam sincs. Egyszer még nagyon kicsi kislány koromban beteg voltam, legalábbis anyukám azt mesélte, annyira ordítottam, hogy hasi sérvem lett. Aztán 8 éves koromban kezdtem el énekelni, apám kísért gitáron, konkrétan az volt az első nyilvános fellépésem. Az első zenekaromba azt hiszem, 15 évesen kerültem be, énekesként.
Beleszólsz a Jinjerben a zeneszerzésbe is? Vagy ki felel a dalokért?
Eugene: Nehéz megmondani, hogy ki felel értük leginkább. A legtöbb zenei ötletet a gitárosunk, Roman hozza, de valamennyit én is. Aztán próbán összerakjuk őket, együtt kitaláljuk a hangszerelést, én megírom a basszustémáimat, Roman megírja a saját leadjeit. Szóval közösen megcsináljuk a hangszerelést, aztán odaadjuk a dalokat Tatianának, ő pedig egyedül felel a szövegekért és az énektémákért.
Úgy vettem észre, hogy az idő múlásával egyre technikásabbak lesztek, egyre kimunkáltabb dolgokat játszotok.
Eugene: Igen, ebben valamennyire igazad van. Már a legeleje óta megyünk bele az egyre technikásabb dolgokba, de sosem az volt a cél, hogy technikailag minél komplikáltabban játsszunk. Sosem akartunk komplikált zenét játszani csak azért, hogy komplikált legyen. Teljesen természetesen jön. Egyszerűen valami mást, sokkal változatosabbat akarunk csinálni, mint mások.
Őszintén szólva nekem eltartott egy ideig, mire feltűnt, hogy milyen komoly dalszerzés és zeneszerzés van nálatok. Először úgy tűnt, ez is csak egy újabb frontcsajos banda, akik azzal próbálnak befutni, hogy egy lány énekel náluk. Mit mondanátok azoknak, akik ezt így gondolják?
Eugene: Megértem, mire gondolsz. És csak azt tudom mondani, hogy aki ezt gondolja a zenekarról, az soha nem is hallgatta meg ezt a zenekart, nem követte a zenekart, mert egyszerűen nem ilyenek vagyunk. Utáljuk a frontcsajos skatulyát. Nevetséges dolog nemek alapján különbséget tenni a zenekarok között, vagy a frontember személye alapján. Ha valaki nem hallja ki, amit te is mondtál, az összetettséget a zenénkből, ha ezt nem veszi észre, akkor nem is neki való a zenénk. Nagy sokat dolgozunk a cuccainkon, nem csak zeneileg, hanem filozófiai szempontból is. Ha valaki ezt nem látja át, akkor nem az ő zsánere. De nem akarunk ezzel megbántani senkit.
Nemrég végigcsináltatok egy elég nagy turnét az Arch Enemyvel. Ez hogy sikerült? Ha jól sejtem, ezek lehettek az eddigi legnagyobb koncertjeitek?
Tatiana: Úgy érted, a legnagyobb klubkoncertek? Valószínűleg igen. Meglepően jól sikerült a turné.
Eugene: Még nekik is.
Gondoljátok, hogy ez rajtatok is múlt valamennyire?
Eugene: Mike [Amott] mondta is egy interjúban, hogy nagy siker volt a turné, és hogy a Jinjer és ők milyen jó párosítás.
Mennyire sikerült új rajongókat szerezni ezzel a turnéval?
Eugene: Nem lehet 100%-ig ugyanaz a rajongótáborunk az Arch Enemyvel. Szóval nem jöhet be mindenkinek a zenénk. De mindenképp voltak arcok a rajongóik között, akiknek bejött, amit csinálunk, ez látszott a turnén. Jól sikerült a mi részünkről, jól sikerült az ő részükről is, ami meg a közönséget illeti, sikerült szereznünk pár új rajongót.
Most pár headliner koncertet nyomtok, utána hogyan tovább? Mi lesz 2018-ban?
Eugene: Januárban megyünk még egy kört az Arch Enemyvel. Ez egy négy zenekaros csomag: Jinjer, Tribulation, Wintersun és Arch Enemy, nagyjából 25 koncert Nyugat-Európában. Aztán hazajövünk, majd március végén megyünk Észak-Amerikába a Cradle of Filth-szel.
Közben írjátok már az új számokat is?
Eugene: Apránként.
Ez folyamatosan megy nálatok, vagy valamikor összeültök és nekiálltok írni?
Eugene: Pontosan így megy. Úgy van, hogy amikor hazaérünk, akkor kezdünk el írni. Akkor van annyi időm, meg akkor van körülöttem olyan atmoszféra, hogy tudok riffeket meg dallamokat írni, turnén ez lehetetlen. Egyszerűen nem fér bele a napi koncertezés mellett.
És mi van, ha éppen mégis turné közben száll meg az ihlet?
Tatiana: Nem tudom, ilyen még sosem történt.
Eugene: Velem néha igen. Szomorú, de ezek az ötletek elvesznek. Ha mondjuk egyik városból a másikba menet eszembe jut egy jó ritmus vagy bármi, egyszerűen nem tudom hogy lejegyezni. Aztán amikor a kezembe kerül a laptopom, vagy akár a telefonom, megpróbálok visszaemlékezni, hogy hogy is volt, de van, amit elveszítek. Ilyen ez a turnézó élet, folyamatos áldozatokkal jár. Élőben a rajongók kedvére teszel, de feláldozol valamennyit a kreativitásodból. De nem nagy probléma, majd ha hazaértünk, úgyis lesz időnk írni.
Mi a helyzet veled, Tatiana? Honnan merítesz ihletet, ha nem szokott csak úgy megszállni, amikor mondjuk meglátsz valamit?
Tatiana: A múltból. Felcsapom az archívumot, az emlékeimet, hogy újra meg újra szenvedek, olyan dolgoktól, amiket már korábban elszenvedtem. Általában ha valami eszembe jut, vagy… mostanában igyekszem minél többet olvasni, és ha egy könyvben találok valami érdekes ötletet, feljegyzem a telefonomba, aztán amikor hazaérek, megpróbálom átgondolni és az alapján szöveget írni.
Van már ilyen dal, ami így született, egy könyvből?
Tatiana: Könyvből nem igazán. Ami a múltból vett dolgokból írt dalokat illeti, például az I Speak Astronomy és a Just Another ilyenek, de könyvekből… még nem. Ezt a lemezt, a King of Everythinget másfél éve írtuk meg, és akkoriban épp Castanedát olvastam, amiből nehéz lett volna bármit írni. De mostanában rengeteg könyvet olvastam.
Például mit? Van olyan, amiről úgy érzed, majd hatással lehet az új lemezre?
Tatiana: Nagyon beleszerettem a 100 év magányba Garcia Marqueztől. Szerintem az egyik kedvenc könyvem, amit valaha olvastam.
Miket hallgattok mostanában? Van valami, amit ajánlanátok? Valami, amin az emberek meglepődnének tőletek?
Eugene: Ez Tatiana kérdése. Ő hallgat egy csomó olyan zenét, amit a metálarcok nem sűrűn szoktak.
Tatiana: Én sem vagyok túl innovatív, már ami az új neveket illeti. Szerintem semmi újat nem fogok mondani. De imádom Pinket. Imádom Ella Fitzgeraldot. Imelda May-t. Amy Winehouse-t, nyilván. Olyan old school bandákat, mint az Alice in Chains. Kemény zenét évek óta nem is hallgatok már. Átálltam a könnyebb dolgokra, mint a hip-hop, a reggae, punk, jazz.
Akkor fordítsuk meg a kérdést, mi az a kemény banda, amire rákaptál mostanában? Vagy szó szerint egyáltalán nem hallgatsz metált?
Tatiana: Csak a Gojirát. Az az én csillagom. Metálcsillagom. Őket imádom.
Csak azért kérdem mindezt, mert amikor először láttalak titeket, az volt a benyomásom, hogy akár popénekesnőként is megállhatnád a helyed, olyan a hangod, a színpadi jelenléted.
Tatiana: Ezen már én is elgondolkodtam. Hmmm, lehet, hogy majd átvágom a bandát, aztán elkezdem a saját projektem. Jazzt fogok énekelni, azt hiszem. Simán.
Fotók: Somogyi Lajos (galéria itt)
