Tango Underground – Pólusok

Az egri Tango Underground nevével gyakran találkoztam koncertplakátokon, ám mindeddig sem élőben, sem hanghordozón nem volt hozzájuk szerencsém, így az idén megjelent harmadik albumuk, a 11 dalos Pólusok pont megfelelő alkalmat nyújtott az ismerkedésre. A banda 2000-ben alakult, ám a gyökereik ennél mélyebbre nyúlnak; a kilencvenes évek közepi egri HC színtér (Boston Klinika, Fermentatio, Flag Of Hate, Corpse) két neves bandájának (Forcas és Anger) tagjaiból verbuválódott a Tango’ felállása, s eleinte csak egy koncertet terveztek AMD, Leukémia, 88-as csoport, S.O.D. és Agnostic Front feldolgozásokkal. Ám úgy érezték, van értelme folytatni a történetet saját dalok írásával is, így – a szokásos tagcserék által kísérve – 2003-ban először a Játék Határok Nélkül debütalbum jelent meg, (melynek címadójára egy klip is készült), majd két évvel később A Józan Ész Ellen c. lemez következett a sorban. Mindemellett a Feloldozás című daluk szerepelt egy amerikai független filmben, a 2007-es évben pedig a Holyman’s Glory-val egyesítették tudásukat egy split lemez erejéig.

Az elődeihez hasonlóan szerzői kiadásban megjelent Pólusok egy kiforrott, szinte az elejétől a végéig pörgős punk / hardcore anyag, 11 direkten megfogalmazott, átlag két-három perces dallal. Már az intróként funkcionáló lassabb, tördeltebb Rosszkor rossz helyen is tekinthető teljes értékű számnak, Csapó Péter éneke, s a vastag csordavokálok rögvest megmutatják az alig 28 perces CD irányvonalát, melyet a későbbiekben az intenzív, ámde fogós pillanatokban sem szűkölködő, mindennapi élethelyzeteket, személyes témákat ecsetelő nóták jelentenek. A Szegény gazdagokkal indul be igazán a tánc, a punkosan gyors tétel a fogós gitártémák, s az elkapott tempó folytán azonnal rögzül a memóriában, a társadalmi különbségeket körbejáró szöveg pedig nem is lehetne aktuálisabb / ideillőbb, s még egy pofás szólót is kapunk Dékány Szilvesztertől. Ez a dal egyébként az Extreme Underground From Hell válogatáson is szerepel, olyan előadók számai mellett, mint a Long Pig, a Jack, a Harvester, a Dózer.hu, az Another Way, a Step On It, stb., melyek egyes anyagairól szintén olvashattatok oldalunkon. A sebességfokozatból az Utolsó kenet jottányit sem vesz vissza, majd következik az egyik kedvencem, az Üssön a gép!. Ez a középtempós track az egyik legfogósabb, legslágeresebb a tizenegyből, Gulab vendégéneklésével, s a fogós riffeknek köszönhetően jófajta koncerthimnusz kerekedik belőle, élőben kizártnak tartom, hogy ne induljon be rá a mozgás. Az ész nélküli fegyverkezés visszásságait ecsetelő Aki kapja, marja ezután egy intenzívebb darab, s a „teljes gőzzel működnek a titkos fegyvergyárak / amíg nem tör ki a harmadik, addig le nem állnak” sorok sajnos nagyon is életszerűek. A lemez erénye, hogy gyengébben sikerült dalt egyet sem találni, mindegyik kellően változatos, egységes színvonalú; ez alól kivételt képez az alig 12 másodperces kalapálós Tüske, mely hossza ellenére sem egy grind szösszenet, hanem egyetlen sornyi szövegre épül, s kicsit ki is lóg társai közül, nekem legalábbis nem sikerült túlzottan megbarátkoznom vele. A többi dal viszont az eddig megismert irányvonalon halad tovább; a slágeres Bérelt kényelem rövike szólójával, a Másodperc töredéke alatt remek dallamos riffjeivel, változatos tempóival mind erős darab, de akár a címadót is ide sorolhatnám, s még a záró felvonásban is hallhatunk egy jófajta melódiát. A zenészek játékát nem érheti panasz, Dékány Szilveszter gitáros, és a Kiss Szabolcs basszer / Erdei Dániel (őt a lemezfelvétel után váltotta fel a jelenlegi ütős Bársony Péter) dobos alkotta ritmusszekció is jól teljesít hangszerein.

Az egri aenima stúdióban felvett lemez megszólalása arányos és kellően telt, minden hangszert rendesen hallani, a sound pont passzol az anyaghoz. A négyoldalas CD-füzet is teljesen rendben van, így a Pólusok engem meggyőzött, a stílus híveinek erősen ajánlott, már csak egy koncertet várok (a srácok fellépnek idén a Szigeten)!

8 / 10

http://tangoundergroundblog.blogspot.com/
http://www.myspace.com/tangounderground