A Mystic Prophecy 2000-ben alakult Bad Grönenbach-ben, és azóta évente-két évente kihoz egy lemezt, nagy nevek játszanak benne, de a bemutatástól eltekintenék, hiszen alapvetően a dallamosabb thrash és heavy scenéből valók. A német srácok új lemeze se okoz csalódást, aki vevő az energikusabb és gyorsabb thrash dolgokra. Azt mellékesen jegyzem meg, hogy egyetlen kritikaírónak se kívánok rosszabb lemezt, és ez nem a zene miatt van. Azt hittem a fénymásolt borítós, írott CD-s promónál nincs rosszabb matéria. De van! Ha a massacre records tálalja a dolgot; se borító, se számcímek — csak egy mellékelt nyomtatott papíron, némi biográfiával, de a legnagyobb érvágás, az, amit a rádiókban csinálnak. A zene elhalkul és egy kellemetlen hangú figura teljesen felesleges információkat mond el minden egyes szám alatt több helyen is… ezzel nem csak a hallgatástól veszi el a kedvet, de a lemez értékelése is veszélybe kerülhet, hiszen a helyett hogy a témákat figyelném, a faszingert hallgatom… így végül szégyenszemre letöltöttem az albumot, hogy írhassak is róla valamit, ne csak egy öncélú kiadós megoldást.
A hangzás nagyon jó, és a borító se a mai digitális divat, hanem festmény, amire rá is hajaz a kezdő
Back from the Dark. Minden albumuknak egy kör-körös koncepciója van, melynek szövegvilág elsősorban a fantasyból merít, de kivetíti a mai világra. A riffek fogósak és vastagok, a dobok aprítanak, a szólók igényesek és kellően virtuózok, hogy elkápráztassák a power/ speed/ thrash metál szerelmeseit. A vokál természetesen dallamos, több szólamú, és itt-ott túlvilági kiegészítést kap, úgymond a power metál kemény mezősként szeli a lóhátáról az elérhetetlent. A felhozatal, pedig a maga szféráját nézve változatos, egyaránt találunk rajta dallamos thrash futamokat — kemény refrénnel (
Dark Force), heavy-s thrash agressziót (
Evil of Destruction), nagyon erősen törésekkel induló, majd régies időket idéző, mégis nagyon mai rock-metált (
Rock the Night — ez amúgy az album legjobb dala), fogós heavy — melyet így elhallgatva némely részei, hörgéssel akár dallamosabb metalcore-ként is eladható lenne (
Grave of Thousend Lies), remek friss-vérátültetés – feldolgozást (
Paranoid –
Black Sabbath) és epikus zakatolást is (
We Fly — csak a digi-packen verzión található).
Egyszóval minden van itt, mint egy minőségi búcsúban, s bár a power és speed dolgok soha nem álltak hozzám közel, azért a változatos és minőségi dalírás kellően letaglózott, ahhoz hogy biztosan megfogom venni, ha valahol olcsón látom. Ezt a hallgathatatlan promót meg kihajítom a picsába… a seregek a harcra készülnek, és megkezdődik az öldöklő csata…
A fanoknak és a műfaj kedvelőinek azt hiszem az év egyik legerősebb albumát tette le a német zenekar, aztán lehet köpködni, fikázni a tudás és a remek koncepció voszont tagadhatatlan!
86%
Mystic Prophecy @ Myspace
