Another Way – Szertefoszló álmok között tisztán lásd a sivár jövőt

Másfél év után kedvenc magyar underground hc/grind bandám új albummal jelentkezik; ugyanakkor igyekszem arra törekedni, hogy objektív képet alkothassak a lemez összképéről, mellőzve a zenekarhoz fűződő bármelynemű elfogultságot.

A „Szertefoszló álmok között tisztán lásd a sivár jövöt” cím, valamint a rendkívül igényes, 8 oldalas nyomdai booklet képei alapján arra engedtem asszociálni, hogy Bandiék elindultak egy Godspeed You! Black Emperor, vagy Red Sparowes vonalon, de – szerencsére? hehe – rámcáfoltak; ugyanaz az agresszív dinamizmus jellemzi a 12 számos, alig 13 perces korong minden egyes pillanatát.

Bár a kedvenc lemezem tőlük a mai napig a „Békés idők”, ahol egyensúlyt alkottak a melodikus gitártémák a brutális tekerésekkel; s ha úttörő komplexitásról nem beszélhetünk (persze nem is kell), a mozgalmasság nem hagyta lankadni a hallgató figyelmét. Ez most sincs másként, azt azonban el kell ismernem, hogy nem egy ilyen albumra számítottam. Attól féltem, hogy a zenekar elmozdul egy trendibb, dallamosabb megközelítés felé, de pont az ellenkezője következett be; az Another Way az árral szemben halad, nem törődve a divathullámokkal, csak tolják itt nekünk kis egyvelegüket, jelenleg kibillentve az egyensúlyt az agresszió javára. És ez mindenképp becsülendő.

S hogy az akció hogyan kerekedik felül a dikción? A nyitó dalhármas duzzad az erőtől, s habár a „Békés idők”-ön megszokott dallamokkal (még) nem találkozunk, az izgalmas tempóváltások masszív fejrázásra késztetik a hallgatót; a Konzervatív utálat amint berobban, szinte már véget is ér, az ember nem győzi kapokdni a fejét, úthengerként megy át rajta a téma; tökéletes kezdés. Az emberiség fájában (ami egyébként egy Hegyesi János versrészlet, ez kitűnik az ékes, régies szóhasználatból is) előtérbe kerülnek a hardcore-ra jellemző dobtémák, A holtak útjában pedig újfent őrlésekkel találkozhatunk, de a dalvégi váltások kellemesen hatnak. Az ezt követő Az én utam más-ban érkeznek az első ütős dallamok, melyekből ha a „többet és hosszabban” elvet érvényesítenék, a zenekar már simán (el)ismertebb lenne; itt végre újjáéled korábbi képletem, miszerint olyan az Another Way zenéje, mintha a Step On It jammelne a Bridge To Solace-szal, két üveg vodka kíséretében. A Más a valóságban című szerzeményben újra emlékezetes dallamok vannak, ez már igazi hardcore utánérzés, kétségtelenül a lemez egyik legjobb dala.

Az Egyszerű meglátás egy egyszerűbb punk/hc groovy témából építkezik, persze a már bevállt örlő dobtémákkal és egy újabb melodikus gitártémával. A Laptop DJ-t hallgatva egyértelműen a You Suffer című grandiózus monumentalitással felvértezett szerzemény jutott az eszembe, remélem nem kell magyaráznom, miért. A Szándékos szerepjátszás újfent punkos lendülettel hasít az éteri vadságig, ahonnan indul a Kiégett kódjelek; újra grindolunk, de itt vannak csordavokál kórusok is. A Félálom punkos nyitánya a The Hope Conspiracy egyik témáját juttatja az eszembe, de nem nyúlás, csak hangulati azonosulás, igazi gettópunk/hc tétel, az elmaradhatatlan őrlésekkel, ami már fel sem tűnne a laikus hallgatónak ennyi téma távlatából. A Tegnapok kezdő groovy témája sémázós, ugyanakkor a leállásból történő visszatérés egy dinamikus punk dallá nővi ki magát, természetesen a punkot az Another Way-hez viszonyítva kell érteni. A kedvenc dalom egyértelműen a záró Távolságban; olyan érzés fogott át, mint a legutóbbi Rotten Sound albumon, ahol a Running Weak magában hordozta a korong legeredetibb dalát, a legnagyobb aurával; itt is ugyanúgy indul a szerzemény, mint bármely elődje, azonban átvált egy elszállásba, melynek tökéletes alapot szolgáltat a furulya és a férfi énekhang homályból visszhangzó párosa… A korong legsúlyosabb pillanata.

A hangzás az eddigi legjobb, s ha nem is teljesen tisztán, de élvezhetően kihallható minden egyes hangszer, és ez a mocskos összkép a Távolságban c. dalban csak emeli a hangulatot. A legfájóbb pont számomra azonban még mindig Gida éneke; egyszer-egyszer elcsúszik, és hangszíne némely pillanatban már monoton ordításnak hat, azonban az előző albumhoz képest fejlődött; jó lehet még ez, csak a későbbiek során jobban ügyelni kell a változatosságra. A hangszeres játékra nincs kifogásom, ugyanakkor szerintem mind egy-egy szövegi koncepción, mind a dalok hosszán érdemes lenne változtatni: a szövegvilágban kerülni kéne a már elcsépelt üzeneteket, és ha sikerülne 3 perces koncepciókban gondolkozni, az mindenképp tartalmasabb lenne.

Mindettől függetlenül ez egy kellemes korong, nem a zenekaron fog múlni, hogy sikerül-e kitörniük az ismeretlenségből, és ha nem is fog bekövetkezni részükről világmegváltás, egy bizonyos körnek még sok örömet okozhatnak. Aki vevő egy tényleges ambíciókkal rendelkező, feltörekvő zenekarra, és van felesleges 500 forintja egy új CD-re, az ne habozzon; jó hogy van egy Another Way-ünk.

8/10.