Dryvia: interjú és dalpremier

Először is, kérlek, mutasd be röviden a zenekart: mi az, amit mindenképpen érdemes tudni Rólatok?

A zenekar 2010-ben alakult meg, Eger városában, és néhány tagcserét követően alakult ki a mostani felállás. Jelenleg öten vagyunk a zenekarban (Boros Bence – dob, Petrényi Dániel – gitár, Szabó-Mag Balázs – gitár, Pászti-Nagy Viktor – basszusgitár, Zagyva Zoltán – ének), nagyon jó barátokként tekintünk egymásra,  és ezen alapul a zenénk is. A stílusunk elég változó és nagyon sok dolog hatott ránk, kezdve a metalcore-tól a hardcore-on át, egészen a screamo-ig, ezt próbáljuk is a zenénkben megmutatni. A zenekar legfőbb célja leginkább az, hogy együtt bulizzunk, továbbá, hogy szórakoztassuk magunkat és azokat, akiket esetleg a zenénkkel sikerül megfognunk.

Meg tudnál nevezni olyan zenekarokat, zenészeket, akik a legnagyobb hatással voltak a saját zenétekre?

Ahányan vagyunk, annyi felől jöttünk, de vannak azért zenekarok, amelyek közös pontot jelentenek az életünkben. Ilyen például az Architects, a Touché Amoré, a Heart in Hand , a Bring Me the Horizon, továbbá olyan screamo, illetve post-rock zenekarok mint a Pianos Become the Teeth, a Suis la Lune vagy a The Saddest Ladscape. Nagyon szeretjük még a hardcore stílust is, de sok metál zenekar is a szívünk csücske.

Ha jól tudom, javában dolgoztok a bemutatkozó nagylemezetek elkészítésén. Mesélnél a röviden felvételek körülményeiről és magáról az albumról?

A számok demozása házilag zajlik, rendkívül családias körülmények között. Kissé megnehezíti a dolgunkat az, hogy a zenekar egyik fele Budapesten, míg a másik Egerben tevékenykedik. Az album egyes részletei még meglehetősen képlékenyek. Ilyen például a végleges cím, vagy a hossz is, ezek egyelőre még magunk között sincsenek teljesen letisztázva. A most elkészült szám, amely a ’City of Hate’ címet viseli, jól előrevetíti az album várható megszólalását és hangulatát, szerintem sikerült tovább tágítanunk a saját stílusunk határait.

A számok írása hogyan történik ?

A hangszeres részek leginkább Balázs (a gitáros – szerk) és az én munkám gyümölcsei, de persze sosem zárkózunk el a többiek által bedobott ötletek elől sem. A dalszövegekért én felelek és leginkább személyesen megélt dolgokról szólnak, azokat az élményeket próbálom megírni, amelyek velem és a körülöttem élőkkel történtek. A ’City of Hate’ például egyfajta lezárását jelenti az elmúlt négy évben, Egerben zajló társasági és zenei élet téren végbement eseményeknek.

Miért éppen a ’City of Hate’ című számra esett a választásotok? Terveztek esetleg klipet is készíteni hozzá a jövőben?

A választás hátterében tulajdonképpen csak annyi rejtőzik, hogy ezzel a számmal készültünk el először, és ezt tudtuk megfelelő formába hozni. A csapat egyöntetűen a legjobban sikerült szerzeményének tartja, amivel a leginkább meg tudjuk mutatni, mi is az, amit nyújtani tudunk. Szerintem érettebb lett a zenénk, egyre inkább sikerül elhagyni a metalcore-ból ismert kliséket. Véleményem szerint nem vagyunk zeneileg földhözragadtak, próbáljuk a különféle stílusokat összhangba hozni, mindezt őszinte módon. A  klipkészítés egyelőre még várat magára, de nincs kizárva az sem, hogy később esetleg mozgóképes formában is találkozni lehessen velünk.

Mik a további terveitek a zenekarral? A hazai színtér meghódítását tűztétek ki a feladatotoknak, vagy nemzetközi szinten is gondolkodtok?

Ahogy azt már többször is említettem, a fő célunk az, hogy együtt legyünk, jó barátságban, mindenféle kötöttség nélkül jól érezzük magunkat. Hogy a zenénk végül meddig juttat minket, azt talán senki sem tudja, de amíg tudjuk élvezni és csinálni ezt teljes erőbedobással, mindaddig reménykedünk, hogy megtaláljuk a saját célközönségünket.

Találkozhatunk veletek esetleg a közeljövőben valahol?

Egyelőre minden energiánkat a számok írásába fektetjük, de a lemez elkészültével természetesen tervezünk lemezbemutató koncertet adni, ezt igaz valamennyire megnehezíti az, hogy az egri zenei élet jelenleg meglehetősen ingatag lábakon áll, mi azonban bárhová szívesen ellátogatunk!