Egy soha nem hamvadó tűz belső fénye – Debütál az AZE N̈ új kislemeze

Ha elkezdjük felsorolni a magyar hardcore legkomolyabb bástyáit, az olyan színterek, mint Szombathely és Eger után valószínűleg hamar eljutunk Veszprémhez és Székesfehérvárhoz is. A kettő között pont félúton fekszik Várpalota, idevalósi a furcsa nevű Aze N̈ zenekar, akik ma mindkét város színteréhez kötődnek ilyen-olyan módon, ma pedig nálunk mutatják be tízéves fennállásuk ötödik kislemezét, A kötél kitart címmel. A zenekar jelenlegi felállása: Kálmán Sándor – ének, Lucza Ferenc – gitár, Virág “Dzsin” László – basszusgitár, Bognár Kevin – dob. (Az új EP felvételekor még volt egy második gitárosuk is, Tóth Richárd, aki egy hónapja lépett ki a csapatból.)

Kálmán Sándor mesél a zenekar történetéről:

A zenekar 2012 januárjában alakult, pont idén 10 éves. Mindenki kérdezi, hogy mi a tökömet jelent a nevünk, most ezúttal ebbe nem megyek bele. Lehoztunk 10 évet ezzel a furcsa névvel, innentől nincs mit magyarázni! Alapvetően hardcore-t akartunk játszani már az elején, az old school pozitív, aggresszív energiáit befogva, de már beleszőni a saját felfogásunkat is. Mondhatni, hogy az első pár év amolyan útkereséssel telt, amibe belejátszott, hogy gitáros, dalszerző poszton volt két tagcserénk, majd 2014-ben dobos poszton is váltottunk. Ebben a korai időszakban csináltunk két EP-t, az N címűt és a Fáj a jelent. 2014-től mondható talán, hogy az azt követő 6 év volt az eddigi legstabilabb időszakunk. Ez a 6 év volt amikor sikerült, rengeteg helyre eljutnunk és betenni a lábunkat a magyar hardcore/punk színtérre. Megjártuk a színtér legjobb helyeit. A teljesség igénye nélkül: a Hell Villt, az SCHC fesztet, az Independent Voicest, a The Ride-ot, de mondhatom játszottunk mindenkivel és minden helyen, akit és amit szeretünk. Jártunk nagyobb fesztiválokon itthon, pl. Fekete Zaj, Rockmaraton. Játszottunk külföldön kis és nagy helyeken.

A friss kislemezről:

Ez a 4 szám a zenekar életében egy több szempontból is nyugtalan időszakban született. Egyfelől a világ történései minket is nagyban befolyásoltak. A világjárvány, a lezárások, a társadalmi megosztottság, a populista politika régen nem látott reneszánsza, a sajtótermékek mindent alulmúló színvonala vagy a közösségi média felületek soha nem látott lealjasodása. Másfelől ekkor váltak el Kristóf Roli dobos és a zenekar útjai, Tóth Ricsi pedig nem sokkal korábban érkezett, így neki is idő kellett, mire a saját zeneiségét behozta a zenekarba. El kellett kezdenünk összerakni magunkat újra belülről. Szerencsére Kevin érkezésével a dobos bajaink nagyszerűen megoldódtak és neki tudtunk állni a munkának, ami jobbára a próbateremre korlátozódott, lévén alig volt koncertezésre lehetőség. A stúdiómunkához ezúttal Zentai Mátét és a veszprémi Z.U.G. Stúdiót választottuk. Szerettünk volna egy olyan vérbeli stúdióst, aki jól érti ennek a zenének a korszerű hangzását. Máté csinálta a veszprémi vegan straight edge Escalate anyagait is. Nem mellesleg a stúdió itt van nekünk a szomszédban, szóval többszörösen jól jártunk. Nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel.

A dalokról külön-külön:

A kötél:

A legrégebben elkészült számunk az EP-ről. Ezt még Ricsi és Kevin érkezése előtt kezdtük el csinálni, Feri hozta az alapjait. Azokról a kötelekről szól, amire az élet során folyamatosan rá vagyunk kötve. Az egyik végén ott vagyunk mi, a másik végén meg egy nagy horgony (a család, a karrier, vallás, egy betegség vagy bármi) A kötelek engednek menni a célok, az álmok felé. Kinek hosszabb, kinek rövidebb ez a kötél, és egy ponton majd megfeszül, nem enged tovább. Ezt a feszítőpontot vagy elfogadjuk vagy nem, a végén úgy is végez a hurok.

Ehhez a dalhoz készült egy lyric video is:

A nyűg:

Ennek a számnak a gitártémáit Ricsi hozta és együtt gyúrtuk késszé. A járványidőszak legmélyebb pontjáról egy kitekintés a társadalomra, magamra, magunkra. Zavarodottságra, arra, hogy semmit sem hihetsz már el sehol senkinek és semminek. Az emberek megbélyegzik egymást és a félelemtől kirekesztik azokat, akik nem értenek egyet velük, ahelyett, hogy megpróbálnának beszélni egymással. Meggyőződésem, hogy azzal, hogy nem voltak személyes emberi találkozások, a közösségi média felületek legsötétebb korszaka köszöntött be ránk, és ez csak rosszabb lesz.

Az arc:

Ennek a gitárjait is Ricsi hozta, talán a legpunkosabb nóta lett. Ez egy számvetés az elmúlt 10 évről. A zenekarról szól. Benne van minden, amit gondoltunk, amikor elkezdtük, és benne van, amit most gondolunk arról, hogy hol vagyunk. Az arcunk ugyan ráncosabb lett, meg lehet, van rajta pár ütés nyoma is, de azt gondoljuk, bármikor bele tudunk nézni a tükörbe.

A tűz:

Ez szám a legutolsó, ami elkészült, mindenki beletette a magáét. Egy reménykeltő dalszöveget kapott, bár elég zaklatott, borús témája van ennek is. Az elveszettség érzéséből egy soha nem hamvadó tűz belső fénye tud kiutat mutatni. Nagyon fontos, hogy bármennyire sötétnek hisszük a világot most, ez akkor lesz reménytelenül sötét, ha hagyjuk magunkat belecsúszni.

A zenekar következő koncertjei:

május 13. – Győr, A Beton (+ Social Free Face, Watch My Bag)
május 21. – Budapest, Riff (+ Social Free Face, Fuck Bad Things)
szeptember 16-17. – Szombathely, Punkmaraton

Fotó: Infinite Beat