The Seventh – Cursed Earth Wasteland

Tracklist:


01. Shades Shall Lead (Intro) (0:28)
02. Structure (3:53)
03. Creator Of A Desert Land (3:24)
04. Cursed Earth Wasteland (4:08)
05. Dominion (4:06)
06. Mankind-Humane (4:26)
07. Newborn Breed (4:17)
08. Born In Winter (3:43)
09. Tessellation (3:41)
10. The Great Mortality (4:32)
11. Vigier (4:33)

Hossz: 41:11

Kiadó: Shiver Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

A kissé fura nevű belga zenekar melodikus death metálban utazik, 2003-ban alakultak, két évvel rá, áprilisában kijött az Only Blackness Radiates című kislemezük, melyet most júliusban követett az első igazi debüt anyaguk, a melyről olvasol…


Hogy őszinte legyek a borítóról nekem minden eszembe jutott, a fantasy metáltól a folkon át az epikus black metálig, csak az nem, hogy melodikus death metált rejt ez az amúgy egész igényesre sikeredet booklet. Mondjuk a Shiver Records alapvetően death, black és grindcore anyagok kiadásával foglalkozik, hogy mennyire fért be a koncepcióba a The Seventh, azt megítélni így utólag csak azzal lehet, ami a valóság… a kezembe fogom, haha. A hangzással sincs semmi gond, Jörg Uken vezetése alatt vették fel német Soundlodge stúdióban, ahol több neves zenekar is dolgozott az utóbbi időben; God Dethroned, Dew-Scented, Nightfall etc… Tehát mint külsőség, mind kiadó, mind hangzás minden rendben van, akkor miről is szól ez a 41 perc?
Az intro egy hangulatos akusztikus felvezetés, melynek fagyos hangulata miatt egyértelműen a svéd vonal jutott eszembe, aztán ránk ront a Structure, mely dallamossága ellenére egy megkeseredett death metál, néhol lassú, máskor gyors, riffekben és szaggatásban gazdag, olyan zenekarokhoz tudnám hasonlítani némely részeit, mint pl. a My Dying Bride, Christ Agony, Ajattara. Ugyanezeket a váltakozó alapokat mondhatom el az összes dalról, a címadó pl. nagyon szomorú és megcsavart témákat tartogat, ahogy a Mankind-Humane egy viszonylag kemény nóta (néhol az In Flames régebbi maradékai is felcsillannak korhadó fogsorukon), a Born In Winter pedig keménysége ellenére állandó ismétlésekbe zuhan, mély hörgéssel kíséri szomorkás dallamait. A modern hangzás és műfaji struktúrák miatt, a leállós, lépegető, szaggató részek könnyen megtetszhetnek a gothenburgi vonalon felnőtt metalcore és esetleges deathcore tábornak (erre a legjobb példa az utolsó dal — Vigier — vége), a basszus vastag, a dob kissé talán túlságosan is steril és belesimul a gitárok erős riffhalmazába. A vokál a mélyhörgés és a károgó középszint között mozog, ugyanezek a megoldások jellemzőek a jelenleg divatos és már fentebb említett két core műfajra is, így most nem csak a dallamos death metál fanoknak ajánlatos anyag. Ha olyan neveket említek, mint Fear My Thoughts vagy Heaven Shall Burn akkor gondolom egyesek szeme felcsillan, bizony-bizony; lehet próbálkozni!


A lehangoló és elutasító album cím ellenére, rengeteg termékeny értéket hordoz magában, tele finomságokkal, ez egy érett és kellemes anyag, mely néhol leül és energiáját veszti, ám ettől függetlenül a jelenben nagyon is életképes produkció, ami a nációk változatosságát sorakoztatja fel; német stúdió, francia borító munka (Djahal), és Belga banda és kiadó…

89%


The SeVenTh MySpace