Felkeltem reggel, tönkrement az élet - Három magyar hardcore-lemez az év elejéről

A január általában a hétköznapokba való visszarázódásról, az újévi fogadalmak második napon sutba vágásáról, illetve a hideg, ködös, szürke napok túléléséről szól. Zeneileg sincs nagy aktivitás pár új lemez bejelentésén, illetve egy-két megjelenésen túl - gondolhattuk ezt mi is.

Aztán a hazai underground hardcore alosztálya úgy rácsűrt a fejünkre, hogy azóta is próbálunk magunkhoz térni.

Szinte heti rendszerességgel jött ki valami, legyen az a '80-as évek New York-i színterét felelevenítő bemutatkozás, reménytelen hangvételű punk/hardcore csörte, vagy bevált dallamos hardcore-arcok modern eszközökkel való múltidézése. Bár elsőre különbözőnek tűnhetnek ezek a zenekarok, egyvalami mégis közös bennük: hogy ebben a lezüllött világban mindegyik az egyént élteti. Ez pedig olyan szép együttállás volt, hogy vétek lett volna nem megemlékezni ezekről a lemezekről, így át is adom a szót magamnak.

Cold Brick - Stomp It Out

Megjelenés: 2025. január 9.
Kiadó: Szerzői kiadás
Hossz: 14 perc
Támpont: Youth of Today, Judge, Bane

Hazai underground bandák átfogó instagramos gerillakampányaként jött velem szembe az év legelején a Cold Brick egyszerű, mégis hatásos logója, majd a pár másodperces ízelítő, amiből kiderült, hogy itt bizony régisulis, leginkább a '80-as évek youth crew mozgalmát idéző hardcore-t fogunk kapni. Aztán kijött a bemutatkozó, hatszámos Stomp It Out EP, és lényegében nyilvánvalóvá vált, hogy milyen a modern kor vívmányaival kreált zenéjét fogyasztani olyan arcoknak, akik olyan bandákon nőttek fel, mint a Youth of Today, a Judge vagy épp a Gorilla Biscuits. A többek közt a Miner x Core fanzine-es barátaink legjavát is magában tudó banda szövegei alapvetően az egyén problémáival foglalkoznak, és azokat egy motivációs felhanggal próbálják keretbe foglalni, hogy

bármekkora szar hely is a világ, az ország, vagy csak egy kisebb embercsoport, elsősorban magadra számíthatsz, és neked kell megtenni az első lépés a változás irányába.

Ehhez kiválóan megalapoznak a sokszor metalosan karcos riffek, illetve a beszéd és kiabálás közt váltogató vokál, amit elsőre talán szokni kell a fülnek, de aztán lassacskán beleül a kagylóba. Természetesen nem is lenne igazán unitys az egész kiadvány pár hasonló beállítottságú bandából érkezett vendég nélkül, így olyan zenekarok tagjai is felkapják a mikit néhány sor erejéig, mint mondjuk az Erased vagy a Rompo.

A Cold Brick a nevéhez hűen egy tégla erejével basz pofán, és így a végére megkérdeznénk, hogy mi ez a hidegfixáció a hazai hardcore-bandáknál? Cold Brick, Still Cold, Cold Reality, Icebreaker (TSO)... azt hittem, hogy mediterrán ország vagyunk. 7,5/10

Messer - Messer

Megjelenés: 2025. január 21.
Kiadó: Szerzői kiadás
Hossz: 10 perc
Támpont: The Analogs, The Chisel, Iron Cross

Valamivel frissebb kiadvány a Messer azonos című bemutatkozása, akiknek a nevébe meg már csak azért kötnék bele, mert a banda megígérte, hogy fent lesz a cuccuk Spotin, én pedig azóta minden nap rákeresek, és bár őket (még) nem találom, minimum kilenc ugyanilyen nevű előadót igen. Most, hogy ezt tisztáztuk,

a Kripta-Auróra-Gólya Bermuda-háromszögben fogant zenekar pont olyan, mint az ezekkel a helyekkel sűrűn kokettáló kompániák: gyors, zajos, k(á)oszos hangzás, még káoszosabb szövegek jellemzik a bandát,

akik az első promófotójuk után egyből színpadra is álltak, ami azért elég pank. Mint maga a Messer is, ami inkább punk, mint hardcore, de igazából mindkettő, és azokból is az a kisbicskával hadonászó fajta, mint a társadalom által kitaszított, bemindenezett narkós délután kettőkor a 28-as villamoson. És az az igazság, hogy ez a miliő elengedhetetlen, ha a magyar nyelvű szövegek a lehető legkilátástalanabb, legreménytelenebb és legkétségbeejtőbb állapotát mutatják be az országnak, illetve a népnek, akik minduntalan megisszák a vezetés ködös hátterű döntéseinek levét, szomjuk pedig nem úgy tűnik, hogy valaha is csillapodna.

Ja, és az egész cuccot Will Killingsworth maszterelte, aki olyan bandákban fordult meg, mint az Orchid, az Ampere vagy a Laceration, szóval a Messer már az első pillanattól kezdve megkapta a külföldi seal of approvalt (akárcsak a kanadai Schedule 1-tól, akik őket választották előzenekaruknak). És hát mi is két pofára faljuk ezt a röpke, de baromira szemfelnyitó kinyilatkoztatását a budapesti földalatti punkszcéna új üdvöskéjének. 8/10

Satelles - Arcadia

Megjelenés: 2025. január 17.
Kiadó: Szerzői kiadás
Hossz: 12 perc
Támpont: Misery Signals, Poison the Well, Shai Hulud

Talán a három zenekar közül a Satellest kell a legkevésbé bemutatni a NuSkull olvasóinak. Bali Dávidék most már több mint tíz éve ontják magukból az alázatos, őszinte és kompromisszummentes dallamos hardcore/metalcore keveréket, amivel nemcsak a mi szívünkben lett bérelt helyük, de nagy valószínűséggel ennek a stílusnak a topligás képviselőivé könyökölték be magukat az évek során, olyan bandák előtt léphettek színpadra, mint a Rise Against, a Touché Amoré, vagy a While She Sleeps, közben több ízben bejárták Európát, hamarosan pedig újra útnak indulnak testvérzenekarukkal, a VLKN-nal. Nagylemezzel utoljára 2021-ben jelentkeztek, a kicsit szentimentálisabb hangvételű 3AM Confessions pedig akkor az év végi listánk legtetejére ugrott.

Minden elfogultság nélkül mondom, hogy idén az Arcadia kislemeznek is minden esélye megvan erre a maga kategóriájában, hiszen a közösségi finanszírozásos, nagy részben DIY mód összekalapált cucc úgy ránk rúgta az ajtót a hideg, szürke január közepén, hogy a forint azóta nem is tért magához. A négydalos EP első száma, a Cold Days nemhiába volt az utolsó pillanatig rejtve, hiszen mintha a banda maga is érezte volna, hogy ez eddigi munkásságuk egyik legerősebb, legharapósabb darabja lesz, amit nem lehet a megjelenés előtt elsütni. Már ezen is hallatszik, hogy a srácok kicsit visszakanyarodtak a Some Got Saved érájukhoz, illetve a 2000-es évek hardcore/metal ízvilágához. A kislemezen pedig olyan külföldi nagyágyúk dolgoztak, mint Andreas Magnusson (Twelve Tribes, Despised Icon) és Alan Douches (Converge, The Dillinger Escape Plan).

A Satelles képtelen hibázni, az Arcadia pedig találó himnusza lehet egy olyan utópiának, amit ökölbe szorult kézzel kell védeni a barbár, elfajzott, a valósággal a kapcsolatot már rég elvesztett döntéshozóktól. 9/10