Napokon interjú Ratkóczi Hubával

A Napokon bő tíz éve létező zenekar, korábban Azokon a Napokon néven lehetett velük találkozni Budapest klubjaiban. Igényes artrockjuk a ’60-as ’70-es évek nagyjaira vezethető vissza, azonban véletlenül sem poros vagy ósdi amit csinálnak, képesek izgalmas, mai formában prezentálni a sajátos zenét. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy számos tehetségkutatón értek már el szép eredményeket, legutóbb Bécsben sikerült bezsebelni az International Live Award magyar fődíját. Azóta első nagylemezük is megjelent (Are You Happy – 2010), erről és még sok másról kérdeztük a zenekar gitárosát, Ratkóczi Hubát.

Mikor és kikből alakult a zenekar, hogyan ismertétek meg egymást, volt-e tagcsere?

Afféle klasszikus tinédzserhóbortként indultunk a kilencvenes évek végén, a dobosunk Mózi (Mózes Zoltán), valamint jómagam egy diákszíntársulat tagjaiként egy nyári alkotótábor keretében próbálgattuk gyönge szárnyainkat a tanárok hobbi feldolgozás-zenekarának felszerelésén. Az első alkalmak egyike volt, hogy nem akusztikus hangszereken csörömpöltünk a tábortűz mellett, és bevallom, félve mutattam meg kezdetleges témácskáimat. De nem volt hiába: egyből elkapott minket az érzés, hogy együtt alkotunk valami újat, valamit, ami csak a miénk, nem pedig egy Beatles-dalt játszunk „középbénán” – vagy éppen szarul:). Akadt egyből basszusgitáros is a társaságból, s felváltva próbálkoztunk éneknek nehezen nevezhető óbégatással. Valahogy így indult…Aztán persze jöttek a tagcserék, következett az alakulás, a formálódás időszaka, kétféle fúvóst is kipróbáltunk az évek alatt (trombita, fuvola), volt billentyűsünk is, fiú-, lány énekesek, stílusok közti kalandozás. Utóbbi kapcsán csak annyi, ahogy valamely zenei stílus egyik fontos jegyét legalább jelzésértékkel tudtuk produkálni, azonnal belekerült a zenébe, eklektikus útkeresésünk igazából a két évvel ezelőtti tagcseréknél állt meg. Addigra erősen kezdett körvonalazódni már, mi is az a Napokon, mégis, a mostani felállás kellett ahhoz, hogy valóban megszólalhassunk a saját hangunkon, működik már a zenekaron belüli kémia, ami szükséges ahhoz, hogy egy irányba tudjunk gondolkodni, érezni, muzsikálni.

Honnan jött az Azokon a Napokon név, és hogy lett ebből egyszerűen Napokon?

A név is abban a bizonyos színházi táborban született, egy viccelődés, ökörködés eredményeképp, de ezt jobban nem taglalnám. Szükségszerű volt, hogy lekopjon az első fele, túl hosszú volt, s a zene egyszer csak már nem valamiféle kamaszos hobbi volt, hanem annál jóval komolyabb, s nem szerettük volna, ha azok, akik nem ismernek még minket, a névről  valami jópofa “altercuccra”, vicces punk-bandára asszociálnának. Viszont nem volt semmi világmegváltó ötletünk teljesen új névre, ráadásul mindenki egyszerűen csak Napokonnak rövidítette az eredeti nevet, végül így maradtunk…

Zenéltek/zenéltetek-e más bandákban, ha igen, milyen stílusú zenére kell gondolni?

Többen zenélünk egyéb formációkban is, a legkülönfélébb stílusokban. Basszusgitárosunk, Miklós Milán a Jazzékiel oszlopos tagja, illetve Takács Esztivel muzsikál, és nemrég lépett be a Carbonfoolsba. Egri Gábor gitáros a No milk zenekar élén is domborít. Én Mózival együtt játszom egy funk-rock bandában a Sonia & the Soulbreakers-ben, ahol szokásomtól eltérően a mély hangokért – basszusgitár – felelek, s gitározom még az Esclin Syndo-ban, a Seenben, de a közelmúltban útnak indítottam egyszemélyes szólóprodukciómat is. Vasicza Peti (ütőhangszerek) és Kacsoh Dani(ének) zenészként csak a Napokonnak élnek.

Milyen zenéket tartotok legfőbb hatásaitoknak?

Rendkívül sok helyről merítünk, szinte nincs olyan zenei stílus, amivel ne barátkoznánk. Azért alapvetően a ’60-as ’70-es évek progresszív, pszichedelikus rockzenéi voltak ránk hatással. Csak párat említek: Jimi Hendrix, Pink Floyd, King Crimson, Led Zeppelin, Syrius, de közös kedvenceink a kilencvenes évek grunge hullámának csapatai is. Ezek mellett megemlíteném még mondjuk a Toolt, a The Mars Voltát, a Dead Weathert vagy a nemrég feloszlott Oceansize-t.

Magatokat artrockként kategorizáljátok. Mit takar ez a címke, illetve van-e értelme egyáltalán címkézni a zenéteket?

Igazság szerint a címke önmagában értelmetlen dolog, főleg ma, amikor annyiféle esszencia keveredik, s a stílusnevek is mást jelentenek már. Például a progresszív szó számomra a kísérletező hozzáállást jelenti, de ha valaki mostanság ezzel jellemzi a muzsikáját, akkor  a legtöbb embernek óhatatlan egyből beugrik valami monumentális, virtuóz unisonokkal teletűzdelt, teátrális rock zene. Sokszor kérdezték már, miféle zenét játszunk, próbáltunk mindig valami választ adni, de nincs tökéletes. Az artrock szóval azt próbáltuk jelezni, hogy nem egy szimpla rock zenéről van szó. Azóta már kitaláltunk olyat is, hogy „pszichedelikus heavy grunge”, de jó a kérdés, van-e bármi értelme megpróbálni elnevezni, amit játszunk. Nem biztos.

Kik a fő dalszerzők a bandában, illetve kitől származnak a szövegek? Milyen témákról szólnak a dalaitok?

Általában a húros hangszereken születnek az alapötletek, ezek származhatnak hármunk közül bárkitől. Az Are You happy című első lemezünkön zömmel az én témáimból született dalok találhatóak, de a következő hangzóanyagon már nem lesz ez ilyen egyértelmű, hisz a többiek is tele vannak jobbnál jobb ötletekkel. Amúgy ugyanolyan fontosnak tartom a közös kidolgozást, szétboncolást, fölépítést, mondjuk úgy, dallá gyúrást, mint magát az ötletet. Az ugyanis csak egy szikra, ami megfelelő közeg nélkül nem lobbant lángot. Ahogy az énekdallamok, úgy a szövegek is mind Danitól származnak. A verbális mondandó általában kapcsolódik a szám hangulatához, az üzenet legtöbbször szimbolikus, férfi-nő kapcsolatokról, illetve messzebbre vezető kérdésekről szól, mint a modern társadalmat feszítő ellentmondások, a kapcsolat megszűnése a transzcendens valósággal, ilyesmi.

Mit gondoltok, kiknek szól a zenétek? Van olyan, hogy tipikus „Napokon rajongó”?

Bárkinek  szól, aki picit nyitottabb, s nem a receptre készített, aktuális, vagy épp  aktualitásukat vesztett trendhullámokon lecsúszó, hangipari hulladékra kíváncsi. Nem hiszem, hogy lehet tipikus rajongója a Napokonnak, szerintem manapság nincs is ennek értelme, ez olyan, mint hogy te most “zeppelines” vagy “purple-ös” vagy. Én speciel mindkét zenekart szeretem, mind a kettőt más miatt:)

Napokon – Inside & Blue Sky by nuskullmagazin

A tavaly decemberben megjelent lemezetekről mit kell tudni?

Ez alapvetően egy összegző munka, a „fölsírástól” számítva több mint 10 éve létezünk, ez nem kevés idő, s ebben a lemezbe, benne van a kezdetek hangulata, a szárnypróbálgatás íze, az útkeresés, de a mára kiérlelt Napokon-hangzás egyaránt. Mindez persze egységbe forrva.

Mi a borító története? Hogyan kapcsolódik az „Are You Happy” címhez?

A borító közeli jó barátunk, Jakab Péter (alias Fürge, a Jazzékielből) keze munkája. Sokat agyaltunk, miféle irányt kéne vennie a korong küllemének, s Fürge egyszer csak megjelent ezzel a fotóval: szép, végtelenszerű tér, a hintázó női alak, valamiféle meditatív, kozmikus magánnyal átitatva – egyből betalált. Nem szeretném túlmagyarázni a dolgot, maradjon meg a játék minden kedves lemezvásárlónak, hogy elfantáziálhasson, belelássa a saját verzióját.  A korong címe végül is egy közhelyesen aktuális kérdést takar állító módban, mert az ember már nem is a boldogságot keresi, hiszen lövésünk sincs róla, eszik-e vagy isszák. A boldogság nem lehet konstans, folyamatosan mozgásban lévő fogalom, mint a ”hinta. Mindezt a gondolatiságot még leöntöttük egy kis abszurddal. Többet, azt hiszem, nem mondanék…

Milyen fogadtatásra talált a lemez, szakmai és rajongói körökben? Ti magatok elégedettek vagyok az anyaggal?

Azt mondhatjuk az eddigi visszhangok alapján, hogy kellemes fogadtatásban volt része első nagylemezünknek, mind szakmai, mind közönség-viszonylatban. Magunk is egyfajta jól eső elégedettséggel, büszkeséggel viszonyulunk hozzá, bár millió ponton tudnék belekötni, sok mindent másképp csinálnék már, így utólag, és persze a készülés során annyira széjjel hallgattuk, hogy már soha nem fogom tudni objektív füllel hallani ezeket a dalokat.

Milyen módokon lehet hozzájutni a kiadványhoz?

Az ismert lelőhelyeken, Alexandra könyvesboltok, az az 1-2 CD-üzlet, ami még megmaradt, de leginkább mindenkit arra buzdítanék, hogy szorgalmasan járjon koncertre, ott is megveheti, ráadásul olcsóbban, s kap hozzá azonnal valami eleven élményt.

Az Inside című dalotokhoz klip is készült. A forgatás mostoha körülményeiről meséljetek egy kicsit. Milyen volt a bandán belül a hangulat?

Bár augusztus hónapnál járt a naptár, 7-8 fok, szakadó eső, tébolyult szélvihar uralkodott a zsámbéki rakétabázis dombjai fölött. Egy félig föld alatt elhelyezkedő rakétasilóban forgattunk, aminek óriási vas ajtajait hetykén csapkodta a megvadult szél. Azt is kétszer meggondoltuk, hogy kimerészkedjünk-e pisilni, ha kellett. Vicces volt. Pálinka nélkül nem tudom, mi lett volna. A feszültség egyre nőtt, ahogy a hidegben tipegtünk laza színpadi szerelésben, s 30-adjára, 50-edjére és még ki tudja hanyadjára zúztuk el „teljes beleéléssel” azt a számot, amit a végére emiatt kicsit meg is utáltunk:) Valahogy így zajlott.

Legutóbb Bécsben sikerült szép eredményt elérni egy tehetségkutatón, erről meséljetek egy kicsit!

Fontos állomás volt ez néhány évvel ezelőtt a történetünkben, ugyanis az ott begyűjtött nyeremények tették lehetővé, hogy belevágjunk az Are you happy elkészítésébe. Amúgy meg nagy kaland is volt egyben, hiszen az első igazi külföldi megmérettetés volt, és kétszer is sikerült nagy busznyi embermennyiséget kicibálnunk magunkkal, ezért örök hála mindenkinek, aki velünk tartott. Óriási öröm, volt hogy a hazai közönség lelkes, aktív jelenléte és a színpadi produkciónk elérte, hogy a vad idegen, bécsi közönség beinduljon, a buli végére igazi őrület alakult ki a nézőtéren. Szóval felejthetetlen élmény marad több szempontból is, amire mindig emlékszünk majd.

Koncertezni merre voltatok, kikkel léptetek már fel, mik a tapasztalatok?

Sok helyen megfordultunk már, a Klauzál-téri játszótértől (ahol egy gyerek-fesztiválon zúztunk komolyan) a bécsi Planet Music-on át a fesztiválszínpadokon keresztül. Volt hideg-meleg, azt hiszem, sok más zenész osztja a véleményemet, hogy Budapesten az A38 hajón a legjobb zenélni. Játszottunk különféle bandákkal, legszívesebben olyan barátokkal, mint a Turbo, a Grand Mexican Warlock, az Isten Háta Mögött, a Subscribe és még sorolhatnám, csak párat említettem a teljesség igénye nélkül.

Volt egy fellépésetek Lajkó Félix hegedűművésszel is. Hogyan jött ez össze, és milyen volt együtt zenélni?

Bakács Tibor Settenkedő elhívott a tilosos rádióműsorába, a Honti és Hannába, hogy eljátszunk néhány dalt, és dumáljunk erről-arról. Kiderült, a műsor első órájában Lajkó Félix volt a vendég. Tátott szájjal – és füllel – figyeltük azt a földöntúli hegedűjátékot, ahogy eggyé válik a hangszerével, ahogy ömlik belőle zene, mintha csak kinyitott volna valami csapot. S jött az ötlet: a műsor cigiszünetében “elkaptuk”, s megkérdeztük, nem volna-e esetleg kedve beszállnia hozzánk egy dalra, mosolygott és megkérdezte, milyen hangnemben vagyunk. És bizony életre szóló élmény valakivel együtt muzsikálni, aki ilyen magasságban éli a zenét mint ő! Nagyon remélem, elég hosszú és kalandos az élet, ahhoz hogy valami hasonló megismétlődhessen, s hogy játszunk még Lajkó Félix-szel. Amúgy aki kíváncsi, a facebook oldalunkon megtalálja az erről készült felvételt.

Tool-feldolgozást is hallhattunk már Tőletek élőben. Milyen átiratokat szoktatok játszani?

Régen, a keresgélős időszakban rendszeresen tarkítottuk a műsort földolgozásokkal. Volt minden, Red Hot Chili Peppers, Soundgarden, NIN, Beatles… egy vicces pillanatunkban még egy Britney Spears-dalt is „átértelmeztünk”, sokáig számon is kérte a közönség, de egyre világosabbá vált, nekünk a saját mondandónk az igazán fontos. Már jó pár éve leestek rólunk ezek a dalok. A Tool-dal speciális, mindannyiunk nagy kedvence, így ez egyfajta tisztelgés is előttük, ugyanakkor szerettünk volna valami meglepetést a lemezbemutatóra, komoly kihívás és tanulási lehetőség is rejlett a dologban. Annyit elárulok: nem egy próba alatt dobtuk össze.  A továbbiakban sem kívánjuk hangszeres képességeinket mások által írt dalok eljátszásával kamatoztatni, de azért lehet, hogy 1-2 Tool-dallal kivételt teszünk majd, ha a The Pot-ot meguntuk.

Koncertek, turnék terén mi várható idén?

A nyári fesztivál szezon indulásáig átlagosan havi rendszerességgel meg fogunk jelenni valamelyik pesti klubban, a legközelebbi: március 14. Instant a Nemjuciékkal karöltve. A nyár még szervezés alatt, bízunk egy tisztességes fesztiválidényben, ősztől szeretnénk kicsit tágabbra nyitni a szemünket, vidéki koncertek, külföld, effélék szerepelnek a tervek között.

Készülnek esetleg már új dalok, várható-e idén is valamilyen anyag?

Igen, új dalok folyamatosan születnek, igazából már most van egy nagylemeznyi belőlük, tervezünk is felvételkészítést, merőben más hozzáállással. Szeretnénk egy igazán vad, nyers, egyszerre játszott, élő anyagot, ez első sorban persze pénz függvénye, de biztos vagyok benne, hogy ebben az évben kikerül a kezünk alól egy újabb Napokon felvétel.

Ki mivel foglalkozik a zenén kívül, civilben? Hogyan tudjátok összeegyeztetni a zenéléssel a mindennapi életet?

A Dani újságírással foglalkozik, Gábor informatikus, Vasi egy kis családi üzletet vezet, a  Mózi színészként, táncosként dolgozik, ha nem épp a dobokat püföli, Milán és jómagam hivatásos zenészként tengetjük napjainkat és igyekszünk nem éhen halni. Az egyeztetés nem könnyű, sokszor sokat kell illesztgetni az elemeket, mire összeáll a kép, figyelembe kell venni a polgári szakmával bírókat, akiknek reggel dolgozni kell mennie, ill. a kiszámíthatalan elfoglaltságok, amik a művész élettel járnak, sem könnyítik a helyzetet, de eddig még mindig sikerült úgy sakkozni, hogy mindenkinek és a zenekarnak is jó legyen, s ennek nem látom akadályát ez után sem.

Ki milyen lemezt vár a legjobban idén?

Azt elmondhatom, egy új Tool vagy Porcupine Tree lemezt mindannyian nagyon várunk.

A zenekart élőben március 14.-én nézhetitek meg, az Instantban (Nagymező utca 38.), ahol is a Nemjucival lépnek fel. A belépés ingyenes! Kezdés: 21:00