Absent Distance: interjú és dalpremier

Mindig örömteli alkalom egy hazai reménységről írni vagy olvasni, de ez fokozottan igaz abban az esetben, mikor valami nagy dolog van kibontakozóban a keményebb zenék világában, és mi nem jókora fáziskéséssel veszünk róla tudomást. A modern, agyasabb zenét játszó zenekarok között itt az Absent Distance is, ezért Pencs Tamás és Matolcsi Péter alapító-gitárosokkal beszélgettem a jelenről, a tervekről és a tudnivalókról.

Kezdjük az elején: meséljetek kicsit a megalakulás körülményeiről, és hogy mik jelentették a legfőbb inspirációkat.

P.T.: Péterrel még nagyon régen már zenéltünk együtt. Idővel sajnos annak a formációnak vége lett, de azóta tervezgettük, hogy jó lenne valamit közösen csinálni. Egy-két évig csak beszéltünk erről, aztán nagyjából egy éve nekiálltunk ennek a történetnek, először csak ketten.

M.P: Első körben felvettünk három számot. Ennek a fő oka az volt, hogy ezek segítségével el tudjuk kezdeni keresni a zenekar többi tagját. Először főleg énekest szerettünk volna találni, hogy végső formába öntsük a dalokat, aztán ahogy ez lenni szokott, előbb találtunk basszusgitárost és dobost.

P.T.: Inspirációk…nehéz kérdés. Természetesen hatással vannak ránk különböző zenekarok, legyen az akármilyen könnyed rockzene vagy akár death metal. Én régebben csinálgattam otthon ilyen ambientes, elektronikus dolgokat, és nagyon örülök, hogy a hasonló ötleteimet itt is hasznosítani tudom.

Mennyire mondható stabilnak a jelenlegi felállás?

M.P.: Abszolút. Mindenki lelkes és szeretné csinálni. Egyébként a zenekar további tagjai: Bencze Márton énekes, Halomhegyi Ádám basszusgitáros és Bene Gábor dobos. Marcit a legtöbben a Conan’s First Date frontembereként ismerhetik, Ádi igazi jazzista, de emelett igazi metálos is, Gábor pedig egy Nightwish tribute zenekarban tevékenykedik.

Interneten közzétettetek már jó néhány dalt, szinte csak instrumentális verzióban. Ezekről mit kell tudni, vannak velük további terveitek?

P.T.: Valahogy úgy alakult, hogy ha elkészült egy dal, akkor azonnal kiraktuk a Facebook-ra, nem akartuk megtartani saját magunknak. Most éppen ezeknek a daloknak az énekes verzióin dolgozunk. Már elkészült egy pár, hamarosan meg is jelentetjük ezeket valamilyen formátumban. Illetve hatalmas vágyunk, hogy ezeket a nótákat élőben is elő tudjuk adni, most ezen is munkálkodunk.

Egy teljes, komplett albumra vannak terveitek, vagy egyelőre inkább csak egy kisebb összefoglaló kiadványra?

M.P.: Mindenképpen terveztünk egy 5-6 számos kislemezt. Viszont ahogy készülnek a számok énekes verziói, egyre inkább úgy tűnik, hogy nehéz lesz választani :). Van jó pár dalunk, és amíg nem érezzük görcsösnek, addig ezeken melózni is fogjuk. Aztán ha úgy alakul, még akár komplett lemez is lehet belőle.

Mi a véleményetek az általatok is képviselt stílusról, annak jövőjéről, és az eddigi résztvevőiről?

M.P.: Szintén egy nehéz kérdés. Nem is igazán tudjuk eldönteni, hogy beleillünk–e ebbe a műfajba, ha egyáltalán nevezhető ez műfajnak, de ebbe most ne menjünk bele. Az biztos, hogy nagyon sokat segített nekünk egy-két ilyen “műfajspecifikus” Facebook csoport, rengeteg emberhez jutott el a zenénk rajtuk keresztül.

P.T.: Úgy gondolom, hogy viszonylag csekély azon zenekarok száma ebben a szcénában, akik valami egyedi dolgot tudnak letenni az asztalra. Mi is erre törekszünk, és hogy sikerül-e, azt pedig majd a hallgatóság eldönti. De egyébként sok olyan banda van akiket szeretünk, és hatással vannak ránk.

Egy ilyen átlagnál technikásabb közegben mik lehetnek a legnagyobb buktatók, és melyek a legfontosabb szempontok egy djent szám megírásakor?

M.P.: Az, hogy az ember ne ‘djent’ nótát akarjon írni. Minden ilyen jellegű hullámnak megvannak a stílusjegyei, hangzásvilága, de kitermelte a maga tucatzenekarait is. Mindig az adott ötlettől függ, hogy szerethető-e a végeredmény, vagy pedig mások már így is unásig játszották. Egy profin megszólaló, az adott stílus jegyeit maradéktalanul felvonultató dolgon is át tud sütni, ha izzadtságszaga van. Nótaírásnál szerintem hagyni kell jönni, és tudni kell, mikor kell abbahagyni, ha esetleg nem jön.

Sok hasonszőrű csapatról lehet olvasni, hogy elég sok ideig gyúrják a számokat. Ti mennyire tartjátok magatokat gyors dalszerzőknek, egyáltalán hogyan áll össze egy komplett dal?

P.T.: Ez változó: van, ami egyből kipattan, de volt már olyan dal, amin hónapokat ültünk. Péter általában többet gondolkodik egy-egy dalon, mint én, de ez talán a mentalitásunkból adódik. Nem titok, otthon dolgozunk a dalokon, otthon vesszük fel őket a kisszobában, illetve dobgépet használunk. Így gyakorlatilag ingyen tudjuk felvenni a dalainkat, szerintünk vállalható minőségben. Ha elkészül egy dal, akkor megy Marcihoz, aki pedig megírja a szöveget, kitalálja az énektémákat, majd felveszi. Jó vele a munka, mert szinte minden ötlete azonnal üt.

Mostanában egyre inkább bevett szokás házilag rögzíteni a dalokat, mert kétségkívül pénztárcakímélő, ezzel együtt tényleg meglepően jó hangzásokat lehet kihozni, de esetleg tudtok-e említeni ennek kapcsán negatívumokat is, vagy tanácsot, hogy mire érdemes odafigyelni?

P.T.: Nálunk sajnos az a baj ezzel a dologgal, hogy nem értünk a témához annyira, mint amennyire szeretnénk :). Persze egy-két éve foglalkozunk már saját zenéink kevergetésével, és tudjuk is, hogy nagyjából mit szeretnénk hallani. Van amikor sikerül megközelíteni, viszont volt már olyan is, hogy nem voltunk elégedettek. Ha tanácsot kéne adni, akkor azt mondanám, hogy egy külső fül mindenképpen nagyon jól tud jönni, hiszen “saját gyerekről” van szó.

M.P.: A fentieken kívül érdekes még az is, hogy hogyan fejlődik egy-egy hangzásbeli koncepció az ember fejében. Én azt vettem észre, hogy nálunk is egyre több olyan dolog jön elő, amire több figyelmet fordítunk, főleg master-témakörben; más szempontok kerülnek előtérbe, egyféleképp folyamatosan “érettebbé” válnak azok az elképzelések, amik felé próbálunk haladni hangzás tekintetében. Ezek megvalósulása viszont erősen függ a szamárlétrán való hollétünktől :). Szóval ha az ember magára van utalva, akkor ez egy folyamat, sok zsákutcával. Tanácsként – nálam ez sokszor hasznos volt – azt tudnám még javasolni, hogy egy adott dolog keverése közben érdemes szüneteket tartani, aludni rá néha. Utána tisztább, kipihentebb fejjel és füllel hatékonyabban lehet dolgozni.

Mekkora az érdeklődés irántatok itthon és külföldön?

M.P.: Egyelőre külföldön többen ismernek minket, mint itthon, főleg a Facebookon tudjuk mérni ezeket a dolgokat. Kicsit kézzelfoghatatlan ez az internetes rajongótábor történet, de mindenképpen élvezzük. Vannak itthonra már különböző felkérések, és azon vagyunk, hogy tavasszal már el tudjunk kezdeni koncertezni. Meglátjuk, hogy alakul.

Mivel úgyis itt a december, végezetül kérnék tőletek 3-3 lemezt, ami a legjobban tetszett nektek idén.

P.T.: Textures – Dualism, All Shall Perish – This Is Where It Ends, The Black Dahlia Murder – Ritual

M.P.: Teljes albumokat nem tudnék említeni, de mostanában sok Monuments-et, Haunted Shores-t, meg Circle of Contemptet szoktam hallgatni.

Végezetül pedig hallgassátok meg a csapat Hyperwill Crisis című számát, amely a Rouge Records America kiadó “The Key Of The D” című válogatásán fog szerepelni olyan előadókkal együtt mint az Ever Forthright vagy a Nociceptor (a Threat Signalos Travis projectje), de most nálunk hallható először. További érdekesség, hogy a dal bekerül majd a Rock Band nevű konzoljátékba is.