A bennünk fészkelő pók hat ránk – Orient Fall- és The Devil’s Trade-interjú és premier

Három év után idén új anyaggal jelentkezik a budapesti Orient Fall zenekar. A 2015-ös Fractals album folyatásaként a progmetál-banda ezúttal egy dupla EP-n dolgozik, amelynek az első részét egy-egy dalonként teszik közzé. Az első szám, a Mankind januárban debütált egy klippel, aminek kapcsán a srácok még a köztévébe is meghívást kaptak egy interjúra, most pedig itt a második tétel, amelyet nálunk lehet először meghallgatni. A Weaving Spiders egy újabb sötét, extrém darab, amelyben a The Devil’s Trade is közreműködik. A megjelenés alkalmából ki is kérdeztük Buzás Krisztiánt, az OF frontemberét, illetve a TDT művésznév mögött álló Makó Dávidot (lásd még: Haw, Stereochrist) a dalról, illetve a további idei terveikről.


Talán kijelenthetjük, hogy egy Orient Fall x The Devil’s Trade kollabra nemigen számított senki, hiszen Dávidot korábban még sosem hallottuk ilyen modern, extrém metálos környezetben. Hogyan került ő a képbe és a dalba?

Krisztián: Aki ismer bennünket az tudja, hogy alapvetően mindig a komfortzónánkon kívül kerestük a saját hangzásunkat, pont azért, hogy mindig meghaladjuk magunkat és zeneileg előremutatóan tudjunk reflektálni a saját érzéseinkre. Ennek jegyében születtek az új dalok is, amelyek közül négyet vettünk fel. Ugyan mind dalszerzésben, mind felvételben a Weaving Spiders volt az utolsó, de úgy éreztük, hogy ennek jött most el az ideje.

A dal második felére pedig a kezdetek óta egy nagyon markáns, tiszta énektémát képzeltem el, és mivel Dávid munkásságát a Haw / Stereochrist révén is ismertem és ezt az érdeklődést felé a The Devil’s Trade csak felsokszorozta, ezért nem kellett igazán gondolkodnom. Izgultam, hogy tetszik-e majd neki, de azt mondta, hogy annyira elragadta a sötét hangulata a dalnak, hogy gondolkodnia sem kellett. Szerintem a végeredmény magáért beszél. Örülök, hogy így alakult.

Mi az, amitől ez a feat mégis a Devil’s Trade szerepe, és nem egyszerűen Makó Dávidé? Kell egyáltalán különbséget tenni a kettő között?

Dávid: Ez elsősorban azért fontos szerintem, mert a The Devil’s Trade több embernek hangzik ismerősen, mint a Makó Dávid, illetve jó lenne, ha ez egyre inkább így lenne. Mivel technikailag nagyon különböző dolgok töltik ki az életem, amelyekből mindegyik önmagában is egész embert és életet kívánna, nekem is fontos, hogy legyen egy kapcsoló, ami legalább lelkileg fel tud készíteni az adott feladatra. The Devil’s Trade-ként nem tudnék edző vagy sportoló lenni, a stúdióban, a színpadon pedig nem lehetek sportoló. Habár mindkét életemben küzdelmek útján keresem a harmóniát, sportolóként és főleg edzőként nem folyhat könny a szememből. A TDT-vel ezt tudatosan keresem. Ha ez nincs, akkor nem elég jó, amit csinálok. A HAW-ban viszont inkább a sportoló zenél. Csak eléggé szétcsapva…

Az Orient Fall előző lemezein elég sok zenei kikacsintás volt az elektronikától a zongorán át egészen addig a bizonyos korai kalózmetálos dalig, a Devil’s Trade-ről meg sokaknak kapásból a bendzsó és a folk jut eszébe – hogyhogy mégsem lőttétek be azt a kézenfekvő ziccert, hogy a Weaving Spidersben is legyen egy akusztikus betét?

Krisztián: Jó kérdés. Az igaz, hogy mi tényleg nagyon sok műfaji elemmel kísérleteztünk már, amit ma sem változtatnék meg, de lejátszódott bennünk egy folyamat, aminek következtében egyszerűen kitisztult, hogy mit is akarunk és milyen koncepció mentén. Az új EP szerintem egységesebb, mint valaha, de közben meg tudtuk tartani azt a sokrétűséget, ami igazából pont a védjegyünk. Ez egyben hallgatva szerintem ki fog derülni, arról nem is beszélve, hogy az EP címe többek között emiatt is Contrast Is What Keeps Us Together lesz.

Na, de miért mondom ezt? Mert Dávid vendégszereplése pont ennek a sokoldalúságnak egy nagyon fontos eleme. Az, hogy nincs akusztikus betét, annak részben az az oka, hogy a dal előbb alakult ki és utána eszméltem rá arra, hogy ehhez kellene egy erős orgánumú vendég, de megkockáztatom, hogy a Dávidnak is jobban tetszik így, mert aki az utóbbi időben járt koncertjén, az tapasztalhatta, hogy azért a The Devil’s Trade is több arasznyival távolabb lépett a tisztán akusztikus, intimebb hangzástól. Nem lepődnék meg, ha egyszer zenekarral állna színpadra.

Az eddigi két dal alapján az új kislemez egy fokkal sötétebb, durvább anyagnak tűnik, mint a Fractals volt. Ez tudatos váltás, vagy feltűnt nektek egyáltalán belülről nézve?

Krisztián: Tudatos semmiképp. Ahogy egy régi interjúban fogalmaztam, az Orient Fall a nagylemez előtt a gyerekkorunk zenéje volt, a nagylemezünk a felnőtté válás megzenésítése és azok a dalok, amik ezen az EP-n és annak folytatásán lesznek rajta, már egyértelműen a felnőtt létünk lenyomatai. Az a tény viszont, hogy az új dalok egy sokkal sötétebb tónusban fogantak, feltűnt nekünk is, és igyekeztünk a vizuális arculatot is ennek az érzésnek alárendelni, így született meg a Weaving Spiders animációs videója, amely Rivasz Gergő keze munkáját dicséri. Ő azon szakemberek egyike a hazai videós színtéren, akivel nagyon jól lehet együtt dolgozni és a minőség is mindig ennek megfelelő.

A szöveggel összhangban az egyén útját bukását próbáltuk ábrázolni a tömeg ellenében. A disztopikus vörös-fekete közeg és a bennünk fészkelő pók bizony hatással van ránk: ne tudjuk meg kik vagyunk, mit akarunk, sőt kerüljünk ettől a legtávolabb és éljünk ott, ahol a semmi az úr.

Dávid, mennyivel kell másképp hozzáállni énekesként egy ilyen tömény, extrém számhoz, mint egy intim akusztikus dalhoz? El tudnád képzelni, hogy esetleg a Weaving Spiders-ből vagy az adott vendégrészből legyen egy akusztikus verzió, mondjuk az All Good All Fine mintájára?

Dávid: Egyre kevésbé teszek különbséget a két dolog között. Az elmúlt két évben ez talán már látszott a TDT koncerteken is, és remélem, hogy hallatszani fog az új lemezen is. Az akusztikus verziót abszolút el tudom képzelni, sőt gondoltunk is már erre. Amint lesz három erre fordítható percem, neki is látok.

Nem Dávid az OF első vendége, már a korábbi anyagokon is több külsős énekes szerepelt. Ők ilyenkor mennyire kapnak szabad kezet a saját témáik és az adott dalok kialakításában?

Krisztián: Teljes mértékben, de én mindig, amikor megkeresek valakit, akkor koncepcióval jövök. Sosem az van, hogy csak úgy odadobom az illetőnek a dalrészletet. Ez jelen esetben sem volt másképp és az, hogy ezúttal szinte semmit nem változtattunk az eredeti énekdallamon, az nekem komoly elismerés Dávid részéről. Egy előzetes demó verzióra felénekeltem ezt a dallamot és utána ezt rendesen újravettük Dávid hangjával, aki beletette a saját, egyedi frazírjait, ami a pont lett az “i” tetején.

Hogy éltétek meg, hogy kifejezetten extrém, underground zenekarként nemrég meghívást kaptatok a Petőfi TV-be egy interjúra? Illetve hogy látjátok azt a jelenséget, hogy az utóbbi időben egyre több keményebb zenekar kap lehetőséget a köztévén és a mainstream zenei műsorokban?

Krisztián: Neuralgikus pont, de szerintem semmiképp sem zsigerből elutasítandó tendencia. Én tényleg örülök mindenki sikerének, ameddig az részéről őszinte döntések sorozatából fakad. Én is igyekszem ennek mentén döntéseket hozni és ily módon hiteles maradni, de azt nem lehet elhallgatni, hogy elég nagy vita van a hazai színtéren ennek a létjogosultságáról. Szerintem ez két részből fakad; egyfelől a kérdés az, hogy az underground színtér mennyire jelenhet meg a mainstreamebb médiumokban és mennyivel hiteltelenítik el ezzel a saját maguk által képviselteket. A másik kérdés pedig az, hogy egy mindenkori kormányzati eszköznek tekintett közmédiumban mennyire vállalható a szereplés.

Egy másik beszélgetés vagy vitafórum során érdemes lehet ezt alaposan körbejárni, de azt leszögezném, hogy szerintem ez elsősorban identitásbeli kérdés. Ez részben múlik azon, hogy mennyire bírsz egy valódi punk attitűddel, ami jelen esetben a mindenkori kormányzat és annak döntéseinek, valamint a globalizált trendeknek és politikai világtendenciáknak minimum következetes megkérdőjelezését jelenti, másrészt azt, hogy mennyire érzed magadénak a következetes ellenállás vagy más szóval kollektív elutasítás politikáját.

Dávid, tudjuk, hogy mostanában nagyon felgyorsultak az események a The Devil’s Trade körül. Kiadó, booking, új lemez és megújuló, kiforrottabb hangzás, ráadásul írtad a Facebookon, hogy más közreműködésekre is lehet számítani. Mit kell tudnunk a terveidről?

Dávid: A további vendégszereplésekben a váratlanság az egyik csoda, még egy kicsit maradjanak is titokban. Június 20-án lesz egy ingyenes koncertem a Dürerben Jonathan Hulténnel, a Tribulation gitárosával, másnap pedig a Fishing on Orfűn játszunk, aztán harmadnap a HAW-val is felelőtlenkedünk egyet ugyanott. Utána kis pihenés, rengeteg szervezés az új lemezzel, ami szeptemberben jelenik meg a Golden Antenna kiadásában. Októberben már a Doomstar Bookings előadójaként egy balkáni turné a Crippled Black Phoenix-szel, majd novemberig úton leszek Jonathannel és Louise Lemonnal. Akármennyire gyorsulnak fel a dolgok körülöttem, az biztos, hogy marad minden underground és megkérdőjelezhetetlen.

Mik az OF tervei nyárra és az év második felére?

Krisztián: Szeretnénk ebben az évben tartani a tervet arra vonatkozóan, hogy dalról-dalra jelenik meg az említett EP, továbbra is valamilyen egyedi videó-támogatással. Szeretnénk ilyen módon folyamatosan jelen lenni. A maradék két dal szintén egy-egy üde színfolt, amelyek nagyon izgalmasak, sőt az utolsó dalnak egy igazi nagy dobást szánunk. Ami pedig a koncerteket illeti; június 22-én fogunk játszani az Anchorless Bodies és Heartlapse oldalán az A38 Hajó fedélzetén, amit nagyon várunk már. Gyertek el!