Visszautasíthatatlan utazás a Holdra – a Desert Mountain Tribe bemutatkozása

Tracklist:

1. Feel The Light
2. 
Take a Ride
3. 
Midnight Sky
4. 
Heaven And Hell
5. 
Runaway
6. 
Enos In Space
7. 
Way Down
8. 
OC Dream
9. 
Interstellar
10. 
Coming Down (Bonus)
11. 
Leave It Behind (Bonus)

Műfaj: pszichedelikus rock

Támpont: The Lucid Dream, The Orange Revival

Hossz: 60:30

Megjelenés: 2016. március 4.

Kiadó: Membran Entertainment Group

Webcím: Ugrás a weboldalra

Az év első hónapjaiban mindig veszélyes dolog kiadni egy igazán komoly anyagot, hiszen mire az újévi összegző listákhoz érünk, még a legelvakultabb rajongók memóriáit is könnyedén összekuszálhatják az azóta megjelent alkotások. Persze, ha az adott csapat roppant magabiztos módon, mondhatni teljes mértékben tudatában van produkciójának masszív súlyával, akkor így sincs mitől tartaniuk. A Desert Mountain Tribe bemutatkozó nagylemezének első perceit követően rendkívül gyorsan világossá válik, hogy itt bizony valami olyanról van szó, amit még sokszor elő fogunk venni az elkövetkezendő hónapok során.

A korongért felelős csapat egy 2012-ben alakult brit formáció, egyenesen Londonból; ami pedig a zenéjüket illeti, főként a klasszikus pszichedelikus rock elemeit igyekeznek összegyúrni a mai igények diktálta megoldásokkal, mindvégig ügyelve arra, hogy megőrizzék a jellegzetes hangzásvilág varázsát. Az erős kezdést követően a hangulat, illetve a minőség szerencsére később sem csillapodik, az Either That or the Moon roppant konzisztens hatást kelt, az első percétől egészen az utolsóig. Felváltva találkozhatunk elszállós, percekig tartó témázásokkal, húzós, lendületessé fejlődő riffekkel és könnyen megjegyezhető dallamokkal. A legjobb, hogy mesterkéltségnek nyoma sincs, az egésznek van egy természetes folyása, ettől legtöbbször olyan érzésünk támad, mintha éppen a stúdióban játszanák fel nekünk az anyagot, mindenféle utólagos mágia mellőzésével. Jól érződik a progresszió, a tételek nem csak céltalanul haladnak egy meghatározhatatlan irányba. Erre talán a legjobb példával pont a (bónuszok nélküli) záró Interstellar szolgálhat: a kezdetben szándékosan leültetett lendület először óvatosan lábra áll, majd elrugaszkodik a talajtól, hogy egészen a Holdig repítsen minket. Mi pedig örömmel követjük oda. (9/10)