Ugorjunk vissza 15 évet – Slipknot: We Are Not Your Kind

Tracklist:

1. Insert Coin
2. Unsainted
3. Birth of the Cruel
4. Death Because of Death
5. Nero Forte
6. Critical Darling
7. Liar's Funeral
8. Red Flag
9. What's Next
10. Spiders
11. Orphan
12. My Pain
13. Not Long for This World
14. Solway Firth

Műfaj: Slipknot

Támpont: Slipknot

Hossz: 64 perc

Megjelenés: 2019. augusztus 9.

Kiadó: Roadrunner

Webcím: Ugrás a weboldalra

Bevallom őszintén, semmitől nem féltem jobban a The Gray Chapter után, mint egy új Slipknot-lemeztől. Nem volt rossz, voltak rajta hatalmas slágerek meg darálások, de 5 év után meghallgatva akkor is egy kisujjból kirázott kiadványnak érződik, amin a zenekar egy másodpercig sem mozdult ki a komfortzónájából. Aztán elkezdték kiadogatni az új dalokat, és az Unsainted a legjobb Slipknot-sláger lett az elmúlt 10 évben, a Solway Firth és a Birth of the Cruel pedig adott egy előrejelzést azzal kapcsolatban, hogy ezúttal más lesz. Ez most jó lesz.

És jó is lett. A We Are Not Your Kind az első három lemez szerelemgyereke, az a kiadvány, ami végleg parkolópályára rakja azokat a hülyeségeket, hogy Joey kilépése óta nem Slipknot a Slipknot, és hogy Corey Stone Sourt csinál a zenekarból. Kezdjük ott, hogy a hangzás valami elképesztően erős. Nincs előtérben a dob, V-Man bőgője is hangsúlyosabb lett végre, illetve a gitárszólók helyett a seggére csaptak Craignek és Sidnek, akik révén megszülethettek az olyan számok, mint a Spiders, ami simán elmehetne egy horrorfilm-soundtracknek, vagy a My Pain, amitől – bár ezért az ős Yamaoka-fanok lehet meghurcolnak – egyből elkapott a Silent Hillekből ismerős „lerohadtcirkuszos” klausztrofób, kényelmetlen érzés. Legutoljára ezt a Skin Ticketnél vagy a Danger: Keep Awaynél éreztem. Ettől jó a We Are Not Your Kind: egy másodpercig sincs megfelelési kényszer, vagy bármilyen biztonsági játék. Ez a kiadvány nagyon mély, a végéig nem ereszt, és ettől függetlenül ugyanúgy megkapjuk az ugrálós koncertfavoritokat, mint a depresszív, érzelmes tételeket. Végre azt halljuk egy Slipknot-lemezen, hogy hajlandóak voltak a tutin felül is alkotni amellett, hogy pofátlanul erős slágereket is összehoztak. A Nero Forte pontosan az a dal, amiből próbáltak írni a .5-ra is, de nem igazán jött össze. Szögegyszerű dalszerkezet, fülbemászó refrén, perkás kiállás, mindez olyan gitár- és dobjátékkal, amire egész biztos, hogy felszeded az aprót a földről. És azok is megnyugodhatnak, akik az „Iowa levels of heavy” nyilatkozat óta nem tudnak aludni: az Orphan vagy a Red Flag egész pontosan azokat az időket idézi, instant koncertsláger mind a kettő.

Természetesen ez a lemez sem tökéletes, bármennyire is szeretném. Két dalt tudok mondani, ami számomra abszolút filler kategória, a Critical Darling a Nero Forte után kicsit lejjebb vesz az intenzitásból, míg a Not Long for This World szimplán egy gyengébb, Gray Chapter B-oldalas trekk. De mindezek ellenére a Slipknot teljes erővel tért vissza, és a We Are Not Your Kind kapcsán végre nem az az első gondolatom a jövő évi koncertről, hogy „remélem, inkább a régieket játszák”, hanem nagyon várom, hogy élőben is hallhassam az újakat! 9/10