Sinch – Hive Mind

Tracklist:

01. Cause And Effect
02. Targets On The Range
03. Vessels
04. Mapless
05. State Of Affairs
06. Gods And Profits
07. Easier Said Than Done
08. Overmedication
09. Speaking In Code
10. Greenlight
11. The Observer
12. Jack's Heart
13. Instructions (How To Die)
14. We Are Still Alive

Műfaj: alternatív rock

Támpont: Cold, Staind

Hossz: 61:17

Megjelenés: 2012. március 20.

Kiadó: szerzői kiadás

Webcím: Ugrás a weboldalra

Hihetetlen, hogy már több mint tíz év telt el az 1994-ben alakult Sinch nagykiadós debütálása óta, és még inkább csodálkozásra adhat okot az a tény, hogy azóta szinte teljesen feledésbe merült az igencsak alulértékelt zenekar neve. Pedig 2002-ben még a Roadrunner adta ki a cím nélküli lemezüket, ami egy akkortájt már hanyatlásban lévő, de még mindig ideális klímát biztosító trend közepébe csöppent bele, mégsem sikerült átütő sikert elérniük – holott semmivel sem voltak rosszabbak a korszak zsánereihez képest. Sőt.

Az alternatív rockzene egy különös állatorvosi lovaként aposztrofálható nu metal/post-grunge vonulat az ezredforduló környékén igencsak túltelített volt – azaz sok közepesen sem érdekfeszítő produkcióval tette próbára az emberek türelmét -, így aztán kevesek esetében lehetett megérdemeltnek nevezni a kommerciális sikereket. Alkalmasint a Sinch már csak azért is rászolgált volna arra, hogy legalább annyi lemezt adjon el, mint a Staind, mert nem a tizenéves lányok ciklusához igazította a mondanivalóját, hanem megpróbálta egyedibbre szabni a zenéjét. A széllel szemben vizelésnek persze az lett az „eredménye”, hogy a Nickelback-kel magát hülyére kereső Roadrunner is villámgyorsan lepasszolta őket, majd a teljesen fű alatt napvilágot látó (egyébként szintén kiváló) Clearing The Channel-t követően, 2012-ben – három dolgos év után –, kizárólag (értsd 100%-ban) a rajongói bázis segítségével tudták megjelentetni jelen nagylemezüket, ami immáron a harmadik a sorban. Első körben el lehet mondani a Hive Mind-ról, hogy jóval visszafogottabb hangot üt meg elődeihez képest, ami mind a dalok intenzitását, mind pedig a Scott Stapphez hasonló orgánummal megáldott Jamie Stem teljesítményét érinti. A self-titled egyik nagy erőssége volt az ének atipikus liftezése által kifeszített érzelmi skála, ami a több forrásból is táplálkozó (a ’90-es évek hangzásvilága ugyanúgy tetten érhető, mint a modern rock frissessége) hangszeres játékkal párhuzamosan olyan benyomást keltett, mintha az A Perfect Circle grunge zenekarrá vedlett volna át. Egyébiránt megjegyzendő, hogy talán Christian Lindskogtól hallhattunk még akkoriban hasonló hatásfokkal kivitelezett, üvöltésből átvezetett énekdallamokat (és vice versa). A Hive Mind-ra mindebből sajnos kevés maradt, hiányoznak az elsőre ható, kiugró slágerek; ezzel együtt még bőven élvezhető maradt a produkció és azért a markáns Sinch íz sem veszett el. Ékes példája utóbbinak a nyitó, Tool-os beütésű Cause and Effect, ami a Speaking In Code mellett talán a leggyorsabban rögzülő tételek egyike. A kicsit hosszúra nyújtott, lassan hömpölygő lemez jellemzője, hogy a tartózkodó, introvertált hangvételből adódóan kicsit lassan hatnak a dalok, több hallgatás szükséges a hangulathoz való akklimatizálódáshoz, ugyanakkor megéri a ráfordított időt. Már csak azért is, mert az általános esetben tapasztalttal ellentétben itt a lágyabb dalok sem hatnak kínosan – még ha lassan “meglett korú” férfiakból álló hallgatóságról is beszélünk. Ami a Hive Mind felépítését illeti: a korong eleje, továbbá a Speaking In Code – Jack’s Heart közti szakasz emelhető ki; utóbbi foglalja magában a legerősebb dalt, az ismerős akkordokkal felcsendülő The Observer-t is. Ugyan a tengerentúlról érkező, alternatívnak titulált lemezek mostanság egyáltalán nem mutatnak a jelzőhöz hű, vegyes képet, a Hive Mind az üdítő kivételek sorát erősíti; ismerkedés gyanánt azonban a debütöt ajánlatos kézbe venni. Ha az utat talál a hallójáratokba, úgyis maga után vonja a többit is. 7/10