Memphis May Fire – The Hollow

Tracklist:

1. The Sinner
2. The Unfaithful
3. The Victim
4. The Abandoned
5. The Deceived
6. The Commanded
7. The Burden
8. The Haunted
9. The Reality
10. The Redeemed

Hossz: 41:29

Megjelenés: 2011. április 26.

Kiadó: Rise Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Nehéz lenne nem észrevenni, hogy a főként USA által diktált zenei divat egyre nagyobb teret nyer magának a keményzenében, és mind az alakulóban lévő, mind a már létező zenekarokra komoly hatással vannak az agyonsztárolt bandák tömkelegei. Főként persze a kiadók tehetnek erről, akik rengeteg pénzt fektetnek bele abba, hogy legyen sok csilivili zenekaruk, akikből évente kisajtolhatnak egy lemezt, ahelyett, hogy a minőséget tartanák szem előtt. Ez persze nyereséges, így bolondok lennének nem kihasználni a végeláthatatlan breakdown-okban rejlő pénzt.

A Memphis May Fire esete azonban ezzel együtt is kicsit furcsának tűnik. Már a 2007-es self-titled EP-jükkel elég népszerűek lettek (underground körökben mindenképp), ami az újító szándék hiánya nélkül is kellemes kis anyag lett. A sikeren, és a Trustkill szerződésen felbuzdulva aztán megírták a Sleepwalking című southern borzalmat, amivel az Every Time I Die legrosszabb pillanatait is sikerült alulmúlni, így a srácok is úgy érezték, egy új vonalon kell elindulni az önmegvalósítás rögös útján. Ezt pedig egy Rise Records szerződés erősítette meg, illetve az, hogy az ötletek formába öntését Cameron Mizell, a Rise és egyéb trendi “core” lemezek szinte állandónak mondható producere és hangmérnöke – Joey Sturgis mellett – felügyelte. Talán nem ő tehet róla, hogy a legtöbb feltörekvőnek szánt, de inkább csak sablonoktól fuldokló banda hozzá fordul “segítségért”, azonban ha már odakerültek hozzá, akkor nem végez félmunkát. Bár a Memphis May Fire új hangzása teljesen ugyanaz, mint a kiadó bandáinak 90%-a, ezek a keverések annyira ütősre sikerülnek, hogy ha másért nem, hát emiatt rengeteg rajongót szereznek maguknak, míg mondjuk egy gyengébb hangzással az örök süllyesztőben nyugodna a lemez.

Mivel az album első hallgatásra megkülönböztethetetlen mondjuk egy Of Mice & Men, Sleeping With Sirens, Scarlett O’Hara lemeztől, a siker tényleg azon múlik, hogy a betanult dolgokat mennyire tudják eladhatóvá illetve hallgatóbaráttá tenni. Ezen a téren pedig kiütközik a többéves tapasztalat, ami egy kicsit kiemeli az újoncok közül a lemezt, hiszen ha nem is egy slágergyűjteményt köszönthetünk a The Hollow személyében, de körülbelül minden harmadik számra azt lehet mondani, hogy kellemes, ez pedig jóval több, mint amit el lehet várni egy kiadóbéli bandától. A jól megszokott szaggatott riffekre és breakdownokra érkező gitárdallamok se fülsértően rosszak, sőt – bár nem annyira ragadósak, mint mondjuk egy Woe, Is Me-nél – kifejezetten jó munkát végez Kellen McGregor gitáros, aki emellett egyébként az elektronikus betéteket is szolgáltatja, illetve a vokálozásban is besegít. Az ének sajnos elvesztette mindenféle jellegzetességét, ám ezt ellensúlyozzák a sok helyen tapadós dallamok. Ebből a szempontból a The Victim, The Commanded és a The Reality hármas nagyjából el is viszi a hátán az egész lemezt, és éppen akkor jönnek, amikor már kezdene leülni az album.

Összességében tehát egy közepesnél kicsit jobb albumot hallhatunk, ha rávesszük magunkat, hogy egy kis időt szenteljünk a The Hollow-nak. Ha nem lenne az egységesen átütő erejű hangzás vagy a milliméterre kiszámított sablonparádé, talán ez a lemez is elszaladna mellettünk, pedig vannak olyan értékei amiért egy kicsit többet ad, mint egy hasonló trendlovagló album. Persze messze van attól, hogy világot váltson, vagy hogy a gyűlölködőket jobb belátásra bírja, de aki szereti ezt a műfajt, az örömét lelheti a Memphis May Fire új albumában. Jobb lenne, ha megtalálnák a saját hangzásukat, és nem a kiadó által rájuk erőltetett vonalat követnék, de az előző nagylemez tudatában még ez is fejlődésnek tudható be.

5,5/10