Existence is Punishment – … On This Graveyard Earth (EP)

Fogalmam sincs kinek, mit mond az Existence is Punishment, de most a morális világválság és megváltás, erkölcsi és az emberi lét, értelem-haszon vs. élet diskurzusaitól eltekintve, a fémzenei berkekre koncentrálva, azt kell, hogy mondjam két jelentéssel is fel lett ruházva; az egyik, hogy ez egy nagyon ismert Crowbar dal, a legjobb lemezükről 93’-ból (ennek volt producere a rengeteg projectből ismert Phil Anselmo), és ezzel már megbontva a barázdát, ösvényt mutatva a kukoricásban eljuthatunk a hazai lenyomatához is, melyet mind a mai napig titkok borítanak el. A mindössze négy számos EP örökre ennyi marad, feltűntetve maga mögött egy myspace oldalt (mind a 4 dal letölthető, tehát azt a címet csekkold és ne a track listet), és egyetlen kiszivárgott név… szülőatyja Czetvitz Norbert, aki a Nadir egyik központi agya és gitárosa, s hogy kik lehetnek a további négy tagok? Nos, itt az imént említett titok és öncsiholt misztikum; több hazai underground zenekarból álltak össze, gyakorlatilag erre az egyetlen felvételre, semmiféle élő szereplés nem várható tehát a projecttől. Mit is rejt ez a 15 perc? Nem véletlenül van itt Crowbar dalcím, mint zenekar név, zeneileg is hasonló mély és koszos sludge metál, melyet sokan neveznek nem is véletlenül doomcore-nak. Tehát a Nadir-ral ellentétben itt lassú monstrumok vetik magasztos táncukat az olajos aknában két vokállal felváltva, masszát képezvén a könnycseppekből, koszból, porból, fájdalomból és szemétből… magába olvasztva a megkeseredett lázadó és önmagába forduló nihilista punk korszak retrós leáztatott bélyegjeit.

A Something Real harangozó kezdésénél már érezni lehet a mély basszust, mely be-be köpi koszos önmagát, sejtelmes szintetizátor és cinjáték párosításával robban be. Elsőre teljesen korai Meathook Sead érzésem támad, vagy későbbi Godflesh, Blood from the Soul, s persze Crowbar. Ám a vokálok megjelenésével, s a főtémák kifejlődésével mindhárom banda értelmét veszti (Crowbar marad), kapunk helyette egy hörgős, mély, némileg groovos metált, sok régi időket idéző garázsos rock 'n' roll szólóval.
Az iszonyat mocskos kezdéssel megáldott Unholy vs. Divine esetében is áll az előbb felvázolt koncepció és érzés halmaz, ez is lassú, doomos, sludge track, pár helyen dallamos beszéddel és a végére hasonlóan koszos-hangos basszuszárással, mint amivel kezdődött. Nem mentes az anyag némi ipari hatástól, de hát ez az egész egy kibaszott szerelő csarnok, akna, gépház… az As long as you remember kezdése éppen az, az indusztriális sampler zörej, mellyel az előző dal zárt, felemelő mégis egyszerre nyomasztó szintetizátor hangok, melyet egy megkeseredett búskomor bólogató gitár szakít meg és vezeti fel a végsőkig, hihetetlenül megcsonkított, mély dal, teljességében doom… Bár a dobokban érezni a tört ritmusok és fura lábdobok miatt, hogy ez mögött a vezeklés mögött más erők is dolgoznak. Az ének életunt, fájdalommal teli, eszembe juttatva a mizantróp black metálok adta penge szántós lehúzását, ebben erősít meg az érzelmekkel telt, könnycseppszámlálós-igényes szóló is… Ez egy hihetetlenül jó dal, mondhatni a lemez legértékesebb és magával ragadó nótája, melynek a zárása egy zokogó női önmarcangolás…
Nem ül le a korong, hiszen a Volncano inside me vérbeli sludge dal, hempereg a koszban, kergeti a mocsokban az éteri fényt, hullámokra szabva a hangokat és az örvénylő gyűlölettel, a death 'n' rollal baszott gitárokat és éneket. Ennél a dalnál olyan nevek ugranak be, mint a késői Entombed, az ex-Defleshed-es Helltrain, Nine vagy éppen a késői Crack Up…

Nem mindennapi csoda, misztikummal és zenei tudással körbe lihegve, s mindezt itthonról? Aki kicsit is szeret elmélyülni a fentebb vázolt halmazok valamelyikében, az könnyen megtalálhatja számításait, letöltheti teljesen ingyen és jókat farcolhat egy sötét és esős őszi éjszakán szobájának magányában, elhagyatva, belül meggörnyedve keserűen, csalódottan a szeretetben és a szerelemben (holott az ember társas lény, csak paradoxon a beteljesülés) az As long as you remember hatalmas opuszára… egy világban ahol az élet maga a büntetés, a születés pedig egy újrakezdett megtorlás.

10/ 9

EXISTENCE IS PUNISHMENT