Boysetsfire – While A Nation Sleeps…

Tracklist:

01. Until Nothing Remains
02. Closure
03. Heads Will Roll
04. Phone Call
05. Everything Went Black
06. Save Yourself
07. Reason to Believe
08. Far From Over
09. Let It Bleed
10. Never Said
11. Wolves of Babylon
12. Altar of God
13. Prey

Műfaj: poszt-hardcore

Támpont: The Blackout Argument, I Am Heresy

Hossz: 48:24

Megjelenés: 2013. június 7.

Kiadó: End Hits Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Az mindig örömteli, ha egy zenekar visszatér, és újra aktív koncertezésbe kezd (ez a mi szótárunkban nem azt jelenti, hogy zsíros fesziválbulikat vállalnak), az viszont mindig is a szürke zóna része lesz, hogy érdemes-e új lemezt írniuk. Amikor olyan bandáknak szenteltünk cikksorozatot (1/2/3), akiktől szívesen hallanánk új dalokat, feltétel volt, hogy az adott csapat életműve ne csalódással érjen véget, és bármennyire is közel áll a szívünkhöz a Boysetsfire, ez sajnos nem mondható el róluk.

Ugyan a ’06-os The Misery Index tele van olyan dalokkal, amikért a legtöbb rockzenekar ölni tudna, de a korábbi három album különleges és fogós hardcore punkja után a feleslegesen hosszú lemezből hiányzott az átütő erő. Ehhez képest a visszatérő anyagot felvezető, áprilisi 7” mit sugallt (A-oldal/B-oldal)? Egy olyan bandát, ami 2013-ban a hallgató agresszív torkonragadásában találta meg saját magát. Ez talán meglepő lehet azoknak, akik nem követték figyelemmel az énekes Nathan Gray BSF utáni karrierjét: bár még mindig aktív táncolható garázsrock bandája, de a The Casting Out és az I Am Heresy is dühösebb volt, mint a Misery Index nagyja, és mivel a világ időközben nem lett jobb hely, ezért az ökölbe szorított kezekből az új lemezre is jutott bőven. Természetesen a politikai él is maradt, úgyhogy a lemezen többször is felbukkanó Chaplin-féle Diktátorral nyitó Until Nothing Remains egyől olyan hangokat üt meg, hogy talán még a tizenöt évvel ezelőtt a Jailhouse-ban katarzist átélő, hazai ősrajongók is lelkesen pörgetik majd tovább a While A Nation Sleepset. Általában nem sülnek el jól a „vissza a gyökerekhez” jellegű kezdeményezések, de szerencsére a Boysetsfire tizenhárom új dala nem is bír ilyen misszióval, hiszen a lemez a ’90-es években összeszedett hallgatók mellett az új évezred BSF-slágereivel belépőknek is kedvez, amit egy sajátosan heterogén felépítéssel ér el.

A lemez ugyanis kétféle dalból épül fel: ott vannak a nyitószámhoz hasonló, durvább tételek, amikben Gray többségében üvölt, és csak a refrénekben veszi elő jellegzetes tiszta énekstílusát (Heads Will Roll, Everything Went Black, Far From Over, stb.). Jellemzően ezekben koncentrálódik a legtöbb méreg, és köztük olyan, jóval könnyedebb, de azért többnyire még a kontraszt ellenére sem erőtlen vagy unalmas dalok vannak, amelyek a banda slágerérzékére építenek (Closure, Phone Call, Save Yourself, stb.). És építhetnek is, mivel a csapat pont olyan megnyerő tud lenni az óriási rádióslágerei közben, mint amikor épp le akarják szedni a kellemes bólogatásba belefeledkező fejeket. Néhol még arra is maradt zenei keret, hogy egy-két új stíluselem is beleférjen az ének-, és gitártémákba, és kár tanakodni: a Far From Over és a Save Yourself hangzása is borzasztóan jól áll nekik, arról nem is beszélve, hogy el tudnak adni egy hatperces számot (Altar of God) úgy, hogy majdnem negyven perc már lement a lemezből. Egy kicsit tartani lehetett attól, hogy ennyi dal van a lemezen (ennyi volt a Miseryn is), ehhez képest talán egyszer ül le (Never Said), miközben úgy nyit és zár, és a kettő közt olyan pillanatokkal van tele (ld. a fenti Let It Bleedet, amivel best of lemezt is nyithatnának), ami előtt csak fejet hajtani lehet. A While A Nation Sleeps nem az a lemez, aminek a dalai szájhúzást vagy óranézegetést váltanak ki a koncerteken, nem lesz “túl sok az új lemez” érzésünk, nem fogunk arról panaszkodni, hogy „kevés a régi Boysetsfire”. Azért nem, mert ez a régi Boysetsfire, és ezt június 17-én pont olyan elementáris erővel verik majd a fejünkbe, ahogy ezt mindig is tették. 9/10