Altar Shadows – Margi Sakalai

Tracklist:

01. Speckledy falcons
02. ...On gritty banks of the supreme river...
03. Evening dusk - Glaucous
04. To even deeper hell II
05. The yellow moon III
06. I'm waiting (acoustic)
07. In the falling snow
08. Night, come back to me!
09. Eternal Wars (Blackthru cover)
10. Gardens, Gardens, Leliumai (Lithuanian folk song)

Hossz: 46:39

Kiadó: Todestrieb Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Kellemes meglepetést tartogat a mély folk zenék szerelmeseinek a litván Altar Shadows (Altorių Šešėliai), melynek nevéből a színházias goth zene és az igazán hiper true black metál egyaránt eszembe jutott, de a valóság szerencsére egyik sem, aztán egy picit mégis csak mindkettő… az egész mögött Avinpapis művésznévre hallgató srác áll, aki egymaga játssza fel a gitárokat, és minden egyéb hangszert (kivéve a csellót, mert abban egy vendégtársa segédkezik — Naktigone). A zene szép kis talány, ambient-folk-pagan-black metál, mely rengeteg élményt tartogat a felsorolt műfajok bármelyik fanatikusának, amúgy a „csapat” 2005-ben alakult Gargzdai-ban, s eddig két demó született meg, nem rég pedig a nagylemez, melyről most olvasol…


Nem szeretném túltárgyalni ezt a közel 50 percet, mert az a fajta muzsika, amiről nehéz beszélni, valaki vagy bele szeret és elmerül benne, vagy nem érinti meg, és olyan messzire hajítja, hogy többet meg ne lássa.
A külsőségek és a hangzás teljesen rendben vannak, egyedül a dobon érezni hogy gépi (azt is csak néhol, ahol rendesen megy a duplázás). A zene, pedig szép, szomorú, keserű, kemény és lágy egyszerre. Az ébredő természettől, vihar, szél, erdőzúgástól, esőtől és kakaskukorékolástól az akusztikus litván népdalokig minden megtalálható, kereszttűzbe állítva egy meglehetősen depresszív és mizantróp black metál töltöttséggel, kásás gitárokkal (de azért a szívfacsaró szóló megjelenik és kibontakozik belőle) és a tipikus varjú dombi károgással. A Balti népzenei hatások erősen érezhetőek, hiszen a citerázó dallamok sok helyen balalajka-szerűen sírnak — pl. The yellow moon III.
A témák egyszerűek, és több helyen is visszatérnek a főszálak, mégis a végeredmény magával ragadó, s nem is igazán tudom semmihez konkréten hasonlítani, de a Burzum egykori mélysége és depresszívvitása tagadhatatlan, ahogy a Drudkh természet imádata és jelensége, a Northland keserűsége, az Empyrium akusztikus derengő ridegsége és az Anubi egykori kísérleti megoldásai. Fura olyat hallgatni, ami megnyugtat, elringat, holott éppen a halálról és a bennünk tátongó űrről szól…


Műfaji kavalkádján belül számomra az év meglepetése az egyszemélyes formáció új anyaga, melyről rengeteget lehetne írni, de inkább még egyszer meghallgatom!

94%

Myspace.com