Sulimenza helyett már egy ideje börtönkoszton élünk

Itt a tavasz, dagad a crust - ha már új lemezzel jelentkezett a stílus egyik hazai éllovasa, a Tetem. De nem csak ők aranyozták be a hallójáratainkat az elmúlt két hónapból: bemutatkozott az Escalate gitárosának deathrock projektje, befutott a Pitchfork-approved Palánta második kiadványa, teljesen magyar nyelvre váltott a pécsi Vodka for Kids, és kívül-belül megújulva tért vissza hosszú idő után az Orion Dawn. Miután már megszakértettük január legjobb hardcore-közeli megjeléseit, tegyük hát teljessé az első negyedévet (Q1, ahogy a munkahelyi mítingeken mondják a középvezetők): ahelyett, hogy egy lemezről beszélnénk sokat, sok lemezről fogunk beszélni... sokat.

Orion Dawn - Banger

Műfaj: alternatív rock, emo, alternatív metal
Megjelenés: március 18. 
Kiadó: szerzői kiadás
Hossz: 18 perc
Támpont: Frank Carter & The Rattlesnakes, Boston Manor, Soft Play

- Mennyi modern brit rock/punk zenei hatást akarunk az új EP-re?
- Igen.

Nagyjából ez a beszélgetés játszódhatott le az Orion Dawn tagjai közt a banda visszatérő EP-je, a Banger készítése közepette. A modern metal banda közel hét év után bukkant fel újra, ami manapság már teljesen elfogadott időintervallum a hazai underground el- majd újra feltűnő zenekarainál. És hogy mi változott? Nagyjából minden. A nyíregyházi brigád volt már metalcore-os, poszt-hardcore-os, poszt-metalos, most épp úgy szólnak, mintha az összes aktuális rockzenei trendet bemagolták volna a brit szigetországból. De nem kell egyértelmű nyúlásokra gondolni, hiszen az Orion Dawn mindig is a saját maga ura volt, és

képes volt a nyugati, szabadosabb trendekre ráakasztani a saját, kicsit sárgább, kicsit savanyúbb kelet-európai kilátástalanságát.

Az ötdalos Banger is ebből a receptúrából született, csak ezúttal olyan (főleg) brit előadók vibe-ja ad alapot, mint a megboldogult Frank Carter & The Rattlesnakes, a Boston Manor, a Kid Kapichi, a Soft Play, vagy akkor már a bluesos Black Keys, a dán sörelkapó John Coffey, vagy egész egyszerűen egy kis klasszikus Every Time I Die-féle káoszoskodás. Ez a heterogén dalszerzői szabadság a (tavalyi) év egyik legkirályabb szinglijét eredményezte a Monster képében, és mi az, ami még ennél is jobb hír? Mondjuk az, hogy a zenekar ezt még idén meg akarja fejelni egy nagylemezzel is. Ha pedig az is hasonlóan kiválóan teljesít, akkor az OD egész könnyedén le fogja uralni 2025-öt egy olyan visszatéréssel, amiről sokan csak álmodhatnak a hazai porondon. 8/10 (Radó)

A srácok május 10-én be is mutatják az EP-t a Dürerben, a szintén új kislemezét promotáló Lightchaser, valamint a The Vernal és a Building Ruins társaságában.

Palánta - Növények országa

Műfaj: hardcore, punk rock, noise, psychedelic
Megjelenés: 2025. február 28.
Kiadó: Trottel Records 
Hossz: 28 perc
Támpont: Hexa, Macskanyelv

Továbbra is az egyik legjobb veszekedős defektpunk vonalat hozza itthon a Palánta, ráadásul a ’22-es demóhoz képest most már egy teljes anyagon, ami igazából csak egy dallal hosszabb a debütnél, de mégis teljesebb, és nem utolsósorban jobban szól. Már alapból az nagy újdonság, hogy lehet érteni a dalszövegeket, a kiegyensúlyozott hangszerelésről nem is beszélve. A Növények országa egy kicsit levegősebb, légiesebb, mint elődje, így a disszonanciák és a csutkára visszhangosított énekek még inkább eltaknyolják a zavartalannak hitt boldogságérzést. A bugyuta tematika és az űrutazással egybekötött kábítózás valahogy zavaróan kilök a komfortzónából, ahova folyamat próbál visszatessékelni a lágy dinamika, de csak azért sem sikerül neki. Leginkább egy olyan DOS-os játék hangulatához tudnám hasonlítani a cuccot, ahol

egy földönkívüli karakterrel kell menned egy zavaróan agyonszínezett környezetben, mindenféle csillogó-villogó gyümölcsöket befalva, miközben a barátságos légkör bármelyik pillanatban veszélyeket rejthet (igen, rád gondolok, Cosmo’s Cosmic Adventure).

Talán néha már túlságosan is padlóra kerül a leszedált hangulat, nem bántam volna, ha az eddig megszokott tempó többször visszaköszön, hogy mégiscsak legyen valami kapaszkodóm az alapvetően idegen környezetben. Szerencsére a lemez nem hagy cserben így sem, és továbbra is megmutatja a csapat kvintesszenciáját többek között az anyag zárószámában, az Uralkodó / nép című dalban, ahol végre egy gyorsabb tempóval baszogatják az agyonnyugtatózott lázálmokat.

Az összkép egy fokkal letisztultabb, kimértebb és felnőttesebb, mint a kezdetek, a beugatós punk vonal intellektuálisabb színezetet kapott, itt már kevesebb a feleselés, inkább a beleszarás dominál. A csörömpölés most egy kicsit a háttérbe szorult, és a mesélős hangulatteremtés került a középpontba. Amikor végighallgattam az új Palánta-lemezt, akkor úgy voltam vele, hogy nem biztos, hogy ezt érdemeltük meg, de a szívünk mélyén azért szükségünk volt rá. 7,5/10 (Simon)

Tetem - Egy másik világ pokla

Műfaj: d-beat, neocrust
Megjelenés: 2025. március 17. 
Kiadó: szerzői kiadás
Hossz: 21 perc
Támpont: Martyrdöd, Tyrell's Owl

Csak kérnünk kellett és megkaptuk az új Tetem-lemezt, ráadásul egyre több magyar szöveggel, ami miatt már régóta ríttunk. A neocrust recept nem változott, de miért is kéne, ha eddig is hibátlan volt, jó magyarként sulimenza helyett már egy ideje börtönkoszton élünk. Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, de az ének egyre vadállatabb, ahogy felmetszett torokkal köpködi Robi a sorokat, mint valami helyi főbasszájba, aki megmondja, hogy holnaptól mi lesz, és ha azt mondja, hogy már nem lesz több reggel, akkor ennyi volt, lehet hazamenni meghalni.

Hagnzás terén már a Tetem debütanyaga is teljesen rendben volt, na de amit ebből az Egy másik világ poklából Dan Swanö (Edge of Sanity) kikevert, az maga a csoda, életveszélyesen hasítanak a riffek, pláne ahogy aládörömböl a dob és ráfeszülnek a szövegek. Egyre jobban helyére kerül minden, a dalok külön-külön erősebbek lettek, de összességében az egész hangulat is töményebb, nyomasztóbb, a tempó mintha egy kicsit gyorsabb lenne, végig tolakodik az erőszak, a gitárok keservesek és fenyegetőek egyszerre, illetve a magyar szövegek aránya is kezd meghatározó lenni. Utóbbit azért hangsúlyozom többször, mert Robi szemmel láthatóan jó szövegeket ír, és ha már inkább itthonra (itthonról) szólnak a dalok, akkor kézenfekvő, hogy könnyebben átmenjen az üzenet, meg alapból ezek a szövegek jobban hangzanak magyarul. Elég kevés banda van itthon, aki ezt a vonalat viszi, de ez most annyira jól sikerült, hogy még a nemzetközi mezőnyre is rátoppolt, persze ebből a szempontból az angol szöveg érthető, a srácoknak kell majd eldönteni, hogy mik a célok, és annak fényében ráállni az útra, mindenesetre örömteli, hogy az elmúlt években szinte előzmények nélkül felbukkant egy ennyire jó hazai zenekar.  8,5/10 (Simon)

A Tetem lemezbemutató bulija május 3-án a Dopaminban lesz. 

Trux - Birth Was a Mistake

Műfaj: deathrock, gothic rock, hardcore punk
Megjelenés: 2025. március 15. 
Kiadó: szerzői kiadás
Hossz: 21 perc
Támpont: Samhain, The Wake

Sajnos mostanában viszonylag kevés alkalommal beszámolni arról, hogy valami ritkaság bukkan fel a hazai underground térképén, de a Trux pont ilyen. A szombathelyi banda az Escalate-ből ismert Timár András szörnyszülötte, és bevalottan megpróbálja újraéleszteni az amúgyis élőhalott Samhain örökségét. A The Misfits-es Glenn Danzig ihlette gótikus horrorprojekt a deathrock, a hardcore punk és a gothic rock vonalán hoz egy meglepően friss érzést, ráadásul András nem kisebb nevet húzott be a maszter munkálatokhoz, mint a kultikus Orchid egykori tagját, Will Killingsworthöt, aki egészen parádés hangulatot öntött a lemezre. Elég csak meghallgatni a 2023-as demón is már hallható Executiont például: ég és föld a kettő között a különbség.

A Birth Was a Mistake olajtól csöpögő aurájára a fejhangon végigbömbölt ének és baljós harangok dobják rá az égő gyufaszálat, hogy beindítsák a láncreakciót. Tempóját és hangulatát tekintve egy kicsivel hardcore-osabb az anyag, mint az előképe, veszélyesebb, fenyegetőbb és agresszívebb, csak a második felére nyugszik meg egy kicsit, de akkor már mindegy is, ott már beindultak a kémiai folyamatok. Tetszik, hogy mer erőszakos lenni a lemez, nem maszatol, nem csak ijeszteget, hanem le is csap, mert az oké, hogy az egész visszhangos kriptahangulat alapból vészjósló, de amíg nem lesz belőle tettlegesség, addig csak sima hangulatkeltés, itt viszont nem áll meg a Trux, és atrocitásba torkol a horrorélmény. Talán a gitárok eszközhasználata az, ami legjobban elviszi a produkciót, annyira karakteres és meghatározó a riffkészlet, hogy tényleg a várva-várt végeredményhez csak egy kis színezés kell, utóbbiról pedig simán gondoskodik a templomi harangok, csengők és orgonák éjsötét összjátéka.

Meglepően friss és egyedi élményt hoz a Trux nagylemezes bemutatkozása, nagyon kíváncsi lennék, hogy élőben is tudná-e hozni ezt a bizsergető érzést. 9/10 (Simon)

Vodka for Kids - Álom az élet

Műfaj:  poszt-hardcore, punk rock, emo
Megjelenés:  2025. február 5.
Kiadó:  szerzői kiadás
Hossz:  16 perc
Támpont: Every Time I Die, Cancer Bats, Drug Church

Mindig különleges pillanat egy alapvetően angol nyelven megszólaló magyar zenekar életében, amikor az anyanyelvére vált és soha nem néz többet vissza. Kiváltképp, ha az a zenekar az ifjú pécsi titán, a poszt-hardcore és a punk rock határmezsgyéjén elképesztő lazasággal lavírozó Vodka for Kids, akik a pár évvel ezelőtti bemutatkozásuk óta lényegében a feje tetejére állították a színteret, és bebizonyították, hogy önazonos, kurva jól megírt dalokkal és egy teljesen legit beleszarós attitűddel is lehetséges az átjárás az underground és a (majdnem) föld feletti mainstream közt. Tehát mondhatni ez a fajta váltás elengedhetetlen volt a megnövekedett rajongótábor okán, illetve hogy még többen tudjanak rezonálni a srácok zenéjével.

És hát van is mivel egy hullámhosszon pendülni: a banda harmadik EP-jén, az Álom az életen akad klasszikus Vodka-tétel a hallójáratunkból kitörölhetetlen, a koncerteken teli torokból üvölthető refrénnel (Tűzoltás semmivel), odaszólogatós, politikai töltetű, társadalomkritikus fricska (RIP), de még lassan építkező emo-odabaszás is (Utolsó slukk). Mindez pedig természetesen a srácok lehengerlő energiájával, illetve azon pofátlanul kivételes érzékükkel karöltve, hogy úgy reagálnak akár internetes mémekre, akár kispolgári trashkedésre, vagy közéleti történésekre, hogy egy pillanatig se lesz a végeredmény avétos vagy izzadságszagú.

A Vodka for Kids már nem egyszer bizonyított, és ezzel az új EP-vel ismét kőbe véste, hogy minden klubtulaj, fesztiválszervező és kevertforgalmazó jobban teszi, ha számol velük! 8,5/10 (Radó) 

A banda a Budapest Park nyitónapján, április 24-én lép majd színpadra az AWS és A Király Halott előtt.