Horda interjú

A beszélgetés Esztergomban zajlott, az Extrém Underground Fesztiválon, ahol a Horda a Nefogazz és az Underestimated Cavedraw társaságában lépett föl. Zixus, (a.k.a. Csizi, a Zulu frontembere) beszélgetett Pavelka Gyuszival a zenekar gitárosával és Dáviddal, a dobossal.

Zixus: Hogy találtad meg a tagokat? Úgy tudom nem volt egyszerű dolgod, és ez már nem az első felállása a Hordának.

Pavelka: Volt a Hordának egy előző felállása, és ott is voltak ügyes zenész srácok, de az szétesett egy sajnálatos eset folytán. Kirabolták a próbatermünket, és elvitték a teljes felszerelést. Ez a felállás a Horda utáni Horda. Nagyon nehéz volt megtalálni a srácokat, mert sok zenész van, nagyon sok zenész van az országban, de embereket nagyon nehéz találni. És ez a legfontosabb, hogy olyan embereket vegyünk magunk mellé, akiket szeretni tudunk, és akikkel lehet dolgozni, felépíteni egy zenekart. Most úgy érzem, hogy ez sikerült. A zenekar alapvetően a tanítványaimból áll, Tomit is nagyon régóta tanítom gitározni, az most egy más kérdés, hogy Ő ennek ellenére énekel, vagy ordít! (nevetünk)
A dobost, Dávidot egy ismerős ajánlotta, meghallgattuk, és bejött. Azt hiszem megérte a fáradságot a keresés, jó csapat állt össze.

Zixus: Hogy látod, ezzel a felállással tudtok valami pluszt nyújtani az Akelához képest? Az Akelának volt egy fílingje, és ez a fíling ez nagyon sokat hozzátett a zenéhez. Ti is jó zenészek vagytok, de mi az az íz, amit hozzá tudtok tenni a magyar zenei élethez?

Pavelka: A fílinget említetted az Akela kapcsán, hát tudni kell, hogy annak idején ezeket a dalokat én írtam. A fílinget éppen ezért nem volt nehéz újra megtalálni, és tolmácsolni. Igazából kicsit markánsabb hangvétele van a Hordának, mint az Akelának. Zeneileg elkanyarodik az Akelától, de szövegvilágában ugyanazokat az érzéseket tolmácsolja, ami a mai magyar fiatalnak a lelki vívódásait, problémáit jelenti a hétköznapokban. Ez olyan fülekre talál, akik értékelni tudják.

Zixus: Depressziós turnéról meséltek? Milyen volt, hogy kerültetek oda?

Dávid: Ismeretség révén. Gyuszinál (Pavelka) tanultak a Depi gitárosai, és így segítették a bandát, örök hála érte.

Zixus: Vannak csajok a bulin? Megrohamoztak titeket?

Dávid: Szoktak lenni, ami meglepő ugye, mert nem valami „leányálom” a muzsikánk, csak tudod a zenekar többsége már foglalt.

Zixus: Zeneileg mi az a plusz, amit adni tudtok? Hogy jött a két dobos felállás?

Pavelka: Gyakorlatilag a ritmus sűrítésére, "súlyosbítására" szolgál, és szerencsére a reakciók alapján ez sikerül is.

Dávid: Gyuszika hozta a koncepciót. a dobtémák egyébként úgy lettek megkomponálva, hogy kiegészítsék egymást, tehát így együtt íródtak. Van ahol szándékosan az egyik játszik többet, van ahol a másik.

Zixus: Mennyire tudod átadni, átélni érett felnőttként eltalálni a fiatalok ízlését?

Pavelka: Két részre osztanám a választ. Egyrészt játszom a saját zenémet. Úgy érzem, hogy a saját zeném közös nevezőre talál azokkal az emberekkel akik koncertre járnak. A mai napig fiatalosan élem az életemet és bármikor 20 évesek között megállom a helyem, és lélekben én még most is húszévesnek érzem magam. Hál’istennek testileg is így van, ráncaim nincsenek, és nem lóg a tököm (nevetés). Zeneileg mit tudok adni? Gyertek el a koncertre, és megkapjátok a választ. Szerintem ütős.

Remélem folytatódik a sikertörténet, ugyanis a Depresszió után a zenekar most az Ossiannal turnézik.