2024. május 3.
Szombaton, azaz május 4-én az Akvárium nagytermében közös születésnapi hacacárét tart két kimondottan leleményes és kreatív hazai zenekar: a Fish! és a Kozmosz. Előbbi 25, utóbbi 12,5 éves pályafutását ünnepli. Különleges mulatságnak ígérkezik ez az este, ugyanis mindkét brigád másfél órát játszik, ráadásul kétszer 45 perces váltásban. A halak előveszik a legpunkosabb dalaikat, világűrék pedig eljátsszák az idén 12 éves, Az okosak földje című bemutatkozó kislemezüket. További érdekesség, hogy mindkét bagázs kedveskedik a közönségnek olyan számokkal, amelyek eddig sosem voltak hallhatók élőben, és persze a legnagyobb slágereik is előkerülnek majd.
Év elején Kovács Krisztián mesélt nekünk kicsit a Fish! új maxijáról, nemrégiben pedig a Kozmosz rukkolt elő új kislemezzel, amely az 1987 címet kapta, így arról és a Senior Halékhoz fűződő viszonyukról kérdeztük Pál Zsombor énekes-gitárost.
A 13 éve tartó idegességetek soron következő eredménye az új EP. Mennyire sikerült kiadni a feszültséget vele?
Az 1987 inkább egy ellenkatarzis volt, beleőszült a borostám, mire megszültük, 42 középszar demója volt, mielőtt a felvétel előtti utolsó pillanatban kigurult nagyjából teljesen újraírva, de megérte. Szombaton is elég kiemelt helyet szánunk neki. Az Ezek viszont az elejétől örömszülés volt, ott egy délelőtt alatt megvolt a szöveg és a gitár is, amire aztán mindenki rápakolta a magáét. A De én nemet pedig még tavaly, hármasban raktuk össze, amikor egy hétvégére elvonultunk egy kismarosi próbaterembe, az is lényegében kiszakadt belőlünk.
12 év után visszatért a borítóra a polip. Kérlek, mesélj róla!
Az atomos Pásztor Tomit akartam felbujtani, hogy rajzoljon egy narancssárga, polipos retrókommunista címert, de meggyőzött róla, hogy az lesz a legjobb, ha a robotokra bízzuk magunkat és elvesszük a rendes grafikusok munkáját. Kurva rossz vázlatok készültek, amíg a „fat” és a „with a Rolex” nem kerültek a scriptbe, utána viszont első gombnyomásra ezt a gyémántot festették: csak néhány csápot kellett leszednünk, mert ha a robotok nekilátnak a csáprajzolásnak, nem állnak meg nyolcnál. Pólón is eléggé üt!
Honnan jött a Fish!-sel közös nagykoncert ötlete?
Véletlenül mindkettőnknek odaadták aznapra az Akváriumot, de aztán megegyeztünk, hogy nem egyszerre fogunk játszani, hanem felváltva. Egyébként nem: amióta újraindítottuk a Kozmoszt, ciklikusan jöttek füstjelek Halisztánból, hogy valamikor feküdjünk össze. A 2022 őszi akváriumos Kishallunk után, amikor többen voltak a mi teltházas termünkben meg próbáltak hozzánk bejutni az előtérből, mint ahányan a nagyteremben voltak aznap este, mondta Szasza, az akvás szervező, hogy talán illene ráfordulnunk a Nagyhallra. A Fish!-nél pedig közben eljött ez a drámai évforduló, úgyhogy adta magát, hogy itt és most kombináljunk.
Miért csak most találtatok egymásra?
A szerelemnek nincs korhatára! De már többször játszottunk együtt: egyszer Fehérváron, ahol megtanultuk, hogy soha többé nem rakunk egy estére két koncertet, mert Veszprémből futottunk át oda; és egyszer Debrecenben, ahol Alvin’ és Supernem is volt még azon az estén. A zenekaron kívüli legjobb barátom akkor már évek óta külföldön élt, de azon a hétvégén pont itthon volt és eljött velünk: szerintem azóta is azt hiszi, hogy Magyarországon minden nap úgy hasít a kalipunk, mint ott és aznap.
A közös szülinapi bulira készültök különlegességgel?
Mindkét zenekar végig fel lesz pakolva egymás mellé és felváltva játszunk fél-fél szetteket, valamint mi több számot hozunk, mint valaha. Utána szerintem ki fogom próbálni Kriszék oxigénsátrát.
Van tervben további közös hepajkodás?
Igen, ha nem is közös turné, de közös állomások ősszel. És persze két év múlva újra Budapest, amikor nekünk 15: Aréna, tűzijáték, konfetti!
Mit szeretsz a Fish!-ben?
25 aktív év, az nagyon kemény: mi úgy vagyunk igazából 13 évesek, hogy abból ötöt átaludtunk. Különböző korszakokat szeretünk igazán, én például azt, amikor Krisz a Faith No More-t adagolta túl, de valójában az a legmenőbb, hogy korszakokon át ugyanaz tud maradni egy banda ebben az alapvetően nem angolszász párakkordos baszatásra berendezett országban: nem lettek sem arénafolk-trubadúrok, sem kibaszott kalózok, nem került elő a sampler, nincsenek zongorás balladák, se terepjárós gengszterek a dalszövegekben.
Melyik a kedvenc dalod tőlük és miért?
Olyan régóta vagyok fiatal, hogy még jártam keddenként Fish!-re a Zöld Pardonba 1963 környékén, szóval bemondom a Piecest: úgy kell zárórefrént csinálni, ahogy abban a számban. Hozzám amúgy is nagyon közel áll az a fajta lakótelepi funkgitározás, ami ott történik: ha egyszer valaki megvizsgálja a Világszakadtságot, a Maradok tisztelettelt vagy a Kelni kellt, nagyon hasonló tőről fakadó dolgokat fog találni benne.
Egyébként amióta a koncertre készülünk, naponta azon kapom magam, hogy a Tovább vant dúdolom – mint ahogy az egész Pozitív lemez olyannak tűnik, ami méltatlanul nem ment elég nagyot a covid alatt. Dani [Beke Dani, a Kozmosz basszusgitárosa-társénekese] pedig rendes fehérváriként krónikus hokiőrült, úgyhogy minden április-májusban maxon üvölteti a Gyerünk, gyerekek!-et.
Mi a kedvenc koncertélményetek Senior Haléktól?
Valamelyik 2000-es évekbeli Szigeten volt szériában Fish! és Annabarbi a szép emlékű Pesti Est színpadon: én aznap nagyon elégedett voltam az élettel. Attit, a dobosunkat meg a Red Swamp-os Gergő vitte le egy zöldpardonos keddre, amire élete leghangosabb dolgaként emlékszik – azóta sem tudja, hogy másnapra kialudta, vagy csak megszokta a halláskárosodást.
Mi volt a legextrémebb saját koncertélményetek az eddigi pályafutásotok során?
A mi ligánkban mindegyik extrém: én azokat jegyzem meg, amikor hallom magamat a színpadon, és legalább ki van nevezve valami szoba öltözőnek, még akkor is, ha valójában italraktár. Három hete, Győrben majdnem vesztettünk egy gitárt, amikor Petire [Skolák Peti, a Kozmosz újraindulása után állandósult gitárosa] rúgták a mikrofonállványt. Én a koncert felénél kimentettem a pedáljaimat, a továbbiakban megpróbáltam állva maradni egy sörtengerben és nem belehullani a lábdobba, és így is úgy tűnt, hogy hagytunk némi sértettséget az egybegyűltekben, miután mindent eljátszottunk és nem volt mivel még egyszer visszajönni. A technikai személyzet meg nem állt velünk utána szóba, mert azt gondolták, a közönségünk megpróbálta elpusztítani a helyet, és alapvetően értem, hogy miért gondolták ezt. Nem várok el kevesebbet az Akvárium népétől sem.
+1: Melyik a kedvenc punk rock-albumod?
Tyű, ez beugratós kérdés, amire vagy 1980 előtti dolgot kell válaszolni, vagy olyat, amit legfeljebb 200 ember hallott a világon. De a személyes válaszom valójában vagy az Indestructible (Rancid), vagy az Oh! Calcutta! (Lawrence Arms), vagy a Cavalcade (Flatliners), engem kilóra meg lehet venni tapadós refrénekkel. És ugyan inkább rock, mint punk, de a régi és az új Gaslight Anthemekhez is radikális tempóban öregszem hozzá.
A Kozmoszt a május 4-i akvás buli után az alábbi helyeken lehet még elcsípni élőben:
május 11. – Veszprém, Terem (+ Bankrupt)
május 25. – Szeged, Városi Rock Klub (+ Hitori, Kétes)
júluis 4. – Toxic Weekend, Orfű
Fotó: Kutasi Petra
