A The Story So Far énekese lerúgta a zenekar egyik tizenéves lány rajongóját a színpadról

tumblr_n5hnk5R1Kb1sp4yemo1_1280

Minden, ami jelenleg hibás a mai társadalommal és egyben zenei kultúrával, különösen a “koncertlátogatói” kultúrával, valamint a mai alázatmentes zenekari magatartással (tisztelet a kivételnek) össze van foglalva abban a videóban, amiben is Parker Cannon, a The Story So Far gyökér énekese már másodszor rúgta le a pop-punk formáció egyik rajongóját a színpadról. Ezúttal viszont nem egy srácnak, hanem egy tinilánynak volt olyan “szerencséje”, hogy találkozott az erősen barom lépést elkövető vokalista lábával. A zenekar (amely tavaly nyáron hazánkban már második alkalommal fordult meg a GMK-ban) egyébiránt éppen Kanadában turnézott, ahol is a torontói Mod Club állomáson esett meg ez az eset. A körülmények nagyon hasonlóak a múltkori esethez: a színpadra felszökő tini épp nyomni akar egy “selfie”-t, amelyet az énekes közismerten nem tud elviselni, szóval gondolt egyet és kb. egy “ninja”-szerű mozdulattal lerúgta a lányt a színpadról, miközben az háttal állt neki. Hogy mi is a gond ezzel? Egyrészt parasztság, másrészt már az sem volt oké, hogy egy srácot tessékelt le illetlen módon, de az, hogy lerúg egy tinilányt felnőtt férfiként, az kicsit erős és gyomorforgató. Ez a lány kifizette a jegyért a pénzt, hogy lássa ezt a bandát, ahelyett, hogy egy teljesen másra költötte volna a pénzét, mondjuk vehetett volna belőle egész hétre reggelit a sulibüfében. Erre ez volt a jutalma. Ciki, gáz és elgondolkodtató.

De! Az eset másik oldala ugyanúgy bemutatja azt is, ami jelenleg probléma a mai koncerttársadalommal: mindenki kezében ott a mobil, a fényképezőgép, és miközben a zenekar épp a szettjét próbálja előadni, azt kell, hogy lássa, hogy körülötte mindenhol villognak a fények és nem azért, mert a kirendelt vagy csak hobbi sajtós fényképész gyártja facebookra vagy a klub honlapjára az estéről a képeket, hanem azért, mert több tucat koncertlátogató azzal van elfoglalva a koncert élvezése, a szövegek éneklése, és egyszerűen “a koncerttel való együtt élés” helyett, hogy a bandát fényképezi meg “selfie”-t akar készíteni “a leginstagram-pozitívabb” módon. Egy kép még oké. Megörökíted, ott voltál, valahonnan hátulról ellövöd, mert ez még simán beleférhet – de az, hogy csak ezzel vagy elfoglalva, képsorozatokat lősz el, belenyomod az énekes képébe szinte a telefonod, vagy sőt, akár fölmászol a színpadra, és ott próbálsz sokszor “bohóckodni” egy telefonnal, az nem fér bele, és az is ugyanúgy ciki.

Azonban ez mind nem jogosít fel egy elmebeteg, ilyen téren visszaeső énekest, hogy lerúgjon egy fiatal lányt, aki valószínűleg többet nem is nézi meg a bandát élőben, nem vesz több merch-öt tőlük és nem is fogja talán meghallgatni a dalaikat. Mindkét oldal ciki, és ez az egész történet minden téren bemutatja mindazt, hogy hová süllyedt a “koncert”, mint közösségi felület 2016-ra, ahol szelfiző bohócok ugranak a színpadra és még gyökerebb énekesek rugdoshatják le őket. Alázat semmi, érték semmi, és az egész szellemiség varázsa is lassan teljesen eltűnik. A “betegség” pedig folyamatosan terjed. Aggasztó jelek.